Lukács György és Peter Ludz levelezése[1]
[Az eredeti, német nyelvű levelezést lásd itt.]
[Peter Ludz tervezete a készülő Lukács-kötethez]
Dr. Peter Ludz[2]
Georg Lukács: Politische Philosophie (Philosophie und Politik)[3]
1962. november 28.
1 „A bolsevizmus mint erkölcsi probléma” (1918), magyarról fordítva[4]
2 [„]Taktika és etika[”] (1919), magyarról fordítva
3 [„]Világreakció és világforradalom[”] (1920)
4 „Mi az ortodox marxizmus?” (1919)[5]
5 „Az entellektüelek szervezeti kérdéséről” (1920)
6 „A parlamentarizmus kérdéséről” (1920)
7 „A III. Internacionálé szervezeti kérdései” (1920)
8 „A kommunista párt morális küldetése” (1920)
9 „Opportunizmus és puccsizmus” (1920)
10 „Kassel és Halle” (1920)
11 „Régi és új kultúra” (1920)
12 „A forradalmi kezdeményezés szervezeti” (1921)
13 [„]Lenin. Tanulmány gondolati összefüggéséről[”] (1924)
14 „Lassalle leveleinek új kiadása” (1925)
15 „Moses Hess és az idealista dialektika problémái” (1926)
16 [„]Blum-Tézisek[”] (1928)
17 „Utam Marxhoz” (1933)
18 „A Szovjetunió alkotmányáról. Az új alkotmány és a személyiség problémája” (1936)
19 „Lenin ismeretelmélete és a modern filozófia problémái” (1946–47)
20 [„]L’esprit européen”, előadás (1947), franciából fordítva
21 „A haladás és reakció harca a mai kultúrában” (1956)
22 [„]Postscriptum az „Utam Marxhoz” című íráshoz[”] (1958), franciából fordítva
[A tervezet egyik példányán Lukács kézzel írt kiegészítése:] Bucharin (Grünberg XI 216[)][6]
1. Lukács György Peter Ludznak 1963. július 16-án
Tisztelt Ludz doktor úr!
1963. július 16-án
Nagyon sajnálom, hogy nem volt alkalmunk megbeszélni a dolgokat. Mert már a rövid telefonbeszélgetésünk is tisztázott néhány kérdést. Szeretném tehát mindjárt leszögezni, egyetértek azzal az elképzelésével, hogy a fiatal Marxról szóló cikket[7] fölvegyük a gyűjteménybe. Azt is helyesnek tartom, hogy bekerüljön a gyűjteménybe egy Leninnek szentelt cikk is. De helyesebbnek tartanám, hogy a Lenin ismeretelméletéről szóló későbbi cikk (a 19. tétel az Ön tervezetében)[8] kerüljön a gyűjteménybe a Lenin-monográfia (13. tétel uo.)[9] helyett. Mert először is a későbbi írás sokkal érettebb, másodszor a terjedelme az előbbinek körülbelül az egyharmada. Ehhez járul még, hogy helyes volna megmutatni, a Lenin mellett való feltétlen elkötelezettség nem „fiatalkori jelenség”. Abban is egyetértek Önnel, hogy az Aktualitás és menekülés előle (13. tétel az én tervezetemben)[10] maradjon ki. Nagyon hálás volnék Önnek, ha az előszóban vagy a jegyzetekben utalna ennek a cikknek a létezésére, arra a tényre tudniillik, hogy én az antifasiszta harcot az 1939-es paktum után is folytattam.
Mellékelten elküldöm Önnek a tervezetemet. Csak a következő megjegyzéseket tenném. Először is nem hiszem, hogy a Blum-téziseknél szükséges volna közölni az 1956-os vitát. Elég volna azt a részt megjelentetni az előszóban vagy a jegyzetanyagban, ahol a Landler-frakció politikai vonalát és a Kun-frakcióval való politikai ellentétét vázolom (magyarázatként a 7. és 11. tételhez).[11] Új lesz az Ön számára, hogy fölvettem a Buharin ellen írt 1925-ös cikkemet.[12] Ehhez azonban tudni kell, hogy B. akkoriban hatalma csúcsán volt (konfliktusa Sztálinnak csak 1928-ban robbant ki). Ezt persze egy jegyzetben vagy az előszóban jelezni kellene. Ami mármost a Rákosi-időkből való három magyar cikket illeti (a tervezetem 16., 17. és 19. tételét),[13] közülük a 16.-at és 19.-et feltétlenül szükségesnek tartom; a 17.-et, az Irodalom és demokrácia II.-őt illetően kérném a véleményét, vajon aktuálisnak tartja-e ma a cikket; akár el is maradhat, hiszen a két másik cikk jellemzi állásfoglalásomat a Rákosi-korszakban.
Ezek volnának a javaslataim. Kérem, válaszoljon rájuk, hogy amit csak lehet, levélben tisztázhassunk. Ez nem azt jelenti azt, hogy ne örülnék a látogatásának. Szeptember elejéig Budapesten vagyok, és szeptember végén újból visszatérek.
Szívélyes üdvözlettel,
az Ön híve
Lukács György
2. Peter Ludz Lukács Györgynek 1963. július 28-án
Peter Ludz
Berlin 37
Neue Str. 19
1963. július 28-án
Igen tisztelt kedves Lukács úr,
hadd köszönjem meg szívből július 16-i levelét és témajavaslatát, melyet csak ma kaptam meg! Egyben szeretném Önnek még egyszer elmondani, mennyire fájlaltam, hogy dolgom végezetlenül kellett megint elutaznom Bécsből. És ugyancsak köszönöm a barátságos gesztust, hogy számot tart a beszélgetésünkre. Biztos vagyok benne, hogy még találtatik rá lehetőség.
Mellékelten küldöm a javaslataim listáját, úgy, ahogy azt voltaképp Budapesten átadni szerettem volna Önnek.
Az Ön listájának, mint látja, következő tételei az én második listámon is szerepelnek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15, 18, 20, 21, 22, 23, 25, 26, 27. Ezekről a tételekről nem szükséges tehát beszélnünk.
Először néhány tisztázandó pont:
Ha az Ön 7. tétele a Még egyszer az illúziók politikájáról címet viselő fejezet Rudas László Abenteurer- und Liquidatorentum című könyvéből, akkor azzal teljes mértékben egyetértek. Ez a cím is szerepel a listámon.
Az Ön 22. tételéről fölteszem, hogy a Lukács György nyilatkozik a művészeti és filozófiai irányzatok szabad vitáiról a szocialista realizmus…-ról van szó (Szabad Nép, 1956. X. 14.); az Ön 23. tételéről pedig, hogy az 1956. október 28-i Szabad Népben megjelent kiáltványra – Lukács György egyetemi tanár, népművelési miniszter üzenete a magyar ifjúságnak – gondol. Ami a Blum-téziseket (11. tétel) illeti, hálás volnék, ha hozzájuttatna a második és harmadik szakaszhoz, valamint az ötödik szakasz egy részéhez.[14] Nekem csak azok a részek vannak a birtokomban, amelyek 1956 októberében a Párttörténeti Közleményekben megjelentek. Minthogy a Blum-tézisek, ahogy hiszen azt az 1956. június 30-án a Párttörténeti Intézetben lefolytatott vita mutatja, még ma is nagy jelentőséggel bírnak, azt hiszem, indokolt volna egészében megjelentetni őket.[15] Az 1956. június 30-i vitából magából az Ön első hosszabb hozzászólását (miután Nemes D.-nél volt a szó) kellene fölvennem.[16] Az Ön hozzászólása körülbelül 6-7 gépelt oldal. Nálam hiányzik körülbelül egy oldal a hozzászólás végefelé, attól a mondattól, hogy „1921-től 1929-ig…”. A szöveg nálam azzal a mondattal kezdődik újra, hogy „Nem hiszem azt, hogy a magyar pártban, a felszabadulás utáni magyar pártban a szektarianizmus az 1945-ben fellépő 19-esek kérdésére redukálódott volna, ellenkezőleg…”[17]
Az Ön 18. tétele[18] csak franciául van meg nekem (a L’Esprit Européenből, Párizs 1947, 165. skk.). Ez volna az eredeti, vagy van egy német fogalmazvány? Mi volt az előadás pontos címe?[19]
Az Ön a Petőfi-körben tartott 1956-os előadásából (20. tétel)[20] csak egy kivonattal rendelkezem. Szívesen megjelentetném azonban az egészet. Küldene nekem egy teljes példányt?
Az Ön 19. tétele Art libre ou art dirigé?[21] címmel van meg nekem (Esprit, 1948. szeptember, 273. skk.). Fölteszem, hogy ez azonos azzal, amit Ön az Irodalom és demokrácia kötetből említett. Itt is az volna a kérdésem, vajon létezik-e német fogalmazvány.[22]
Talán most rátérhetek azokra a szövegekre, amelyeket szívesen törölnék az Ön tervezetéből:
Először is a 13. sz. szöveget, amelyről Bécsből már beszéltem Önnel telefonon. Kész vagyok az előszóban megemlíteni, ha Ön a törlését levélben jóváhagyta.[23]
Ugyanez áll a 17. sz. szövegre,[24] amelyet szívesen elhagynék. A 24. sz. szöveget is örömmel kihagynám. Az a véleményem, hogy a „humanista forradalom” oly fontos gondolata lényegjegye az Ön életművének, és újra meg újra felbukkan a 21. sz. szövegben, ahogy a 27.-ben is s í. t. Ezen túlmenően szeretném a kötet általános vonalának megfelelően az irodalmi és művészeti vonatkozású írásokat lehetőleg nem fölvenni a kötetbe.
Az Önnél 16-os számmal szereplő Pártköltészetet (1945) nem ismerem, mert az Irodalom és demokrácia kötet csak rövid ideig állt a rendelkezésemre, és épp ezt a cikket nem fordíttattam le.[25]
A továbbiakban rátérek azokra a tételekre, amelyek, eltérően az Önétől, szerepelnek az én második tervezetemben.
1. A bolsevizmus mint erkölcsi probléma (1918).[26] Telefonbeszélgetésünk és az Ön által fölhozott érv ellenére, tudniillik hogy ami ebben a cikkben áll, az átkerült a Taktika és etikába, mégis nagyon szívesen közölném ezt a cikket, mert az megkísérli megőrizni a marxizmus tisztaságát. Ön azt mondta nekem a telefonban, hogy ez a cikk túlságosan korhoz kötött – nos, ez az érv fölhozható volna sok minden ellen a későbbiekből is. De azt hiszem, a dolog azon fordul meg, ha mindig összevetjük az aktuális értéket, ha tetszik, a jelenséget a mélyebb értékkel, a dolog lényegével, és mérlegre tesszük a kettőt, és úgy gondolom, hogy a „humanista forradalom” érve, amely hisz az Ön egész életművében a vörös fonal, ebben a cikkben is nagyon érzékletesen megmutatkozik.[27]
2. A művelődési munka kérdéséhez (Jugend-Internationale, II/7. 1921, 181. sk.).[28] Nekem nagyon érdekesnek tűnik ez az írás, mert kitér a tudomány problematikájára, amely hisz ma megint heves vita tárgya Keleten és Nyugaton, és olyan következtetésekre jut a szociológiát illetően, melyeket én is aláírnék, ahogy aláírná a szociológusoknak, filozófusoknak és a politikai tudományok művelőinek az a köre is, amelyik Nyugaton történetileg gondolkodik.[29]
3. Világreakció és világforradalom (előadás, 1920. decembere). Nézetem szerint a szöveg Németország imperialista politikájának majdhogynem profetikus jövőbelátásról árulkodó értékelését nyújtja. Ezenkívül érinti a proletariátus szervezeti formájának az Ön számára a korai időszakában oly fontos problémáját is. A helyzet egészének értékelésében különösen jelentősnek tűnik a politikai összkép tágassága.
4. A tömegek spontaneitása, a párt aktivitása.[30] Itt Ön újra fölveszi a spontaneitás és szervezet imént említett problémájának a szálát, különösen a Rosa Luxemburg-értelmezésben. Ez fontos, először is mert rámutat arra a hatásra, melyet Rosa Luxemburg gyakorolt Önre ebben az időszakban, és fontos továbbá a spontaneitás és a szervezet problémájának jelentősége miatt a leninizmus keretei között. Végül pedig azért is fontos ez a cikk, mert az Ön igen sajátos nézőpontjából – tudniillik hogy a folyamat struktúrájának megismeréséből kell a taktikát levezetni – nyúl a stratégia és taktika problémájához.
5. Az Ön Lenin-brosúrájából (1924) szívesen választanám a „forradalmi reálpolitika” szakaszt. A brosúráról ugyan már beszéltünk telefonon, de erről a szakaszról nem. Először is azért tűnik fontosnak a számomra, hogy jelezzen egy bizonyos folytonosságot az Ön Leninnel való foglalkozásában. Másodszor az Ön dialektikaértelmezése épp a politikával való konkrét összefüggésben anticipálja a hruscsovizmus rugalmas ideológiai fejlődését.
6. Adalékok az ifjú Marx filozófiai fejlődéséhez (1840–1844) (1954). Ennek a cikknek a fölvételével hisz Ön is egyetértett.+)
Összefoglalva a dolgot azt mondhatom, benyomásom szerint álláspontjaink már igen közel állnak egymáshoz, és nem okozhat problémát, hogy közösen megoldjuk azt a kevés pontot, ahol véleményünk még eltér. Telefonbeszélgetésünk után nekem magamnak is az volt a benyomásom, hogy az ügy gyorsan és mindannyiunk megelégedésére tisztázható.
Végezetül talán újra leszögezhetném, hogy ennél a kötetnél, amelynek a Politikai filozófia vagy Filozófiai politika vagy Ideológia és politika címet szeretném adni, nemcsak az Ön életművének életrajzi rekonstrukciójáról van szó, hanem történetileg fontos általános megállapításokról. Hiszen az Ön elemzéseinek, túl az individuális és különös vonásokon, a marxizmus össztörténetének keretein belül mindig általános értékük is van.
Remélem, hogy ez a levél mihamarabb az Ön kezébe kerül, és nem lesz olyan sokáig úton, mint az Ön levele hozzám, és a legmelegebb üdvözlettel vagyok a gyors válasz reményében
az Ön odaadó híve
Peter Ludz
+) Ugyanez áll az Egzisztencializmus és marxizmus című kötetből származó Lenin ismeretelmélete és a modern filozófia problémái című szakaszra.
Ui.: Mellékelten küldök Karl Korsch hagyatékából egy fényképet, amelyet Hedda Korschtól kaptam, és amelyről készítettem Önnek, nem tudván, hogy Önnek birtokában van-e, egy másolatot.
3. Lukács György Peter Ludznak 1963. augusztus 9-én
1963. augusztus 9.
Kedves Dr. Ludz!
Telefonbeszélgetésünk után már csak kevés tisztázandó kérdés maradt. A Blum-tézisek esetében nem pártolom, hogy az egész szöveg kiadassék. Csak az a része lényeges, amelyik Önnél van. Beszédem magyar gyorsírásos leiratát, ahogy a Petőfi-körben tartott beszéd gyorsírásos leiratát is hamarosan elküldöm Önnek. Ugyancsak küldök egy magyar példányt az Irodalom és demokráciából, benne a Pártköltészettel és a Szabad vagy irányított művészettel. Ezt a két cikket feltétlenül szeretném megjelentetni. Ami a 17. tételt illeti (Utam Marxhoz), az – azt hiszem – nyugodtan kimaradhat.[31] Csak a 29. tételnél (Postscriptum) kellene egy jegyzetnek állnia, amelyik visszautal erre. A 8., 9. és 10. tételről[32] hálás volnék, ha egy másolatot küldene, hogy ezeket a cikkeket illetően, melyeknek a szövege nincs meg, végleges ítéletet alkothassak. Ugyanez áll az 1. sz. tételre is.[33] Itt is csak emlékezetből beszélek. De jól emlékszem arra, hogy ezt a cikket a szocializmus megvalósítása érdekében használt erőszak ellen írtam. Ez azonban valóban csak egy egyszeri, epizodikus állásfoglalás volt. Machiavelli és Hegel tisztelőjeként már sokkal korábban állást foglaltam az erőszak történelemben betöltött szerepe mellett, és későbbi ellenzékiségemnek pl. a sztálinizmussal szemben semmi dolga ezzel a fajta állásponttal. Azt hiszem tehát, hogy ez a cikk nem jellemző rám. Ha elolvasom, majd véglegesen állást foglalok.
Ami mármost a sorrendet illeti, a Taktika és etikának kell az első cikknek lennie. Utána következik a Mi az ortodox marxizmus, majd a mostani 2.,[34] aztán a Funkcióváltozás,[35] és csak ezután a parlamentarizmusról[36] írt cikk.
Remélem, hogy ilyenformán közeledtünk egymáshoz. Kérem, írja meg a megjegyzéseit. Én szeptember 4-ig Budapesten vagyok, utána 25-ig a hegyekben. Ismétlem, jó volna, ha a szövegekről való megegyezésünk után elbeszélgethetnénk, hogy választ kaphasson az ezeknek a cikkeknek a fejlődésemben betöltött helyét és összefüggését érintő minden problémájára. Szívélyes üdvözlettel,
az Ön híve
Lukács György
4. Peter Ludz Lukács Györgynek 1963. szeptember 24-én
Dr. Peter Ludz
1 Berlin 37
Neue Str. 19.
1963. szept. 24-én
Igen tisztelt kedves Lukács professzor úr,
először is a Benseler úrnak átadott gyorsírói lejegyzés és a könyv megküldését kell megköszönnöm Önnek.
A kínai–szovjet konfliktusról írt kézirata legyen az utolsó szöveg (tehát a 31-es tétel az én utolsó listám szerint) a kötetben.[37]
Ma elküldöm Önnek az (utolsó listám szerint) 1., 8., 9. és 10. tételek másolatát. Ön kérte őket VIII. hó 9-i levelében. Mégiscsak nagyon szeretném ezt a négy kéziratot kinyomtatva látni a kötetben. Mind a négy cikk rendkívül fontos, és véleményem szerint reprezentatív gondolatait tükrözik Önnek. A szövegek nyomdába adásának, ha Ön ezeknek a szövegeknek a megjelentetésébe beleegyeznék, a kiadó részéről azonnal neki lehetne látni. Ez nagyon előnyösen érintené a kötet megjelenésének időpontját.
A Pártköltészetről írt cikket épp most nézem át. Amint lehetséges, írok róla valamit.
Már csak kevés probléma maradt hátra:
(1) Az Utam Marxhoz című cikket mégiscsak szeretném átvenni.
(2) Annak az előadásnak, amelyet Ön 1946-ban Genfben tartott, csak a francia változata létezik, vagy van egy német is? Jelentessük meg esetleg franciául a cikket, vagy fordíttassuk le? Ha Ön a szöveget magát franciául fogalmazta, talán mérlegelnünk kellene az eredeti nyelven való megjelentetést. Mi az előadás pontos címe?[38]
(3) Az első hat tétel sorrendjének a megváltoztatásával egyetértek.
(4) Most már csak a bevezetés problémája van hátra, erről természetesen sok kérdésem volna Önhöz. Ön már előzékeny módon többször is késznek mutatkozott adandó esetben felelni a kérdéseimre. Nagyon remélem, hogy késő ősszel (októberben, novemberben) egy beszélgetésben erre lehetőség nyílik. Ha nem, bátorkodom Önnek egy részletes kérdőívet küldeni.
Remélem, hamarosan hallok Ön felől, és
maradok az Ön odaadó híve
[kézírással:] Peter Ludz
Mellékletek
5. Lukács György Peter Ludznak 1963. szeptember 30-án
63. szeptember 30.
Kedves Doktor Ludz!
Ma megkaptam szeptember 24-i levelét, és azonnal válaszolok rá. Nagyon örülök, hogy a legtöbb kérdésben egészen közel kerültünk egymáshoz. A nekem megküldött cikkek közül a művelődési kérdés[39] és a tömegek spontaneitása kiválasztásával egyetértek (mindkettő a Történelem és osztálytudat atmoszférájához tartozik). A két másik cikkről még kicsit elgondolkodom, pár napon belül írok Önnek.
A Pártköltészet-cikk rendkívül fontos. A Rákosi-kor kultúrpolitikáját illető állásfoglalásom csak itt és a szabad vagy irányított művészetről írt cikkben van nemzetközileg is érdekes témákban kifejtve. Feltétlenül szeretném tehát viszontlátni a gyűjteményben. Az Utam Marxhoz fölvétele ellen nincs kifogásom. Ami az 1946-os genfi előadást illeti, van német eredeti kéziratom, ezt az itteni szerzői jogi hivatallal megküldetem Önnek.
Most persze nagyon fontos volna, ha mindezekről a kérdésekről elbeszélgethetnénk. A kérdőív csak pótléka a beszélgetésnek. De egy beszélgetés esetében is azt tanácsolnám, előzőleg rögzítsük a kérdéseket, nehogy megtárgyalatlanul maradjon bármi fontos dolog.
Szívélyes üdvözlettel,
az Ön híve
Lukács György
6. Lukács György Peter Ludznak 1963. október 3-án
63. okt. 3-án
Kedves Doktor Ludz!
Időközben figyelmesen végigolvastam a két cikket, és határozottan ellenzem a megjelentetésüket. A bolsevizmus mint erkölcsi probléma esetében éretlen, átmeneti munkáról van szó. A hat héttel később írt Taktika és etika kiérleltebb formában foglalja magában akkori álláspontomat. A Világreakció és világforradalom című cikk átlagos elemzés, amely semmi érdekességgel nem szolgál a mai olvasónak. Kérem tehát, hogy tekintsen el mindkét cikk megjelentetésétől.
A genfi előadás német kézirata elment. Szeretném még egyszer fölhívni a figyelmét arra, hogy a pártköltészetről írt cikk felvételéhez feltétlenül ragaszkodom. Szeretném még megjegyezni, hogy az a cikk, amelyik az Ön listáján mint Art libre ou art dirigé szerepel, magyarul íródott, és az Önnek is meglevő Irodalom és demokrácia című kötetben jelent meg. Azt hiszem, ezzel minden kérdést elintéztünk.
Remélem, hamarosan sikerül idejönnie.
Szívélyes üdvözlettel,
az Ön híve
Lukács György
7. Peter Ludz Lukács Györgynek 1963 október 16-án
Dr. Peter Ludz
1 Berlin 37
Neue Strasse 19.
1963. október 16-án
Prof. Dr. Georg Lukács úrnak
Budapest V.,
Belgrád rkp. 2. V. em. 5.
Igen tisztelt kedves Lukács professzor úr,
szívből köszönöm e hó 3-i levelét, és hogy megküldeti a Bureau hongrois pour le protection des droits d’auteurrel az arisztokratikus és demokratikus világnézetről tartott előadás német kéziratát.
Az mármost igazán szomorú, hogy a két utolsó kézirattal, A bolsevizmus mint erkölcsi problémával és a Világreakció és világforradalommal szemmel láthatóan oly nehezen jutunk egyetértésre.
A Taktika és etika és A bolsevizmus mint erkölcsi probléma alapos összevetése után igazat adok Önnek abban, hogy az előbbiben tán bennefoglaltatik az utóbbi néhány gondolata. Nehéz szívvel, de ezért elfogadom, hogy ez a cikk kimaradjon a gyűjteményből.
Kicsit másképp áll a dolog ellenben a Világreakció és világforradalommal. Semmiképp sem osztom a nézetét, hogy ez a cikk átlagos elemzés volna, ellenkezőleg, azt hiszem, Európa politikai helyzetének nagyon érdekes ábrázolása az Ön akkori nézőpontjáról. Azon a véleményen vagyok, hogy jelentessük meg ezt a cikket.[40]
Időközben lefordíttattam a pártköltészetről írt cikket, és teljes mértékben osztom az Ön véleményét, hogy ennek a cikknek be kell kerülnie a kötetbe.
Így akkor már csak a Világreakció és világforradalom maradna. Megpróbáljunk személyesen beszélni erről a kérdésről? Mert ahogy Ön is, én is azt hiszem, hogy az egész kötetet, amely – ahogy elnézem – ígéretesen fest, nem volna szabad ennek az egy szem cikknek a problémája miatt veszélyeztetni. Természetesen, ahogy Ön velem, én is szeretnék Önnel Budapesten találkozni, és alaposan megvitatni az összes problémát, a bevezetés, a kéziratokhoz írt lábjegyzetek stb. problémáit is. Annyit mondhatok, hogy tettem már lépéseket azoknak az útlevélproblémáknak a megoldása érdekében, amelyek eddig a látogatásomat megakadályozták.
Ha szabad, még egyszer kérem, tisztelt Lukács professzor úr, gondolja meg a Világreakció és világforradalom kérdését. Válaszát várva szívélyes üdvözlettel, mint mindig
az Ön odaadó és hálás híve
[kézírással:] Peter Ludz
8. Lukács György Peter Ludznak 1963. október 28-án
október 28.
Kedves Doktor Ludz!
Köszönöm október 16-i levelét. Remélem, azóta megkapta a genfi előadás német kéziratát.
Szerencsére véleménykülönbségünk immár egyetlen cikkre, a Világreakció és világforradalomra szűkült. Sajnos meg kell maradnom annál, hogy itt egy nem rossz, de csak átlagos helyzetelemzésről van szó, amely furcsán hatna egy olyan gyűjteményben, ahol reprezentatív daraboknak kell szerepelniük. Ehhez jön még, hogy az első fejlődési szakasz amúgy is már túlzottan képviselve van, holott a hangsúlynak a későbbi cikkekre kellene esnie.
Remélem, hamarosan sikerül vízumot szerezni Budapestre. Azt hiszem tudniillik, hogy az előszó és a jegyzetek szempontjából is nagyon hasznos volna, ha kimerítően megvitathatnánk a dolgokat.. Attól eltekintve is, hogy örülnék, ha személyesen megismerkedhetnék Önnel.
Szívélyes üdvözlettel
az Ön híve,
Lukács György
9. Peter Ludz Lukács Györgynek 1963 november 12-én
Dr. Peter Ludz
1 Berlin 37
Neue Strasse 19.
1963. november 12-én
Igen tisztelt, kedves Lukács professzor úr,
Nagyon köszönöm október 28-i levelét.
Nehéz szívvel vettem tudomásul az Ön döntését, hogy ugyanis a Világreakció és világforradalom című írást a tervezett válogatásban ne vegyük tekintetbe. Remélem, hogy az ebben a munkában érintett kérdéseket szóba tudjuk hozni egy beszélgetésben akkor is, ha az írás ezek szerint nem is kerül nyomdába.
Ezzel a szövegek megjelentetését illető problémák lényegében tisztázódtak.
Van még néhány kérdésem:
Először is: végiggondolva az Ön módszertani pozícióit rábukkantam néhány recenzióra, amelyek nézetem szerint jól beleillenének a kötetbe:
a) a Croce A történetírás elméletéről és történetéről című munkájáról írt recenziója 1915-ből; b) az Otmar Spann Kategóriatanáról írt recenzió 1928-ból; c) a Robert Michels Pártszociológiájáról írt recenzió ugyancsak 1928-ból. Nagyon hálás volnék, ha közölné véleményét ezeknek a recenzióknak a megjelentetéséről.[41]
Továbbá szeretném megkérdezni, vajon nem jelenhetne-e meg Az intellektuelek szervezeti kérdéséről című rövid cikk (Kommunismus I/3., 1920, 14–18.) is.[42]
Ezeken a kérdéseken túl arra szeretném kérni, válaszolná meg még a továbbiakat is:
(1) Egyszer már érdeklődtem az Art libre ou art dirigé egy lehetséges német fogalmazványáról. Van ilyen?[43] Ez a cikk nyilvánvalóan azonos az Irodalom és demokrácia című könyv 8. fejezetével.[44] Ha létezik német változat, boldoggá tenne, ha eljuttatná nekem.
(2) Az 1956-ban a Petőfi-körben tartott beszédének nincsen címe. Mit írjunk a megjelenés fölé?[45] – Hozzáférhetővé tenné számomra a beszéd teljes szövegét? A Filozófiai Értesítőben megjelent szöveg, amelynek a fotokópiáját annak idején eljuttatta hozzám, és a gyorsírásos jegyzőkönyv ugyan azonosak, de úgy tűnik, nem teljesek.
(3) Nincs német szövegem az Utam Marxhoz Utóiratából, amelyet én a France Observateurből ismerek. Létezik ilyen?[46] Ha igen, kérhetném, hogy küldje meg nekem? Beleegyezik-e egy, a franciából készült fordításba, ha nincs német fogalmazvány? Minthogy nem tudom, milyen nyelven írta eredetileg a szöveget, nehéz ebben a kérdésben döntenem.
(4) A Kolozsváry Von Revolution zu Revloution című munkájáról egy „L”-lel jegyzett és a Kommunismusban (I/19. 1920, 608–610.) megjelent recenzió Öntől származik?[47]
Nagyon hálás volnék, tisztelt Lukács professzor, ha ezeket a kérdéseket olyan hamar, amennyire csak lehetséges, megválaszolná.
Fölteszem, hogy ez év végén vagy a jövő év elején személyesen és részletesen beszélgethetünk, és tisztázhatjuk a bevezető stb. minden kérdését.
A szövegeket, amelyeknek megjelentetésében egyetértünk, még november folyamán leadom a Luchterhand kiadónál.
A legjobb kívánságokkal és szívből jövő köszönettel
az Ön híve,
[kézírással:] Peter Ludz[48]
10. Lukács György Peter Ludznak 1963. november 21-én
63. XI. 21.
Kedves Doktor Ludz,
Köszönöm november 12-i levelét. Sorban megválaszolom a kérdéseit.
Ami a recenziókat illeti, a Crocéról írt szóba sem jön. A gyűjteményt 1918-cal kezdjük. Az 1914–18 közötti időszakból A regény elmélete kivételével nincs igazán dokumentuma a fejlődésemnek. Nincsen tehát értelme minden összefüggés nélkül megjelentetni egy véletlenszerű terméket. A Spann- és Michels-recenziók megjelentetése ellen nincs kifogásom.[49]
A Kommunismus-beli kis cikkem[50] véleményem szerint túl jelentéktelen ahhoz, hogy megjelenjen.[51]
Ami a Szabad vagy irányított művészetet illeti, nincs német szöveg. Azt hiszem azonban, hogy magyarról kellene lefordítani, mert a francia ellenőrizetlen fordítás. A cikk helyét az Irodalom és demokráciában nagyon pontosan jelölte meg. (A magyar cím Szabad vagy irányított művészet.)
A Petőfi-körben tartott beszéd az egyetlen hiteles szöveg.
Ami az önéletrajzhoz fűzött Utóiratot illeti, nem találom az archívumomban a kéziratot; az eredeti német. Pontosan vélek emlékezni rá, hogy az utolsó példányomat épp ennek a könyvnek a számára megküldtem egyenesen Önnek vagy Dr. Benselernek. Kérem, nézzen utána mindkét archívumban. Ha nem kerül elő a kézirat, akkor egyetlen lehetőség marad: írni a Nuovi Argumenti szerkesztőjének, Albert[o] Caroccinak (Roma, Via dei Orsini 34) és a nevemben megkérdezni, vajon birtokában van-e még az általa közölt cikk eredeti kéziratának, és át tudja-e engedni Önnek. Mindenesetre hasznos volna elkérni egy olasz kéziratot is, mert a francia változat az olasz fordításaként született, és ha már nincs eredeti, akkor jobb csak egyetlen közbülső fordítást használni.
A Kolozsváry-írásról szóló recenzió bizonyosan nem tőlem származik.[52]
Még egy javaslatom volna a könyvre nézve: nem volna-e hasznos a Néptribun vagy bürokrata? című 1940-ből származó cikket beilleszteni a gyűjteménybe? (A cikk megtalálható a Marx und Engels als Literaturhistoriker etc. kötetben.) Ez a cikk tartalmazza a sztálini bürokrácia ellen intézett legélesebb támadásomat – persze nagyon ezópuszi nyelven.[53] Megjelenése bizonyára egyik oka volt a Lityeraturnij Krityik című folyóirat beszüntetésének 1940-ben. Leo Kofler már 1952-ben behatóan foglalkozott ennek a cikknek az antisztálinizmusával.[54]
Remélem, hamarosan láthatom Budapesten.
Szívélyes üdvözlettel
híve,
Lukács György
11. Peter Ludz Lukács Györgynek 1964. április 9-én
Dr. Peter Ludz
1 Berlin 37
Neue Str. 19.
1964. április 9-én
Prof. Dr. Lukács György úrnak
Budapest Rakpart Beograd 2
Igen tisztelt Lukács professzor úr,
néhány napja nyomdakészen elmentek a „Georg Lukács: Schriften zur Ideologie und Politik”-kötet kéziratai, az Önnel megbeszélt sorrendben Dr. Benseler úrnak. Remélem, hogy a levonatok nem váratnak sokáig magukra, és örülnék, ha a tavasz vagy a nyár folyamán találkozhatnánk, hogy elbeszélgessünk.
Magamat ajánlva, az Ön odaadó híve:
[kézírással:] Peter Ludz
12. Lukács György Peter Ludznak 1964. április 18-án
1964. 4. 18.
Tisztelt Ludz Doktor Úr!
Április 9-i leveléből örömmel hámozom ki, hogy a könyv már nyomdában.
Nagyon kellemes volna alkalomadtán Budapesten láthatnom Önt. Idén előreláthatólag június közepe és július közepe között szabadságon leszek. Jó volna tehát, ha időben értesítene a terveiről.
Szívélyes üdvözlettel
híve,
Lukács György
[1] A szociológus Peter Christian Ludz a 60-as években – amikor Lukácsnak nehézségei voltak írásai megjelentetésével – két vaskos Lukács-válogatáskötetet is szerkesztett a Luchterhand-kiadó „Soziologische Texte” címmel megjelenő sorozata számára. Mindkét válogatáskötet arról tanúskodott, hogy a szerkesztő behatóan ismeri Lukács életművét, fölmérte az elfeledett vagy ilyen-olyan okokból homályban maradt írások értékét, és hajlandó lándzsát törni mellettük – talán még Lukács ellenében is: az irodalomszociológia-kötet (Georg Lukács: Schriften zur Literatursoziologie, 1961) jó részét Lukács fiatalkori írásai teszik ki, írások, amelyek iránt Lukács (jó esetben) meglehetős közönnyel viseltetett. Hogy ez találkozott-e Lukács tetszésével, vagy sem, arról nem tudni, az irodalomszociológiai írások összeállítását nem kísérte levelezés – szemben a Schriften zur Ideologie und Politik című kötettel (1967), amelynek szerkezetét a szerkesztő telefonon és levelekben egyeztette Lukáccsal – ezt a levelezést adjuk itt közre. (Ludznak a kötethez írt előszavát lásd itt.)
[2] A lap tetején Ludz kézírásával ceruzás megjegyzés: [egy karika] soll wegbleiben, Lukács (maradjon ki [mármint Lukács szerint]). A bekarikázott tételek: 1, 3, 5, 7, 9, 10, 11, 12, 13, 18, 19.
[3] A lista két egymástól függetlenül legépelt, de (a kézírásos megjegyzésektől eltekintve) tárgyilag teljesen egybevágó példányban maradt fenn Lukács hagyatékában – valószínűleg ez a Peter Ludz által a kötetbe felveendőnek javasolt cikkek eredeti listája (Ludz neve, akárcsak a leveleken, baloldalt, a lap tetején áll), de csak Lukács első levelének hivatkozásai vonatkoznak rá, a továbbiakban a levelek a megbeszélések során átalakult újabb listákra utalnak, hogy mely cikkekre, csak a levelekből kihámozható.
[4] A listán szereplő 1920-as évekbeli Lukács-írásokat ld. itt.
[5] A listának azon a példányán, amelyen Lukács kiegészítése is szerepel, valószínűleg Peter Ludz kézírásával (dacára az 1919-es dátumnak) egy kiegészítés: aus Geschichte u. Klassen B. (a Történelem és osztálytudatból).
[6] N. Bucharin: A történelmi materializmus elmélete. A marxista szociológia közérthető tankönyve (N. Bucharin: Theorie des historischen Materialismus, Archiv für die Geschichte des Sozialismus und der Arbeiterbewegung, hrsg. v. Carl Grünberg, Elfter Jahrgang, Verlag von C. L. Hirschfeld, Leipzig 1925, 216–224.).
[7] Adalékok az ifjú Marx filozófiai fejlődéséhez (1840–1844) (Deutsche Zeitschrift für Philosophie, Berlin 1954/2. 288–343.), in: Lukács György: Utam Marxhoz I–II. Válogatott filozófiai tanulmányok, szerk. Márkus György Gondolat, Budapest 1971, II. 209. skk.
[8] Lenin ismeretelmélete és a modern filozófia problémái (Lukács György: A polgári filozófia válsága, Hungária, Budapest 1947), in: Lukács György: Lenin (1924), szerk. Vajda Mihály, Magvető, Budapest 1970, 205–263.
[9] Lenin (Lenin. Studie über den Zusammenhang seiner Gedanken. Verlag der Arbeiter-Buchhandlung, Wien 1924 & Malik-Verlag, Berlin 1924), in: Lukács György: Lenin (1970), 12–139.
[10] Aktualitás és menekülés előle (Aktualität und Flucht, Internationale Literatur, 1941/4. 3–9.), in: Lukács György: Esztétikai írások 1930–1945, szerk. Sziklai László, Kossuth, Budapest 1982, 465. skk.
[11] A Blum-tézisekből (1929) végül a Ludz szerkesztette kötetben (ahogy a közlés alapjául szolgáló publikációban is: Párttörténeti Közlemények, 1956/3. 75–94.) az I., IV. és V. szakasz jelent meg, Lukács hozzászólása a vitához pedig a kötet dokumentumfüggelékébe került; a 11. tétel a Blum-tézisek, a 7. az itt Még egyszer az illúziók politikájáról címen említett 1921-es Illúziópolitika.
[12]N. Buharin: A történelmi materializmus elmélete. A marxista szociológia közérthető tankönyve.
[13] A Pártköltészet (1945; in: Lukács György: Magyar irodalom – magyar kultúra, szerk. Fehér Ferenc és Kenyeres Zoltán, Gondolat, Budapest 1970, 287–306.), illetve a Szabad vagy irányított művészet (Forum, 1947/4. 250–268.; in: Magyar irodalom – magyar kultúra, 384–406.) című cikkekről van szó; a harmadik írást, az Irodalom és demokrácia II.-t nem közölte a kötet.
[14] A lapszélen egy x és egy ceruzával húzott vékony és egy piros golyóstollal húzott vastagabb vonal; a lapszéli jelek és megjegyzések Lukácstól származnak.
[15] Erre azonban nem került sor, föltehetőleg azért, mert Lukács maga is elvetette a teljes szöveg közlésének ötletét; a teljes szöveg csak 1975-ben jelent meg először.
[16] A lapszélen egy ceruzával írt x és egy piros golyóstollal húzott vonal és: Benseler.
[17] Párttörténeti Közlemények, 1956 (2. évf. 3. sz.), 102–103.
[18] Lukács 1946-ban, Arisztokratikus és demokratikus világnézet címen tartott genfi előadásáról van szó, Forum, 1946/11., 197–216.
[19] A lapszélen golyóstollal, aztán áthúzva: Ir. és D [Irodalom és demokrácia, Szikra, Budapest 1947].
[20] A marxista filozófia időszerű problémái. Részlet Lukács Györgynek a Petőfi-Kör filozófiai vitáján tartott beszédéből (1956. június 15-én). Filozófiai Értesítő, 1956/4., 148–151. – A lapszélen ceruzával: an B. abgeschickt (elküldve B[enseler]-nek), az elküldve azonban golyóstollal át van húzva.
[21] Szabad vagy irányított művészet.
[22] A lapszélen golyóstollal: Ir és D [Irodalom és demokrácia].
[23] A lapszélen golyóstollal: einverstanden (egyetértek).
[24] A „17. sz.” fölött, a sorok között piros golyóstollal: möglich (lehet). – Lukács augusztus 9-i levele 17-es számmal az Utam Marxhoz című írást (Internationale Literatur, 1933/2., Marx-Sondernummer. 95–126.) említi, bár ez a lista kronologikus rendjébe nem illeszkedik (a Pártköltészet című 1945-ös cikk viseli a 16-os számot); a bekezdés további számai sem azonosíthatók.
[25] A lapszélen piros golyóstollal egy vonal.
[26] A bolsevizmus mint erkölcsi probléma, (Szabad Gondolat, Budapest 1918/10. [december], 228–232.), in: Lukács György: Forradalomban, szerk. Mesterházi Miklós, Magvető, Budapest 1987, 36. skk.
[27] A lapszélen piros golyóstollal: Gewalt (erőszak).
[29] A lapszélen golyóstollal: Text (szöveg).
[31] Ezek szerint Lukács könnyű szívvel lemondott volna az Utam Marxhoz közléséről, szeptember 30-i levelében ezzel együtt jóváhagyta a megjelenését.
[32] A korai húszas évekből származó írásokról van szó, de hogy melyek álltak Lukács rendelkezésére, melyek nem, megállapíthatatlan.
[33] A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című írásról van szó.
[34] Az erkölcs szerepe a kommunista termelésben (Szociális Termelés, 1919/11. [július 20.], 3–5.), in: Forradalomban, 185. skk.
[35] Minthogy a levélben a – kronologikus – sorrendről van szó, az utalás az átdolgozott formában a Történelem és osztálytudatban is megjelent A történelmi materializmus funkcióváltozása első változatára vonatkozik (Internationale, Budapest 1919/8–9. [július], 13–19.), in: Forradalomban, 167–182.
[36] A parlamentarizmus kérdéséről (Zur Frage des Parlamentarismus, Kommunismus, Wien 1920. március 1. [I. évf. 6. sz.], 161–172.)
[37] Elméleti megjegyzések Kína és a Szovjetunió kommunista pártjának vitájához, ld. itt.
[38] Arisztokratikus és demokratikus világnézet.
[39] A nevelőmunka kérdéséről (1921), ld. itt.
[40] Végül kimaradt a kötetből.
[41] A lapszélen, a bekezdés mellett piros golyóstollal: nein (nem).
[42] Zur Organisationsfrage der Intellektuellen (Kommunismus, Wien 1920. február 8. [I. évf. 3. sz.], 14–18.) – A lapszélen, a bekezdés mellett piros golyóstollal: nein (nem).
[43] A lapszélen a mondat mellett piros golyóstollal egy x.
[44] A lapszélen a mondat mellett piros golyóstollal: ja (igen).
[45] Lukács hozzászólása a Petőfi-körben Rede in der philosophischen Debatte des Petőfi-Kreises 1956 címen jelent meg a kötetben.
[46] A lapszélen a sor mellett piros golyóstollal: nicht vorhanden (nincs) – alatta: Carocci.
[47] A lapszélen piros golyóstollal: nein (nem).
[48] Mellette egy Lukácstól származó, ceruzával írt megjegyzés: Volkstribun – utalás a Volkstribun oder Bürokrat? (Internationale Literatur, 1940/1., 82–95., 1940/2. 79–84., 1940/3. 75–81.) című tanulmányra.
[49] Ennek ellenére nem szerepelnek a kötetben.
[50] Minden valószínűség szerint a Ludz által megjelentetésre javasolt Az intellektuelek szervezeti kérdéseiről című 1920-as írásról van szó.
[51] A bekezdés mellett piros golyóstollal, föltehetőleg Lukácstól származó vonal.
[52] A „nem tőlem” föltehetőleg Lukács által piros golyóstollal aláhúzva.
[53] Lukács javaslata dacára nem került bele a kötetbe.
[54] Leo Kofler (Jules Dévérité álnéven): Der Fall Lukacs. Georg Lukacs und der Stalinismus, Verlag f. politische Publizistik, Köln 1952.