Boldog kor, melyben a csillagos ég a térképe a járható és bejárandó utaknak, s útjait a csillagok fénye világítja meg. Minden új a számára, és mégis meghitten ismerős; kaland és mégis birtok. A világ tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tűz egylényegű a csillagokkal; élesen elválnak egymástól ők, a világ és az én, a fény meg a tűz, és mégsem válnak soha egymástól örökre idegenekké; mert a tűz a lelke minden fénynek, és fénybe öltözik minden tűz. Ekképp a lélek minden tette értelmes és kerek e kettősségben: teljes az értelmet illetően, és teljes az érzékek számára; kerek, mert cselekvés közben önmagában nyugszik a lélek; kerek, mert tevékenysége különválik tőle, s önmagává válva megleli saját középpontját, és zárt kört húz maga köré. „A filozófia tulajdonképpen honvágy”, mondja Novalis […]

(A teljes szöveghez kattints ide)