A KMP központi bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei (1921. szeptember 19.–október 12.)^[1]

 

[1.] JEGYZŐKÖNYV,
felvétetett a KMP KB 1921. szeptember 19-i ülésén.

Jelenlévők: Landler, Lukács, Hirossik, Feldmann, Szilágyi, Pogány és Székely[2]  elvtársak.
Az ifjúmunkások Szövetségének képviseletében: Sallai elvtárs.
Elnök: Landler, jegyzőkönyvvezető: Székely.

Landler jelenti, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően mától üléseinken az Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége központi vezetésének képviselőjeként Sallai elvtárs is részt vesz.

Sallai fölteszi a kérdést, hogy csak tanácskozási joggal rendelkező tag-e, vagy szavazati joggal is rendelkezik. Ő az utóbbit kéri. Reméli, hogy a KB ezt az ügyet nem frakciós kérdésként szemléli. Hivatkozik a német és cseh példára, ahol párt és ifjúság kölcsönösen szavazati joggal felhatalmazott tagot delegált.

Pogány a frakciós kérdés fölvetését visszautasítja. A szervezeti szabályzat nem írja elő a szavazati jogot. Az Ifjúmunkások Szövetsége nem mellérendelt, hanem alárendelt szerve a pártnak. A szavazati jogot kizárja a magyar KB sajátos megalakulása, az, hogy a [Komintern] VB nevezte ki, valamint az a körülmény, hogy a VB tudatosan többséget biztosított az egyik irányzatnak, és Sallai elvtárs szavazati jogának elismerése megváltoztatná ezt a helyzetet.

Székely: Ki delegálta Sallai elvtársat? Az előző KB által az ifjúmunkások bécsi ügyeivel megbízott elvtársak vagy valamely elismert, önálló szervezet? Semmi kifogásom sincs az ellen, ha Sallai elvtárs tanácskozási joggal részt vesz az üléseinken, de szavazati jog nem illeti meg őt.

Lukács: Sallai elvtársa az Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének képviselője. Az alárendeltség kérdésében egyetértek Pogány elvtárssal. A III. kongresszus nem hozott precíz rendelkezést, és az ifjúmunkások képviselőjétől nem vitatta el a szavazati jogot. Kérem, adjuk meg neki.

Hirossik: A kongresszus precízen szabályozta a képviseletet. Az egyes pártok eddigi gyakorlata a szavazati joggal való képviselet mellett szól. Kérem Sallai elvtársat a szavazati joggal fölhatalmazni.

Landler: Sallai elvtársat a budapestiek delegálták. Csak egy szempont szól a szavazati jog ellen, a KB sajátos az összetétele. Kérdezzük meg ebben az ügyben a VB-t.

Pogány: A KB-nak nem lehetnek egyszerre kinevezett és választott tagjai is, mert ez esetben a tömegek szemében Sallai elvtárs számítana az egyetlen igazi KB-tagnak. Ha a választás lehetősége adott lett volna, a többi tagnak is választottnak kellene lennie. De Sallai elvtársa csak annyira választott tag, mint mi, többiek. Nem fordulhatunk ebben az ügyben a VB-hez, mert egy nem létező kérdésből nem csinálhatunk vitakérdést. Forduljon a VB-hez az Ifjúmunkások Szövetsége, ha akar.

Határozat: A KB fönntartja korábbi álláspontját, hogy Sallai elvtárs csak tanácskozási joggal rendelkezhet, szavazati joggal nem. Ha az Ifjúmunkások Szövetsége helyesnek látja, forduljon az Ifjúmunkás Internacionáléhoz.

Landler: Sikerült megtudnom, hogy megkezdődött a csere. Moszkvához fogok fordulni felvilágosításért. Sokan kérik a kicserélésre kerülők listáját.

Határozat: A listát nem hozzuk nyilvánosságra.

Pogány: Kérjük föl a német és cseh pártot, hogy a csere alkalmából csapjanak nagyobb lármát a Szovjetunió érdekében. Várják a pályaudvaron a foglyokat, lássák el őket élelemmel és ruhával, és rendezzenek gyűléseket e célból.

Határozat: Pogány elvtárs javaslatát elfogadják.

Hirossik: Javaslom, írassunk cikket azokról az elvtársakról, akiket munkásmozgalmi szerepük erre érdemesít. Természetesen nem szabad ebből „népbiztos-ügyet” csinálnunk. Az itt írt cikkeket küldjük el megjelentetésre a többi külföldi pártlapnak.

Határozat: Hirossik javaslatát elfogadják.

Landler: Fiedler elvtársat a bécsi csoport jó ideje  kizárta. A KB megsemmisítette a határozatot, mert túl szigorúnak találta az ítéletet. Egy ideje Fiedler elvtárs kiváló munkát végez Pozsonyban. Most ki van téve a szociáldemokraták és mindenféle más ellenlábasaink rágalmainak. Javaslom, írjunk a pozsonyi sztrájk ügyéről a Proletárban, és Fiedler elvtársat a védelmünkbe.

Szilágyi: Mindent, amit Landler elvtárs Fiedleer elvtárs szép magaviseletéről mondott, megerősíthetek. Elfogadom a javaslatát.

Pogány: Mellette szavazok, és kérem, a titkárság gondoskodjon a cikk megírásáról.

Határozat: A titkárság cikket irat Fiedlerről és a pozsonyi Siemens-művek sztrájkjáról a Proletárba.

Landler: Javaslatot teszek egy oktatási programra. Két iránya van.

1) Pártiskolai előadások, éspedig:

a) a harmadik kongresszus eredményei

b) aktuális magyarországi kérdések.

2) Szemináriumok

A harmadik kongresszus eredményeiről a következő előadásokban számolunk be:

1) Bevezető előadás, előadó:Landler elvtárs

2) A Trockij-Varga tézisek. Székely elvtárs

3) A taktikáról szóló tézisek. Lukács és Landler

4) Szakszervezeti tézisek. Király

5) Szervezeti tézisek. Hirossik, Rudas Zoltán, Rákos[3]

6) Szövetkezeti tézisek. Illés Artúr[4]

7) Orosz tézisek. Lengyel Gyula

8) Tézisek az ifjúmunkásokról. Singer és Balog.

9) Nőmozgalom. Az előadót később jelöljük ki.

A magyar kérdések előadóit később jelöljük ki. Tart még három szeminárium a kommunizmus ábécéjéről. Ezek Bettelheim, Katz Lipót és Lengyel Gyula szemináriumai. Az új szemináriumokban a III. kongresszus eredményeit fogják megbeszélni. A szemináriumok vezetői: Landler, Lukács, Király, Hajdu, Rudas Zoltán és Katz Béla. Az aktuális gazdasági kérdésekről Lengyel és Székely elvtársak tartanak előadást. Bettelheim ugyan sok elvtárs szerint személyes politikát folytat, de ne csináljunk belőle mártírt. Kérem a KB beleegyezését.

Hirossik: Szeretném, ha sokat foglalkoznánk magyar kérdésekkel. A szakszervezeti mozgalommal, az általános helyzettel, a munkanélküliséggel, a szociáldemokrata párttal és a gazdasági helyzettel. Foglalkozzunk  szakszervezetek gyakorlati, mindennapi kérdéseivel. Azonkívül súlyt fektetek arra, hogy megbeszéljük a forradalmak történetét. Mindezeket az előadásokat a tézisekről szóló előadások közé kell beiktatni. – Bettelheim szemináriumát ne szüntessük be, inkább ellenőrizzük őt. Kérek fölhatalmazást, hogy egy olyan szemináriumot tarthassak, amelyiken, úgy gondolom, az illegális munka technikai kérdéseit kellene megbeszélni. Kívánatosnak tartanám, ha minden elvtárs kiképezné magát valamifajta illegális munkára; részletes tervet majd a későbbiekben fogok benyújtani.

Pogány: Hirossik elvtárs minden javaslatát elfogadom. Kapcsoljuk be Révait és Katz Lipótot is. Bettelheim személyeskedéseit a szemináriumokon nem tűrhetjük.[5] Vagy beszüntetjük a szemináriumait, vagy ellenőrizzük őt. Az ellenőrzésre Székelyt javaslom.

Feldmann: Szeretném, ha nyilvánossá tennénk a pártiskolát.

Lukács: A pártiskola nyilvánossága mellett vagyok.

Hirossik: Szervezzünk szakmák és üzemek szerint csoportokat, és tartsunk ott is rendszeresen előadásokat.

Székely: Az előadások ne tartsanak tovább ¾-1 óránál, és kövesse őket minden alkalommal vita. Ha szükséges, kezdjük magunk a vitát.

Pogány: A szakmák és üzemek szerint szervezett csoportokat, és hogy ezekben a csoportokban előadásokat tartsunk, nagyon fontosnak tartom. Hirossik elvtárs minden javaslatát elfogadom. Javaslom továbbá, hogy hetente kétszer rendezzünk nagy nyilvános propaganda-előadásokat, ahogy Magyarországon tette a párt megalakulását követően az egyetemen és más helyeken.

Határozat: Az előadott oktatási programot a KB jóváhagyta és elfogadta. A Bettelheim-szeminárium ellenőrzésével Székelyt bízzuk meg. Tartassanak előadások a Hirossik javasolta magyarországi problémákról, a szakszervezetek gyakorlati kérdéseiről és a forradalom történetéről. A szakmai és üzemi csoportok számára külön előadások tartassanak. Hetente kétszer kerüljön sor nagy nyilvános propaganda-előadásokra. Azoknak a munkásoknak a számára, akik a szakmai és üzemi csoportokban részt vesznek, nyitva áll a pártiskola.

 Pogány: Javaslom a vasutasgyűlés összehívását, a következő napirenddel: „A magyarországi vasutasok harca és a harc támogatása”.

Hirossik: Ezt még nem támogatom, mert, minthogy a szociáldemokraták vannak többségben, könnyen vereséget szenvedhetünk.

Pogány: Én sem gondolom, hogy minden előkészítés nélkül kellene belefogni a dologba. Előbb beszélnünk kell a mi vasutasainkkal, és illő módon elő kell készíteni a dolgot.

Határozat: A titkárság megbízást kap rá, hogy illő előkészítés után a jelzett napirenddel összehívja a vasutasok gyűlését.

Pogány: Landler elvtárssal összeállítottam azokat a döntéseket, melyeket a KB előző ülésén hozott, és amelyeket közölni akarunk a Proletárban. A következőkről van szó:

1) Pártszervezési rendszabályok az emigrációban

2) Be a szakszervezetekbe!

3) A személyeskedő és piszkos támadások ellen

4) Az emigránstámogatások leépítése

5) A regisztráló ív

Megfogalmaztunk továbbá egy röpiratot a Nyugat-Magyarország tekintetében illetékes elvtársakhoz. Ezt persze nem közöljük a Proletárban, hanem bizalmasan fogjuk kezelni.

Tudomásul vétetik.

Pogány: Landler elvtárssal való megbeszélésünk alapján a titkárságok megszervezése tárgyában a következő javaslatokat teszem:

1) Mindenáron találnunk kell alkalmas helyiséget

a) legális

b) illegális titkárság számára.

2) A legális titkárságba kerüljenek be Feldmann és Székely elvtársak, akiknek azonban egyéb feladataikat  is el kell látniuk, továbbá Singer, Hajdu, Király, Kázmér, Rákos, Huszti, Bodnár és Nickly [?] elvtársak.

Munkakörük a következő:

Az emigráció megszervezése: Feldmann, Singer, Kázmér, Huszti, Bodnár, Nickly

Szakszervezeti ügyek: Király, Hajdu

Támogatások: Rákos

Általános adminisztratív teendők: Székely

Ezeknek az elvtársaknak is kötelességük részt venni az agitatorikus és propagandamunkában.

3) Jogsegélyt kell nyújtanunk Jugoszláviában, Ausztriában és Németországban.

4) Szükség szerint gépírónőket és más segédszemélyzetet kell beállítani.

Landler: A legfontosabbnak azt tartom, hogy a bécsi és Bécs környéki, jugoszláviai

xxx. Küldjünk e célból a két utóbbi országba meghatalmazottakat. Ezenkívül egy megbízott szervezze meg a romániai emigrációt, amit azonban nem tartok olyan sürgetőnek.

Hirossik: Szabályozni kell az emigráns csoportoknak a vonatkozó ország pártjához fűződő viszonyát. Ausztria vonatkozásában javaslom, Pichler [Pogány] és Landler elvtársak lépjenek kapcsolatba az osztrák párttal.

Javaslom, osszuk be Hamburger elvtársat a titkárságba, a földmunkások ügyeinek vezetésére.

Javaslom Bodnár elvtársat törölni.

Pogány: A Hamburger elvtársat illető javaslat ellentmond minden megegyezésünknek. Kérem, most ne foglalkozzunk vele. Hamburgert illetően külön javaslattal fogok előállni.

Hirossik: Ha most  nem foglalkozunk Hamburgerrel, akkor javaslom, hagyjuk ki Hajdut is a titkárságból, és csak később döntsünk felőle.

Szilágyi: A szlovákiai és ruszinszkói szervezkedést nagyon fontosnak tartom. Ezt a munkát néhány elvtárssal már megkezdtük. Bízzuk meg Nagy András elvtársat ezzel a feladattal.

Hirossik: A szervezést centralisztikusan kell eltervezni, innen kell kiküldenünk embereket és ellátnunk őket a szükséges utasításokkal. Ne adjunk Nagynak feladatot.

Lukács: Ismerem Nagy András elvtársat, és alkalmasnak tartom őt, mégis Hirossik nézetéhez csatlakozom.

Landler: Hirossik nézete helyes.

Hirossik: A csoportok megszervezésére részletes utasításokat kell kidolgozni.

Szilágyi: A támogatásokat Bécsen kívül is ki kell fizetni. Nem állandó, csak alkalmi segélyekre gondolok.

Pogány: Mindkét említett ügyben azt javaslom, utasítsuk a titkárságot, dolgozzon ki részletes javaslatot. A hozott határozatok végrehajtásáról gondoskodandó javaslom, bízzuk meg Székely elvtársat, tartsa napirenden a határozatokat, és közölje az érintett szervekkel. A szlovákiai ügyek más lapra tartoznak, mint a ruszinszkóiak. A ruszinszkói szervezkedéssel azonnal bízzuk meg Seidler elvtársat. Javaslom, hogy Nagy András elvtársat hívjuk Bécsbe, tárgyaljunk vele, és csak ezután döntsünk arról, hogy megkapja-e a feladatot, vagy sem.

Határozat: Hajdut egyelőre nem osztjuk be a titkársághoz. Később történik intézkedés felőle.

Pogány és Landler elvtársaknak a titkárságok újjászervezését és a személyi beosztást, ill. a munkák elosztását illető további javaslatait elfogadták.

Seidler elvtárs megbízást kapott a ruszinszkói emigráció megszervezésére.

A titkárságot utasítják, hívja meg Nagy Andrást egy bécsi megbeszélésre.

A titkárságot utasítják, dolgozzon ki részletes javaslatot a  támogatásokról.

Székely megbízást kap a határozatok napirenden tartására és közlésükre az illetékes szervekkel.

Pogány: Javaslom, küldjük Szilágyit a KB biztosaként Németországba, hogy rendet csináljon a berlini csoportban, és megszervezze a németországi emigrációt. Utána utazzék Moszkvába.

Határozat: A javaslatot elfogadták.

Pogány: Meglep, hogy Landler és Hirossik elvtársak a röpiratterjesztés ügyében még nem tettek a KB-nak jelentést. Nemcsak hogy ostoba a monarchista röpirat, nemcsak hogy a terjesztésére a legalkalmatlanabb pillanatban került sor, de egy ilyen röpirat kibocsájtása egyenesen a III. Internacionálénak a magyar üggyel foglalkozó tézisei ellen irányul. Újabban bebizonyosodott, hogy Hamburger spiclikkel dolgozott. Olyan emberekkel, akikről tudta, hogy besúgók. Amiért is letartóztatták elvtársainkat Budapesten. Hamburger határtalan könnyelműsége egyenesen veszélyes a mozgalomra nézve.

A következőket javaslom:

1) Hamburger és mindazok, akiknek részük volt a röpirat terjesztésében, elmarasztaltatnak.

2) A KB azonnal vizsgálatot indít az ügyben.

3) Minden magyarországi elvtársat, aki a Hamburger-féle emberekkel kapcsolatban állt, értesíteni kell, hogy egyelőre mindennemű tevékenységüket függesszék föl.

4) 3-4 [hétre?] minden illegális munkát beszüntetünk, hogy ez alatt az idő alatt újjászervezhessük az illegális apparátust.

5) Azokat, akikkel Hamburger dolgozott, nem szabad a magyarországi illegális munkában alkalmazni.

6) Fél évre minden pártmunka alól felmentjük Hamburgert.

7) Kivizsgáltatjuk az ifjúmunkások illegális ügyeit is.

8) Megvizsgáljuk, nem lehet-e a párt és az ifjúság illegális apparátusát egyesíteni. Megengedhetetlennek tartom, hogy az Ifjúmunkás Szövetség saját illegális apparátust és könyvkiadót tartson fenn.

Hirossik: A Hamburger-ügy súlyos dolog. Ennek ellenére nem tartom helyénvalónak ezt a szigort. Lehetséges, hogy Hamburger hibákat követett el, csakhogy a KB még nem tudja, miket is. Ezek a hibák aligha olyan súlyos természetűek, mint Pogány véli. A szóban forgó monarchista röplap régebbi keletű. Azért került most elő, mert Szántó likvidálni akarta az ügyet. Címeket nem adtunk le. Egyetértek azzal, hogy egyelőre senkit ne küldjünk Magyarországra. Hamburger fölmentésével nem értek egyet, mert még nincsenek ellene bizonyítékaink. A Bravmann-ügy sem kifogástalanul bizonyítható. A többi elvtársat semmiképp nem tartom elmarasztalhatónak, hiszen csak a kapott utasításokat követték. Az egész ügy kivizsgálásával egyetértek.

Landler: Elkülöníthetném egymástól a személyi és a tárgyi kérdést. Tagadhatatlan, hogy az elvtársak helytelenül cselekedtek. Ezt a jövőben el kell kerülnünk. Ez a módja a dolog elintézésének. Hamburger teljességgel alkalmatlan illegális munkára. A KB nevében közölni kell vele, hogy hibázott, és hogy ezért nem vehet részt többé az illegális munkában. Hamburger azonban régi elvtárs és forradalmár, ezért helytelennek tartom, hogy fél évre fölmentsük őt minden pártmunka alól. Nem tartom helyesnek, hogy egy bizottság vizsgálja ki az ügyet, mert egy különbizottság sem hozhatna többet napvilágra,  mint amennyit már most is tudunk. Ennek ellenére nem opponálok  egy ilyen bizottság ellen.

A javaslatom a következő: a KB kijelenti, hogy Hamburger súlyos hibát követett el, és ezért illegális munkára többet nem használható. A munkatársait azonban nem büntethetjük meg.

Az illegális apparátust ez alkalomból meg kell tisztítani. Ami az ifjúmunkásokat illeti, ők nem elmarasztalhatók, mert Andics megbízatása elől ők maguk is elzárkóztak.

Székely: Minden tekintetben csatlakozom Pogány elvtárs nézeteihez és javaslataihoz. A fölmentés ügyében a vizsgálat eldőlte után határozzunk. Lehetséges, hogy szigorúbban fogunk eljárni. A vizsgálat időtartamára Hamburgert föltétlenül föl kell menteni minden pártmunka alól.

Feldmann: Az illegális munka ügyeiben tanúsított könnyelműség megbocsájthatatlan hiba. Mindenki tud mindent. Az egész apparátust újból föl kell építeni.

Hirossik: Biztos, hogy voltak hibák. De nem egészen konkrét tényekből nem vonhatunk le ilyen messzemenő következtetéseket. Az illegális munkában minden a vezetőtől függ, ezért nem lehet Hamburgerrel együtt a többieket is elítélni. Minden illegális út csak rövid ideig jó. Herskovics pl. nagyon hasznos munkát végzett, még ha az utóbbi időben sajátos munkavégzési módja miatt komikus figura lett is belőle. Erre a területre nem lehet egyik napról a másikra új embereket állítani. Indítsunk Hamburger ellen vizsgálatot, a többiek ellen azonban ne.

 Pogány: Mindebből azt látom, hogy Bécs alkalmatlan az illegális munka intézésére. Hirossik is elismeri Hamburger hibáit. Kész vagyok a többieket Hamburgertől különválasztani, ezt azonban Hirossik felelősségére teszem. Visszavonom a féléves fölmentésre vonatkozó javaslatomat is, és elfogadom Székely javaslatát.

A következőket javaslom:

1) Válasszunk vizsgálóbizottságot.

2) A vizsgálat időtartamára mentsük föl Hamburgert.

3) Vizsgáljuk meg a két illegális apparátus egyesítésének ügyét.

Landler: Én kész vagyok komolyan vitába bocsájtkozni, mert látom, mi van a dolog hátterében. Itt egy Hamburger ellen indított hajtóvadászatról van szó. Csakhogy ha van Hamburger-affér, akkor van Kun–Pogány-affér is. Nem Hamburger a bűnös mindenben. Andicsot pl. Hirossik  működése alatt tartóztatták le. Nyomorult hazugság, hogy Hamburgernek köze lett volna Andics, Ónodi vagy vagy az IWK[-emberek letartóztatásához], és aki ilyet állít, az gazember. Egyetlen tárgyi javaslat nem hangzott el, ami elhangzott, az az, úgy látszik, öntudatlanul továbbélő frakcióharc folyománya volt. Kérem, tárgyaljunk tárgyilagosan.

Pogány: A fölmentésre vonatkozó javaslatomat elejtem, és új javaslatokat teszek:

1) Az ügy kivizsgálására bizottságot nevezünk ki. A bizottság tagjai: Hirossik, Szilágyi és Székely. Szilágyi távollétében Feldmann.

2) A vizsgálat befejezéséig Hamburgert tiltsuk el minden illegális és szervezeti munkától.

3) Megvizsgáljuk a két apparátus egyesítésének ügyét.

4) Megvizsgáljuk, hogy Bécs alkalmas-e az illegális ügyek intézésére, vagy inkább károkat okoz.

Hirossik: Ez hajtóvadászat Hamburger ellen. Pogány már most meg akar számára minden szervezeti munkát tiltani. Hamburger azonban csak az illegális munkában hibázott, nem lehet ezért eltiltani a munkától egyáltalán. Egyetértek a vizsgálattal, de nem szükséges, hogy a bizottságban csak KB-tagok vegyenek részt.

Landler: Új javaslatot teszek: a KB kijelenti, hogy Hamburger súlyos hibákat követett el, amiért el is marasztalja őt, és eltiltja minden illegális munkától. Egy vizsgálóbizottság kinevezését a KB fölöslegesnek tartja.

Szilágyi: Szükséges a bizottság, mert Hamburger ellen súlyos vádakat  hoztak föl. A tagok csak a KB-ból kerülhetnek ki. Javaslom:

1) Hamburger egyszer s mindenkorra tiltassék el az illegális munkától.

2) Bizottság neveztessék ki, melynek tagjai: Hirossik, Szilágyi (képviselője: Feldmann), Székely.

3) A két illegális apparátus egyesítésének ügye kivizsgálandó.

4) Meg kell vizsgálni, alkalmas-e Bécs az illegális munka központjának,  vagy nem.

Pogány: Egyesítem a javaslataimat Landler javaslatával; javaslom 1) az elmarasztalást és eltiltást, 2) a bizottságot a károk kivizsgálására, 3) az egyesítés vizsgálatát, 4) Bécs mint központ megvizsgálását.

Hirossik: Ez nem egyesítés. Vagy vizsgálatot kezdeményezek, és csak azután ítélek, vagy ítéletet hozok, és nem kezdeményezek vizsgálatot.

Székely: Pogány megfogalmazása helyes. Tények vannak, melyek alapján ítélhetünk. Kell a bizottság, mert más vádak is fölmerültek.

Lukács: Pogány és Székely már jó előre megszabták a büntetés minimális mértékét. Ez abszurdum.

Hirossik: Erről a szerencsétlen emberről, aki becsületes forradalmár, közönséges gazemberek rágalmakat terjesztenek. Nem ítélhetjük el őt ezek alapján.

Szavazás: Pichler [Pogány] javaslatát 4 szavazattal 2 ellenében elutasítják. Feldmann tartózkodott a szavazástól.

Szilágyi javaslatát 4 szavazattal, 2 ellenében elfogadták. Feldmann tartózkodott a szavazástól.

 

[2.] JEGYZŐKÖNYV,
felvétetett a KMP KB 1921. szeptember 23-i ülésén.

Jelen van: Landler, Hirossik, Lukács, Pogány, Feldmann, Székely és az Ifjúmunkások Szövetsége képviseletében Sallai elvtárs.
Elnök: Landler, jegyzőkönyvvezető: Székely

Landler: Javaslom, vezessük felváltva az üléseket.

Határozat: Elfogadják.

Landler: Az előző ülésen azt a megjegyzést tettem, hogy ha van Hamburger-kérdés, akkor van Kun–Pogány-kérdés is. Senkit nem akartam megsérteni, pusztán azt akartam ezzel mondani, hogy a Hamburger-ügy a frakcióharc utórezgése, és így értettem, hogy akkor van Kun–Pogány-ügy is. Sajnálom a megjegyzést, és visszavonom.

Király többek előtt kijelentette, hogy Pogány elvtárs itt van, és hogy ezt nem kell tovább titkolni. Ez tűrhetetlen olyan valakitől, aki annyira fontos posztot tölt be, mint Király.

Illés elvtárs Pogány elvtárs jelen lévő feleségével szemben kicsinyesen viselkedett, ami épp a frakcióharc miatt nem maradhat említetlenül. A következőket javaslom:

1) A KB kijelenti, hogy helyteleníti Király elvtárs magatartását, és figyelmezteti, a jövőben tartózkodjék az ilyenfajta cselekményektől.

2) A KB helyteleníti Illés elvtárs magatartását.

3) A határozat közlésével Landler elvtárs bízatik meg.

Határozat: Landler javaslatát egyhangúlag elfogadják.

Hirossik: Tudomásomra jutott, hogy a titkárságon hatalmas botrány tört ki Springer, Guth és Székely elvtársak között. Kérem Székely elvtársat, tájékoztasson az ügyről.

Székely: Szó sincs botrányról, és nem szeretném, ha  a KB sok időt töltene ezzel az üggyel. Springer és Guth elvtársak reprodukálhatatlan gorombaságokkal törtek be a titkárságra. Erre emelt hangon figyelmeztettem Springer elvtársat, nincs joga, hogy egy párthelyiségben így bánjon egy elvtársával. Azért tettem ezt, mert nem akartam a KB tagjaként szankcionálni Springer eljárásmódját, annál kevésbé sem,  mivel goromba magatartása miatt épp nemrégiben marasztalta el őt a KB.

Landler: Székely elvtársnak joga volt így eljárni, csak azt tartom helytelennek,  hogy Springert mások, és mindenekelőtt fiatalkorúak előtt figyelmeztette eljárásmódjának helytelen voltára. A dolog egyébként lényegtelen, és azt hiszem, pusztán a frakcióharc utórezgése.

Pogány: Egyetértek Landlerrel abban, hogy a dolog jelentéktelen, és hogy helyesebb lett volna az ügyet négyszemközt megbeszélni Springerrel. De úgy látom, hogy Springer gorombaságával szemben Székely a KB álláspontjára helyezkedett.

Sallai: Springernek igaza volt, mert Bíró – így hívják a fiatalembert – már többször  okot adott a letolásra. Springer nevében kijelentem, hogy amennyiben dezavuálják, nem tud tovább dolgozni. Székely elvtárs Guth elvtárssal is jelenetet rendezett.

Székely: Ez sem volt jelenet. Egész halkan beszéltünk egymással és a társasági konverzációk stílusában. Guth elvtárs kijelentésére, hogy ő titkár és joga van a fenti ügyekbe beavatkozni, azt találtam válaszolni, nem tudok róla, hogy bármilyen pártfunkciója volna.

Hirossik: Landler álláspontját helyesnek tartom. Székely magatartása helytelen volt.  Ez a KB-tagság valamiféle újfajta fölfogása, amelyet nem tudok elfogadni.

Székely: Eszem ágában sem volt valamiféle elméletet kitalálni. A jelenlétemben nem tűrök gorombáskodást.

Pogány: Egy KB-tagnak sincs joga olyan dolgokba beavatkozni, amelyek nem tartoznak rá. Ez a magatartás helytelen. Tárgyilag Székelynek van igaza. Az ifjúsági kérdés egész komplexusát beszéljük meg nagyon részletesen egy más alkalommal.

Határozat: Az ügyet leveszik a napirendről.

Landler: A karlista röpiratok ürügyén a pártot és az elvtársakat újra rágalmak érik. Szükségesnek tartom, hogy ebben az ügyben cikk jelenjék meg a Proletárban.

Lukács: Kérném a cikket a Proletárban, a Rostában és az itteni Die Rote Fahnéban megjelentetni. Helyes volna, ha valaki állandó megbízatást kapna arra, hogy ilyen esetekben cikket írjon a Die Rote Fahnénak és az Abendnek.

Határozat: A szóban forgó cikk megjelenik a Proletárban, a Rostában és a Die Rote Fahnéban.

Landler megbízást kap arra, hogy ilyen esetekben felkérjen valakit, aki útmutatásai szerint cikket ír a Die Rote Fahnénak és az Abendnak.

Landler: Jelentem, hogy az orosz–magyar csereügyben beszéltem az orosz képviselővel, és elküldtem egy táviratot, a válasz azonban még nem érkezett meg.

Tudomásul szolgál.

Landler: A munkások körében megkezdtük az emigráció megszervezését. Az érintettek természetesen tagok szeretnének lenni. A jelenlegi szabályzat szerint ez lehetetlen. Javaslom, a szervezőiroda dolgozzon ki valamilyen szabályozást.

Pogány: Nyissuk meg most a párt kapuit. Ha valaki ma a munkások közül párttag akar lenni, nem konjunkturális okokból teszi. Két elvtárs ajánlására vegyük föl a munkásokat. Később aztán gondolhatunk a párttisztításra. De nem kezdhetjük a kiselejtezéssel.

Hirossik: A tagfelvétel maradjon a taggyűlés dolga. A régi szabályzat lehetőséget ad a fölvételükre. Kell azonban valamiféle szabályzatot alkotni az emigráció számára. A fölvétel kérdését abban kellene szabályozni.

Határozat: A szervezőiroda a jelenleg érvényben levő szervezeti szabályok kereteihez igazodva dolgozzon ki statútumokat a …[6]

Landler: Szántóné asszony támogatását két hónapja nem folyósítják, kérek fölhatalmazást, hogy kifizethessem.

Szántó Bélának négy testvére ül magyarországi börtönökben, akiket támogatnia kell. Kérem, bocsássanak rendelkezésemre erre a célra egy összeget.

Bettelheim elvtársnak gyomorpanaszait kell gyógyíttatnia. Biztosítsuk számára a betegsegélyt, melyet eddig is kapott, a továbbiakban is.

Határozat: A javaslatokat elfogadják.

Pogány: Javaslom, hogy a magyar börtönökből szabadult elvtársak számára, ha egyébként arra érdemesíttetnek, tekintet nélkül pártállásukra, biztosítsuk a támogatást.

Határozat: A javaslatot elfogadják.

Landler: Bandl támogatást kér a párttól. Teljesen érdemtelenül. Szlovákiai működéséről annak idején a legszörnyűbb hírek érkeztek. Kizárták a pártból.

Határozat: A kérelmet elutasítják.

Landler: Konferenciát tartottam emigráns munkások részvételével. Az ott tapasztaltak alapján azt javaslom, az ilyenfajta párton kívüli gyűlésekre csak a titkárság által kiválasztott elvtársak mehessenek el, és csak arra kiválasztott elvtársak tarthassanak beszédet.

 Hirossik: Az ilyen gyűléseket az üzemekben dolgozó elvtársak részvételével alaposan elő kell készíteni.

Feldmann: Így is gondoltuk. Elsőre nem egészen így sikerült.

Határozat: Párton kívüli konferenciákon csak a titkárság által kijelölt elvtársak vehetnek részt és szólalhatnak föl.

Pogány: A már megalakult csoportokat támogassuk anyagilag. Formális megalakulásuk legyen azonban ünnepélyes. A bécsújhelyi csoport szolgáljon például. Adjunk ennek a csoportnak havi 2500 koronás támogatást.

Határozat: A bécsújhelyi csoport havi 2500 K. támogatást kap.

A titkárság viseljen gondot arra, hogy a csoportok megalakulása ünnepélyes formák közt történjék.

Pogány: A titkárság készítse el mindazokat a nyomtatványokat, melyekre a csoportoknak szükségük van. A csoport ne használjon külön xxx

Pogány: A terjesztést úgy kell megszervezni, hogy jól tudjon dolgozni. A lapot jól kell terjeszteni. Ma a lap Ausztrián és Amerikán kívül sehova nem jut el. Ezen azonnal segíteni kell.

Hirossik: Ez összefügg az illegális munkával. A régi utak elromlottak. Új utakat kell találni. De ez nem megy sem könnyen, sem gyorsan.

Határozat: Hirossik és Katz elvtársak tegyenek javaslatot, hogyan terjeszthető a lap Magyarországon és a peremállamokban.

Pogány: Javaslom, létesüljön állandó kapcsolat a szerkesztőség és a titkárság között. Az összekötő gondoskodjék róla, hogy a lehozni szándékozott határozatokat a szerkesztőség megfogalmazott formában kapja kézhez.

Határozat: A javaslatot elfogadják, a szerkesztőség delegál valakit.

Pogány: W. és M. elvtársak hónapok óta kénytelenek itt élni, mert nem küldték őket rendeltetési helyükre. A pénzük elfogyott. Utaljunk ki nekik megfelelő összeget.

Határozat: Fejenként 20.000 K-t utalnak ki nekik.

Pogány: A román kérdés aktuális és nagyon fontos. Könnyen háború törhet ki Románia és Szovjet-Oroszország között. Mindent meg kell tennünk, hogy Szovjet-Oroszországot támogassuk. Konferenciára kell összehívni az érdekelt országok pártjait: Csehszlovákiát, Németországot, Ausztriát, Jugoszláviát és Olaszországot. A napirendnek a következőnek kell lennie:[7]

Ezen a következőket értem: Nemzetközi propaganda Románia ellen, romániai hírszolgálat stb. Erre a célra bécsi segélyhivatalt is igénybe lehet venni.

Nekünk, a magyar pártnak azonnal tájékozódnunk kell a román ügyekben. Minden személyes összeköttetést ki kell aknázni. Erre a célra igénybe kell vennünk a mai Románia polgári ellenfeleit is, pl. a mai Románia magyar polgári osztályát.

Hirossik: Pogány elvtárs minden javaslatát elfogadom. Felhívnám a figyelmet Katz Lipót elvtársra, akinek vannak ott összeköttetései. A titkárság vegye őt igénybe.

Határozat: A román kérdésben közvetlenül érintett pártokat a Segélyhivatal segítségével nemzetközi konferenciára hívjuk össze. Napirend: a közvetlen feladatok megbeszélése. A párt előzőleg tájékozódjék a romániai viszonyokról. A titkárság e célból vegye igénybe Katz Lipótot.

Pogány: Javaslom, a könyvkiadó dolgában Zsoldost vezényeljük Németországba.

Határozat: Elfogadják.

Hirossik: A jogvédelem ügyét olyan  ügyvéd intézze, aki ért a dologhoz. Katz Lipótot javaslom, Rákos nem ért hozzá.

Landler: Az ilyen vonatkozású feladatok egészen minimálisak. Egyelőre Rákos is megteszi. Ha fontos ügyről van szó, úgyis magam tárgyalok az ügyvédünkkel.

Határozat: Egyelőre minden a régiben marad.

Hirossik: Javaslom, Springer elvtársat állítsuk be az illegális munkába.

Pogány: Nincs bizalmam benne. Elárulta, hogy itt vagyok. Ha valami nem tetszik neki, megint árulkodni fog.

Landler: Az illegális munkában a vezető mindenért maga felel. Springer ügyes, Magyarországon is sokan ismerik. Csak nagyon nyomós okok alapján foglalhatunk ellene állást.

Pogány: Senkit nem lehet az illegális munka vezetőjére rákényszeríteni. Feltétlenül szükséges, hogy bizalmat érezzen a saját emberei iránt. Aki iránt nem feltétlen a bizalom, azt nem lehet fölvenni az illegális apparátusba. Ahogy Hamburgerhez nem volt  bizalmuk. És a KB bizalma híján sem állítható oda valaki.

Hirossik: Springer felbecsülhetetlen érték az illegális munkában. Éles szeme van, született detektívzseni.

Székely: Éppen mert ilyen kiemelkedően tehetséges ember, nem lehet alkalmazni, ha nincs feltétlen bizalom iránta. Nem bízom meg benne, és ellene vagyok.

Feldmann: Tekintetbe kell venni a párt követelményét is, és az Springer ellen van.

Sallai: Ha Springer egyébként alkalmas, és csak a közvélemény van ellene, akkor ez nem ok. A támogatási ügyek intézőjét általában gyűlölik. Kitűnő tulajdonságai vannak, feltétlenül be kell állítani Hirossik mellé.

Lukács: Ha át akarjuk alakítani az egész apparátust, akkor csak a pártalkalmazottak és a párttagok köréből válogathatunk.

Landler: A népszerűség nem nélkülözhetetlen tulajdonság. Ma egyébként senki  nem népszerű. Az egyik csoport emberei nem kedvelik a másik csoportbelieket.

Székely: Lukács elvtárs és azok, akik Springert akarják, csak a 30 tag kis csoportját veszik számításba. Ha regisztráltuk az összes tagunkat, és bevonjuk a munkásokat is, találni fogunk alkalmas embert.

Pogány: Javaslom, ne tárgyaljunk tovább az ügyről. A szervezőiroda tegyen javaslatot.

Landler: Ezzel egyetértek.

Határozat: A szervezőiroda javaslatot tesz ez ügyben.

Hirossik: A fizetések korábbi szabályozása túlhaladottá vált. Új szabályozást kell csinálnunk. A titkárság készítsen listát és tegyen javaslatokat. Állapítsák meg azoknak a kifizetéseknek az átlagát is, melyeket az egyes elvtársak kapnak.

Határozat: A titkárság tegyen javaslatot a fizetésszabályozásra, úgy, hogy az október 1-jén életbe léphessen.

Hirossik: Seidler kérte, Bodor Dezsőt engedjük át neki. Kérjük meg az ottani pártot, őt kérje.

Határozat: Ha a csehszlovák párt Bodort kéri, odavezényeljük.

Hirossik: Javaslom, nevezzünk ki bizottságot a Rákos Mária-ügy vizsgálatára. Elmarasztalni, aztán újból munkába állítani Hirossik mellett.

Határozat: Landler megbízást kap, marasztalja el Rákos Máriát fegyelmi vétség miatt, aki aztán dolgozzon tovább Hirossik mellett.

Hirossik: Sok panasz érkezett Hajdúra. Javaslom, vizsgáltassuk meg az ügyet egy bizottsággal.

Határozat: Lukács és Feldmann kivizsgálják az ügyet.

Hirossik: A Kommunismus szerkesztősége kérvényt nyújtott be a lap további fönntartása érdekében.

Határozat: Pogány elvtársnak továbbítva.

Hirossik: A nyomda ügyét energikusan kézbe kellene venni, ha gyors eredményt akarunk.

Határozat: Lukács elvtárs megbízást kap arra, hogy szerezzen nyomdát. Bárkit, aki hozzáértő, bevonhat a munkába.

Székely: Javaslom, következő ülésünk első napirendi pontjai közt kitűzni: 1) a magyarországi mozgalom és a szervezkedés állása, 2)[8]

Határozat: Elfogadják.

Pogány: Javaslom Lipschitz elvtárs pártalkalmazottként való munkába állítását.

Határozat: Elfogadják.

 

[3.] JEGYZŐKÖNYV,
felvétetett a KMP KB 1921. október 10-i ülésén.

Jelenlévők: Landler, Lukács, Hirossik, Pogány, Feldmann, Székely, Sallai.
Elnök: Lukács, jegyzőkönyvvezető: Székely.

Napirend előtt:
Székely: Mindig nagyon sokat kell várni az elvtársakra. Nagyobb pontosságot kérünk a megjelenésben.

A mai ülés napirendjén a szervezőiroda jelentései és pártügyek szerepelnek.

Pogány: Hamburger jelentését csak ma kaptam meg Hirossiktól. 30 gépelt oldal, lehetetlen volt alaposan átnéznem. Javaslom, tárgyaljunk előbb a pártalkalmazottak ügyéről, és csak aztán térjünk át a további jelentésekre.

Határozat: A napirendet elfogadják.

Landler: A legfontosabb szempont a takarékosság. A mostani pártmunkát kevés alkalmazottal is el tudjuk végezni. Kevés alkalmazottat fogok javasolni. Ne lássunk ebben a dologban frakciós kérdést. Ne hozzunk létre pretoriánus gárdát magunknak, ne teremtsünk nagy bürokráciát.

Pogány: Én hangsúlyoztam elsőként a pártalkalmazottak redukcióját. De Landler javaslata éppen hogy frakciós szempontokról tanúskodik. Az még nem korrupció, ha esetleg két alkalmazottal több lesz, mint Landler javasolta. Landler mindezidáig egyetlen fontosabb posztra sem javasolt valakit az építők közül. Én Katz Bélát javaslom szerkesztőnek, Katz Lipótot a terjesztés vezetőjének, noha mindketten a másik frakcióhoz tartoznak. Nem szándékozom pretoriánus gárdát teremteni magamnak, hiszen a most javasoltak közül senkit nem ismerek személyesen. Javaslatomat az elvtársak ajánlása alapján tettem, és elsősorban az illetők múltját vettem tekintetbe.

Landler: Ma 10 ember el tud látni minden munkát. Nem áll szándékomban frakciós szempontokat követni. De soha nem fogok beleegyezni abba, hogy az egyik frakció hívét csak azért elbocsássuk, hogy a másik frakció hívét rakjuk a helyébe.

Hirossik: Tisztázzuk az általános szempontokat. Kevesebb alkalmazott legyen, és kötelezzünk mindenkit több munkára.

Székely: Csináljuk meg a munkabeosztást. Nem lehet az az elvünk, hogy csak a mostani pártalkalmazottakból válogathatunk.

Hirossik: Csak ha az eddigi alkalmazottak között nem találunk megfelelőt az egyes munkaterületekre, akkor választunk újat.

Pogány: Tudatosan törekszem arra, hogy új embereket hozzak be, mert rosszakaratot és slendriánságot tapasztalok. Változtatni kell. A pártalkalmazottak között túl kevés a fizikai munkás. Megállapodtunk benne, hogy a pártalkalmazottak számát redukálni kell, hogy új alkalmazottakat állítunk munkába, és hogy megcseréljük a munkaterületeket.

Landler: Valóban eluralkodott a slendriánság. Az apparátus szétzilálódott. Új embereket csak a tudásuk miatt veszünk föl, nem a felfrissítés kedvéért.

Áttérnek az egyes intézmények kérdésének vitájára.

A titkárság

Landler: Fontos, hogy a mozgalmat szakszervezeti és politikai téren evidenciában tartsuk, ehhez azonban elég az általam összeállított névsor. Ezen kívül van egy munkásokból összeálló szervezőbizottság. Ez Bécsben és Ausztriában jó munkát végez. A következő elvtársakat javasoltam: Landler, Székely, Feldmann, Bodnár, Rákos, Király, Kolozsi és Fabik.

Pogány: A titkárságért én is felelős vagyok. Ez az intézmény teljesen dezorganizálódott. Még helyiségei sincsenek. Nincsenek híreink Magyarországról. A KB nem állhat meg titkárság nélkül, hiszen senki nem lenne, aki a meghozott határozatokat végrehajtsa. A KB munkájához a titkárság nyújtja a politikai alapot. Szükséges a szakszervezetek és országrészek szerinti csoportosítás. Nem Bécsről van szó, hanem elsősorban Magyarországról. A javaslatom Tóth Fabik helyett, Csiky Bodnár helyett. A szakszervezeti ügyekben Király mellett Chlepko és Pál. A technikai információk vezetésére Hajtai.

Landler: Nem foglalok állást a dologban, amíg az egészet nem látom. Látni akarom, milyen tendenciát követ Ön.

Feldmann: A támogatásoknál olyan embernek kell lennie, aki ismeri a munkásokat. Fabik alkalmatlan erre. Régi elvtárs, és titkár volt az esztergályosoknál. Csikynek hosszú forradalmi múltja van. Már tíz évvel ezelőtt részt vett szindikalista mozgalmakban.  Tehetséges ember, és értékesebb, mint Bodnár.

Székely: Pogány javaslatát helyesnek tartom. Fabikra és Bodnárra nincs szükségünk.

Sallai: Fölháborodottan hallgattam Pogány változtatási javaslatait. Az általa javasoltak némelyikének alkalmazása katasztrófa volna. Csikyt borzalmas dolgokkal vádolták, és a vádakat nem cáfolták meg. Ilyen vádakkal senkit nem lehet egy titkárságban alkalmazni. Agent provocateur volt. Hajtai alkalmatlan a szervezőmunkára. A támogatásokkal Feldmannt kell  megbízni, Rákos erre nem megfelelő. A hírek megszerzése illegális munka, és nem tartozik a legális titkárság munkakörébe. Ehhez nincs szükségünk külön emberre.

Hirossik: A legális eseményekről szóló hírek begyűjtése a legális titkárság feladata. Pogány szervezeti nézeteit helyesnek tartom, az egyes személyeket illető javaslatait nem. Adminisztratív munkára Chlepko, Pál, Csiky és Tóth alkalmatlanok. Amit Sallai mondott Csikyről, azt magam is aláírom. A bizottság annak idején úgy döntött, hogy minden pártmunkától távol kell tartani őt. Alkalmazása károkat okozhatna a pártnak. Chlepko a Visegrádi utcában és a diktatúra alatt jól dolgozott. De  a bukás után és az emigrációban rondán viselkedett. Ruszinszkóban is. A titkárságba teljesen alkalmatlan. Ha Budapesten Chlepko alkalmazásáról értesülnének, nagyon elítélnének bennünket. Pór tényszerűleg a régi elvtársak közé tartozik, Pál is. És kellenek az ilyen emberek. De milyen feladatkörhöz? Én őket sem fogadom el. Hajtai …[9]

Pogány: Hirossik érvei Chlepko és Csiky vonatkozásában meggyőztek. Habár Csikyt Landler is javasolta. Éppen Landler bizonygatta az ártatlanságát. Véleményem szerint az intézményeket is alapozhatjuk munkásokra. Ezért vagyok Tóth és Pál mellett. Ők új pártalkalmazottak, de régi, tapasztalt emberek. Fabikot Sallai is elutasítja. Egyezzünk ki, ne szavazással döntsünk. Csodálkozom, miért nem látják be az elvtársak, hogy egy politikai pártnak politikai titkársága is kell, hogy legyen.

Hirossik: Tóthot és Pált azért utasítottam el, mert nem látom a hozzáállásukat a munkához. Nyilatkozzon Landler is, hiszen az ő munkaköréről van szó. Én ellene vagyok Fabik eltávolításának.

Pogány: Hirossik ugyanazt javasolja, mint Landler, csak más formában. Nem tehetek több engedményt, ők semmiféle engedékenységet nem tanúsítottak velem szemben.

Bár nem születik megegyezés, a többi csoportról tárgyalnak.

A terjesztés
Székely: Landler javaslatában Illésről is szó esik. Illés levelet intézett a KB-hoz. (Felolvassák.)

Pogány: A KB kötelezze Illést a további munkára és adjon neki 5000 K.-t.

Hirossik: Ne vegyük tudomásul Illés lemondását, és kárpótoljuk az általa mellékelt 2500 K.-ért.

Határozat: Pogány és Hirossik javaslatait elfogadják.

Landler: Javaslom Katz Lipót, Illés, Fobis, Gyáki és Kolozsi alkalmazását.

Pogány: Katzot nem utasítom vissza, mert az benne van a moszkvai kiegyezésben. De semmit nem csinál. Mindent Ingusszal csináltat meg, aki azonban hülyeségeket ír. A Hirossik által küldött Proletár-példányban antikommunistákkal levelezett. Az egész terjesztés áll. Javaslom, a KB részesítse feddésben Katz Lipótot, és szólítsa föl, tegyen eleget a kötelességeinek. Nicklyt is javaslom, mind a titkárságba, mint a terjesztésbe.

Feldmann: Pobisch ott az egyetlen munkaerő. Kolozsi teljesen használhatatlan. Katz a szerkesztőségi hivatalban egyáltalán nem dolgozik semmit.

Székely: Kolozsit semmire nem lehet használni az expedícióban. Valódi adminisztrátorra van ott szükségünk, aki képes átvenni a könyvelést.

Hirossik: Kolozsi használható ember az agitációban, propagandában stb. Osszuk be őt a titkársághoz. A szerkesztőségi hivatalban használjuk őt a terjesztés területén. Az adminisztráció agendáival bízzuk meg Kulhaneket.

Pogány: Kulhaneket elfogadom. A terjesztésben szükség van egy gépírónőre is.

Hirossik: Nem tartom helyesnek, hogy megfeddjük Katzot.

A szerkesztőség

Landler: Én Katz Bélát, Lengyelt, Lukácsot, Tölgyet és Faragót javaslom.

Pogány: A javasoltakat egy kivételével elfogadom. Kérem,  vegyük föl még Révait, aki tehetséges és szorgalmas ember. Javaslom Gyetvait, aki rutinos újságíró, és Raabot mint szerkesztőségi titkárt, Sztélit pedig állandó, rendes munkatársnak. A szerkesztőség szelleme és munkarendje rossz. A szerkesztőnek nincs tekintélye. Megígérnek cikkeket, és nem szállítják, Hamburger és Király, például. Javaslom, figyelmeztessük őket. Király hetek óta szabotál. Vezessünk eseménykrónikát. Teremtsünk belső rendet. Faragó tehetségtelen ember, nincs szükségünk rá. Azt, hogy engem nem frakciós szempontok vezérelnek, az is bizonyítja, hogy Faragó eltávolítását javaslom, bár tagja a pártépítő frakciónak.

Landler: Ami a jobb szervezést illeti, Pogánynak igaza van. De a jelenlegi helyzetet átmenetinek kell tekintenünk. Sztéli és Gyetvai fölöslegesek.

Pogány: Sztélire azért van szükség, hogy legyen valaki, aki állandóan benn dolgozik. Ő tanár, aki elment bányásznak, és alapított egy földmunkás-lapot. Megpróbálkozhatunk vele, ha nem válik be, elbocsájtjuk.

Hirossik: Kétségtelenül anarchia uralkodik. Raabot nem lehet oda helyezni, mert más terveink vannak vele.

Pogány: Raabot illető javaslatomat visszavonom.

Hirossik: Próbálkozzunk meg Szélivel. Révait elfogadom. Jobb volna azonban, ha Moszkvába menne, ahol sokat tanulhatna, mert értékes ember. Ha nélkülözni tudjuk, küldjük oda.

A könyvkereskedés

Landler: Rudas Zoltánt ajánlom.

Pogány: Rudas Zoltánt illetően később fogok javaslatokat tenni.

Az illegális apparátus

Landler: Én Hirossikot, Szántót, Herskovicsot, Springert, Astermannt, Schmidtet javaslom.

Feldmann: Tárgyaljunk később erről, amikor itt lesz Rudnyánszky.

Székely: Herskovicsról maga Hirossik mondta, hogy komikus figura. Nem értem, miért javasolja most.

Hirossik: Ő csak összekötő. Annak jó.

Gépírónők

Pogány: A szerkesztőségbe Landler Sallainét ajánlja, a titkárságba Ormos Erzsébetet, az illegális apparátus számára Balázsnét, a terjesztésnek Maasst, Pogány számára Matskásit.

Futárszolgálat

Pogány: Landler Lipschitzet javasolja.

Az ifjúmunkás titkárság

Sallai: Váradi fölösleges. Sallai és Singer vezetik az illegális apparátust, Löwingerné van a gépnél.

Pogány: Javaslom, Váradit osszuk be a titkársághoz az archívum vezetésére és hasonló dolgokra.

9.[10]

Pogány: Rendelkezésére állnak a pártnak és az első adandó alkalommal elvezénylendők Bécsből: Rudas László, Pór Sándor, Pór Dezső, Farkas; Pór Ernőt nem pártpolitikai alkalmazottként kell elvezényelni. A külső munkákra tartsuk meg Balog Lászlót. Hamburger és Hajdu ügyét függőben kell hagynunk.

Manuel Sári számára soron kívül 2000 K. rendkívüli segélyt javaslok.

Landler: Sajnálom, hogy az illegális apparátus ügyét nem tárgyaltuk meg. Singer szóba sem került, holott egyike a legértékesebb embereknek. Ön ragaszkodik Fabik elbocsájtásához. 6-8 emberrel többet akar, mint amennyit én javasoltam. A terjesztés ügye így nincs elintézve. A terjesztést egyesíteni kell a titkársággal. Katz és Feldmann jól fognak együttdolgozni. Nickly alkalmazása és Fabik elbocsájtása frakciós szempontokhoz igazodik. Gyetvayt nem javaslom. Sztélivel előbb beszélni kell. Sztéli és Maas alkalmazásában és Fabik és …[11] elbocsájtásában világosan látom a tendenciát, melyet követ. Akaratunk ellenére többségi határozatot akar ránk erőltetni.

Pogány: Egyetlen párt-nem-építőt akartam kihagyni, Fabikot, és ellenében egy pártépítőt, Farkast. Minden fontosabb üzem élén tehát párt-nem-építő áll. Megegyezésünk szerint, tehát nem többségi határozattal. A két Katzot én is javasoltam. Nem igaz, hogy Springert el akartuk bocsájtani. Csak a moszkvai kiegyezésnek megfelelően a támogatásoknál akartuk elhelyezni.

Lukács és Hirossik: Ragaszkodnak a javaslathoz.

Nem jön létre megegyezés, a következő ülésre halasztják.

Pogány: A következő ülésre Ulrichot is meg  kell hívni.

Lengyel tagja a Központi Bizottságnak. A pártiskola azonban nem az ő magánvállalkozása. Rudas László beiratkozott Székely szemináriumára.

Lukács: Emögött nincs semmi hátsó szándék, nem mond ellent a szokásoknak.

Székely: A dolog jelentéktelen. Az azonban kétségbevonhatatlan, hogy Lukácsot a rosszindulat vezérli.

Landler: A dolog megbocsájthatatlan.

Pogány: Javaslom, Lengyellel írásban közöljük, hogy a jövőben ne csináljon ilyesmit.

Határozat: Elfogadják.

Landler: Rudas és Lengyel válaszoltak Pogány cikkére.[12]

Pogány: A cikk tele van ellenem, Kun és Rudnyánszky ellen irányuló személyes támadásokkal. Hemzseg az olyan sértő  kifejezésektől, mint hogy „gyűlölettől eltelt”, „átkozódás”, „frakcióharc”, „rágalom”, „áruló”, „tudatosan rosszakaratú”, „szociáldemokrata”, „hamisít”, „porhintés”, „a xxx jelszavak nagymestere”. Azt írják tovább, hogy a pártépítő frakció hamis adatokkal tévesztette meg a VB-t. Az új KB határozatai ellen írnak. Azt állítják, hogy az új KB határozata Baranya  kérdésében kompromittáló volt a pártra. Azt állítják, hogy a „Be a kommunista pártba!” taktikája fecsegés stb. És ez már enyhített formája a cikknek. Az első változatban oldalakon keresztül szidalmazták az új KB-t és az orosz elvtársakat. A személyes támadásokat föltétlenül ki kell hagyni.

Hirossik: A cikknek úgy kell megjelennie, ahogy van. A szerzők már alaposan enyhítettek rajta. Pogány nem követelheti meg, hogy a vita glaszékesztyűs modorban folyjék. Ő kezdte a támadást. Úgy védekeznek, ahogy tudnak. A cikk nem támadja a KB-t. Pogány sem olvasta föl a cikkét [nekünk]. Nem hagytuk volna, hogy abban a formában megjelenjen. Más válasz nem is következhetett a cikkére. Lehetetlen nem lehozni a cikket. A cikk Kunt tárgyilagos modorban kritizálja. Elvi okokból nem zárkózhatunk el egy replika közlésétől. A KB-tagság nem mentesít a választól.

Pogány: Tárgyilagos választ lehet adni nekünk. De nem lehet szitkozódni. A VB, a Kun, a Rudnyánszky, a pártépítő frakció és az orosz elvtársak ellen irányuló támadásokat el kell hagyni, csak ezután jelenhet meg a cikk.

Landler: Pogány szerint akkor jelentethetjük meg a cikket, ha megcenzúrázta. Pogány cikke nagy fölháborodást keltett. Hallatlan dolog volt 6 hasábot írni, ebben a modorban, néhány sor ellen. A válaszra sem szabad kesztyűt húzni. Két elvtársunkat megtámadták, kigúnyolták. Semmit nem húzhatunk ki belőle. A cikknek föltétlenül meg kell jelennie, ez az én álláspontom.

Székely: A cikk csak a szitkozódások kihagyásával jelenhet meg, különben felújítjuk a régi harcokat.

Feldmann: Állandóan leszerelni próbáljuk a frakcióharcot. Ez a cikk azonban újra válságot idézne elő a pártban. Pogány lojális volt, legyenek önök is azok. A cikk a szitkozódások nélkül jelenjen meg.

Landler: Pogánynak jobban meg kellett volna gondolnia a dolgot. Minden komoly ok nélkül támadott. A három hamis jelszó egyebekben semmi kárt nem okozott volna már. Pogány nem hátsó szándék nélkül támadott. A vitát folytatni helytelen, de most ha megszakítjuk, az még több kárt okoz. Az ellenfélnek lehetetlen diktálni.

Pogány: Leszögezem, hogy a cikket meg kellett írnom, mert a három hamis jelszóban súlyos veszélyt láttam. A KB egyhangú határozatára írtam meg. Javasoltam, jelenjen meg a cikk aláírás nélkül. Egészen tárgyilagosan írtam meg. Landler kívánságára változtattam is rajta. Vagyis engem is cenzúráztak. Kész vagyok a cikket bármely nemzetközi fórum elé tárni. Előzzük meg a szabotázst. A pártnak megvannak az eszközei a szerkesztőség esetleg sztrájkba lépő tagjai ellen. Egy ilyen cikk árt a presztízsünknek, és nem vagyok hajlandó rágalmakat megjelenni hagyni.

Lukács: A válasz ugyan nem különösebben ügyes, de tárgyilagosnak pont olyan tárgyilagos, mint Pogányé volt.

Pogány: Javaslom, a cikk vagy kihagyásokkal jelenjen meg, vagy kerüljön nemzetközi fórum elé.

Szavazás: 3:3. Vagyis sem megegyezés, sem határozat nem születik.

 

[4.] JEGYZŐKÖNYV,
felvétetett a KMP KB 1921. október 12-i ülésén.

Jelen vannak: Landler, Lukács, Hirossik, Pogány, Feldmann[, Sallai] és Székely.
Elnök: Pogány, jegyzőkönyvvezető: Székely.

Pogány: Javaslom, tárgyaljuk meg előbb a replika kérdését, azt követően a régebbi elintézetlen ügyeket, a pártalkalmazottak ügyét, a levelemet, melyet a KB három tagjától kaptam.[13]

Landler: Ulrich ellen korábban sem volt, most sincs kifogásom. Helyettesre azonban csak hosszabb távollét esetében van szükség. Tiltakozom az ellen, hogy Rudnyánszky hosszabb ideig maradjon távol. Nem pártmunka akadályozza őt.

Pogány: Rudnyánszky négy nappal ezelőtt kapta meg az útlevelét, nem jöhetett tehát korábban. Ulrich bevonása jogosult.

Hirossik: A KB-nak jogában áll, tartós akadályoztatás esetén, helyettest bevonni. A frakciónak azonban nem.

Pogány: Rudnyánszky hat hete akadályoztatva van. Ez azért már tartós akadályoztatás. Az elvtársak tudják, hogy jönni akar, de nem tud.

Landler: Pogány azt állítja, hogy Ulrichot eddig pusztán tapintatból nem vonta be. Kijelentem, hogy pártügyekben senkitől nem várok tapintatot, legkevésbé Pogánytól. Ön rendelkezhetett volna a többséggel. Vagyis nem mi szabotáltunk, Pogány szabotált,  saját kijelentése szerint. Csak Pogány tudhatta, hogy Rudnyánszky tartósan akadályoztatva van, a KB nem? Ez visszaélés, a tartós akadályoztatásról a KB-nak is tudnia kellett volna. Igen sajátosnak találom, hogy ilyen hangon mer egy fegyelemsértésről beszélni. Nem mindegy, hogy a KB-ban igazi KB-tagok vagy helyettesek viszik az ügyeket. A helyettesítés eredetileg csak Kunra vonatkozott. Moszkva szándékait csak azok a KB-tagok ismerik, akik ott voltak. Moszkvában csak egyszer került sor szavazásra, és Kunt és Pogányt akkor is leszavazták. Pogányt itt is leszavazták egyszer, amikor Szilágyi volt itt, aki valódi KB-tag. Ha komoly munkát akarunk végezni, akkor ismernünk kell annak a különbizottságnak az intencióit, amelyet a VB a magyar ügy tárgyalására delegált. Most nincs a kezünkben garancia arra, hogy a többség nem fog mechanikus munkát végezni. Javaslom, közöljük Rudnyánszkyval, azonnal Bécsbe kell jönnie, vagy közölnie kell távolmaradásának okát. Ezúttal azonban komolyan, és nem, mint Pogány javasolta, barátilag.

Pogány: Csatlakozom Landler javaslatához.

Landler: Javaslom, először tárgyaljunk a replikáról, aztán Pogány leveléről, és a pártalkalmazottak ügyéről a végén.

Pogány: Javaslom, először a replikáról, utána a pártalkalmazottak ügyéről, a levélről utoljára.

Hirossik: Ellene vagyok Pogány javaslatának. A pártalkalmazottakról való tárgyalás előtt tisztáznunk kell dolgokat.

Ulrich: Feldmann javaslata helyes.

Pogány: Elfogadom Landler javaslatát.

Határozat: 4:3 arányú szavazás.[14] Landler napirendjavaslatát elfogadják.

Pogány: Én a következőképp vagyok tájékozódva az eseményekről: a KB három tagja (Landler, Lukács és Hirossik) fölkeresték Katz szerkesztőt, és átadták neki a Lengyel–Rudas-féle cikket azzal a megjegyzéssel, hogy a KB beleegyezett a megjelentetésébe; mire Katz azt válaszolta, hogy Pogány már korábban elrendelte az ellenkezőjét. Erre azt mondták, hogy a KB ebben a kérdésben, amely Pogány személyes ügye, felfüggesztette Pogány felügyeleti jogát.

Határozat szerint csak a KB-nek van joga egy reszort jogaiba beavatkozni, egyes KB-tagoknak nincs. Én azt üzentem neki, hogy a cikk nem jelenhet meg, mert a KB nem döntött még róla. Katz azt felelte, hogy a három KB-tag a KB-ra hivatkozott. Három több, mint egy. De csak akkor tesz eleget a felszólításnak, ha a KB minden tagja utasítja.

Landler: Pogány képtelen személyesen érintkezni az emberekkel. A sok közvetítő azonban sok intrikát és mocskot is terjeszt. Amit neki erről a dologról meséltek, az hazugság. Katznak a következőket mondtuk: az arány 3:3 volt. Nem volt tehát többség. Mi hárman vállaljuk a felelősséget a cikk megjelentetéséért. Nem állítottuk sem azt, hogy a megjelentetéséről határozat van, sem azt, hogy Pogány felügyeleti jogát felfüggesztettük. Csak annyit mondtunk, hogy mi ragaszkodunk a cikk megjelentetéséhez.

Pogány: Mindent elhiszek, amit Landler mond, és elfogadom az ő álláspontját. A lényeg az, hogy három KB-tag az én megkerülésemmel önhatalmúlag meg akarta jelentetni a cikket. Ez a KB-val szemben fegyelemsértés. Mondják meg, milyen okok késztették erre önöket.

Hirossik: Landler elbeszélése megfelel a valóságnak. Tudtuk, hogy a cikk megjelenése nem határozat. Bárminek is nevezzük azt, amit tettünk, a dolog annyira fontos volt, hogy csak így cselekedhettünk. Pogány cikkét a KB nem ismerte, ha ismeri, nem egyezett volna bele a megjelentetésébe. Előre látható volt, hogy ebből botrány lesz. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy engedélyezik a választ, de ezt az elvet gyakorlatban megsértették. Pogány olyan módon akarta megcenzúrázni a választ, hogy az a kritika szabadságának megsértését jelentené. Kasztrálni akarta a replikát. Milyen helyzetben voltunk mármost mi? Tagjai vagyunk annak a KB-nak, amely a pártot képviseli. Alapelv, hogy akit megtámadtak, annak joga van védekezni. Az új KB olyan tendenciákat követ, amelyek a régi KB által rögzített alapelveket sem tartják tiszteletben. Azon a nézeten vagyunk, hogy alkalmat adni azoknak a régi elvtársaknak véleményük kifejezésére, akik a régi KB álláspontját képviselik, morális kötelességünk. Minthogy a KB másik része nem akarta ezt, a replikát saját felelősségünkre akartuk megjelentetni. Minthogy azonban nem akarunk ellentéteket, és nem akarjuk megbontani az egységet, még egyszer megcenzúráztuk a replikát. Minthogy a dologban nem volt döntés, magunkra vállalhattuk a felelősséget. Az volt az álláspontunk, hogy a válasznak föltétlenül meg kell jelennie, ha biztosítani akarjuk a munkások és a párt egységét. A párt nem csak a Központi Bizottságból áll. El akarjuk kezdeni a pozitív munkát. Ilyenfajta anyagot nem hagyhatunk magunk mögött.

Landler: Hirossik nem ismeri a dolog magvát, bár Moszkvában volt. A pártépítő frakció többséget kapott, hogy a számára előírt programot keresztülvigye. Pogány cikke teljesen egyéni dolog. A KB állást foglalt a három jelszó ellen. Pogány cikke sokkal többet tartalmaz. Hazugság, hogy Pogány a cikkében bármit is megváltoztatott volna aszerint, amiben megegyeztünk. Néhány szót változatott meg. Ennek ellenére megjelentette a cikket. Ezt jelenti itt a többség. Micsoda a többség, szentség? Éppen a KB sajátos összetétele ad a kisebbségnek jogokat, és a három KB-tagnak azért volt joga leadni a cikket, mert ez nem elvi kérdés. Rudas–Lengyel régi cikkei akkoriban jelentek meg, mikor mi hárman KB-tagok voltunk. A cikk a régi KB munkáját bírálta, ezért jogunk volt leadni a választ, egyedül, a KB többsége ellenére is.

Feldmann: El kell dönteni, ki rendelkezik a pártlap fölött. Különben bárki cikkeket jelentethet meg benne. Mi készek voltunk kis változtatásokkal megjelentetni a cikket. Önök semmit nem akartak változtatni a cikken, később mégis változtattak rajta. Az ilyen önhatalmú döntés frakcióharcot idéz elő. A három KB-tag, akik meg akarták jelentetni a cikket, megsértették a pártfegyelmet. Javaslom, utasítsuk a szerkesztőt, mindaddig ne nyomja ki a cikket, amíg erre a KB nem utasítja. Ilyenfajta akcióba nem szabad belevágni a hátunk mögött.

Székely: Landlernek igaza van, jó volna, ha a  valódi KB-tagok vinnék az ügyeket. De ha helyettesek ülnek a KB-ban, mert a valódiak távol vannak, akkor ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint amazokat. Hirossik álláspontja, hogy a párt nem csak a KB-ból áll, nem fogadható el. Mindenkinek kötelessége, hogy alávesse magát a KB-nak. És ez a fő kérdés ebben az esetben is. Nem tűrhetünk el önhatalmú eljárást. Akkor sem kell botránytól vagy frakcióharctól félni, ha a cikk történetesen nem jelenne meg. Éppen ők hárman azok, akik frakcióharcot idéznek elő, mert Katz nem a KB három tagjának kívánt engedelmeskedni, hanem frakciótársainak.

Ulrich: Nem a cikk elhagyása, hanem megjelentetése idézné föl a frakcióharcot. A munkások örültek Pogány cikkének. A fő dolog, hogy sem egy, sem három KB-tag nem intézhet el egy ilyen ügyet, csak a KB maga.

Landler: Egy egyéni cikkre válaszolni szokás. Létezik olyasmi is, hogy a kritika szabadsága. A pártban élnek még a frakciós szempontok. Pogány is ilyen szándékkal írta a cikket. A cikk nem maradhatott válasz nélkül.

Sallai: A frakcióharcok nem értek véget, éppen hogy kiéleződtek. Ez lehetetlenné teszi a párt munkáját. Pogány cikke idézte föl újra a frakcióharcot. Pogány is a KB megkerülésével jelentette meg a cikkét. A pártépítők harcot akarnak.

Pogány: Mi hajlottunk arra, hogy a cikket, a szitkozódásokat kihagyva, megjelentessük. A cikk első formájában gyűlölködő volt. Ebből sok minden megmaradt a korrektúra után is. A három KB-tag a cikket privátim adta le, a KB ezt ellenőrizheti, és dönthet, hogy hagyja-e megjelenni a cikket. A lap fölött a felügyeletet én gyakorlom. Fontos cikket a szerkesztő a beleegyezésem nélkül nem adhat le. A KB azonban fölöttem áll, és bármikor felelősségre vonhat. A cikk leadása fegyelemsértés volt, illojális volt. A lap a KB-é, és nem egyes „jó” elvtársaké. A lap nem a KB egy részéé, hanem az egész KB-é. Valamiféle abszolút szabadsága  a kritikának semmiféle pártban nem létezik, a kommunista pártokban a legkevésbé. A szabadság mértékét az egész KB dönti el. Minden KB-ban a többség dönt. Ezt az utóbbi dolgot a moszkvai döntés különösen aláhúzza. Nincsenek kisebbségi jogok. Mindezidáig egyáltalában nem éltünk a többséget megillető jogokkal. A következő határozatot nyújtom be:

1) A KB megállapítja, hogy Hirossik, Landler és Lukács elvtársak magatartása, akik Lengyel és Lukács [sic!] elvtársak cikkét a KB tudomása és ellenőrzése nélkül leadták, káros a pártra nézve, és magában rejti a további frakcióharcok veszélyét.

2) A KB írásban utasítja a Proletár szerkesztőjét,  hogy mindaddig ne hozza le a cikket, amíg Pogány elvtárson keresztül meg nem kapja erre a KB utasítását.

3) A KB akkor dönt a cikk megjelentetése mellett, ha a szerzők abból minden Kun, Pogány, Rudnyánszky, a pártépítő frakció, az orosz elvtársak és az új KB ellen irányuló támadást elhagynak. Ha a szerzők erre nem hajlandók, akkor a KB Lukács, Landler és Hirossik elvtársakat bízza meg azzal, hogy töröljék a személyeskedő támadásokat a cikkből.

Hirossik: Mondtam már, el akarjuk kerülni a frakcióharc újjáéledését. Javaslom, két elvtárs és Pogány nézzék át a cikket, és csiszoljanak rajta, de úgy, hogy még ebben a számban megjelenhessen.

Pogány: Határozatom első két pontját fenntartom, harmadik pontként elfogadom Hirossik javaslatát. Azaz megbízunk három elvtársat. Hirossikot, Székelyt és Pogányt javaslom.

Landler: Az én javaslatom, hogy a cikk úgy jelenjen meg, ahogy van.

Határozat: Pogány első és második pontját 4 szavazattal 3 ellenében elfogadják. Harmadik pontként Hirossik javaslatát 5 szavazattal, 2 ellenében.

A levél ügye[15]

Landler: Régóta dolgozom a munkásmozgalomban és a pártban is, de még soha nem mondták nekem, hogy szabotálok. A levél más vádjaiból is látható: Pogány Moszkvának akarja dokumentálni, hogy meg akarjuk akadályozni a munkát, hogy mi akarunk harcot, miközben azon dolgozik, hogy ne dolgozhassunk együtt vele. Kérem, tegye lehetővé az együttműködést. A Katznak írt első levelében kigúnyolt. Új pártharcot idéz föl. Az általa védelmezett jogot makacsul ránk akarja kényszeríteni. Beszüntettem az érintkezést a frakció minden hívével. Bettelheimmel és Guthtal is. Működésem egyetlen mozzanata sem tanúskodik arról, hogy frakcióharcot szeretnék indítani. Pogány mindezt egy rossz cikk miatt teszi, olyan állításokhoz, mint amilyenek a cikkben szerepelnek, olyan hangnemhez, mint a cikkéé, nincs joga. A memorandumra[16] való hivatkozás arra céloz, hogy egyetértek azzal. Ez mocskos hazugság. Kérdezem, szabotáltam-e a szerkesztést. Ezt neki kellene ellátnia. A titkárságnak még helyiségei sincsenek, mégis dolgozik. De jól vezetni a titkárságot, ha nincsenek helyiségei, az lehetetlen. A szabotázs vádja rosszindulatú, alaptalan rágalom. Pogány azonban valóban szabotált. A lap az új forma miatt tíz nappal később jelent meg. Bolgár miatt is késett a lap, és ő pártépítő. A pártmunka szabotálását a legnagyobb bűnnek tartom. A pártépítő frakció tagjai azok, akik nem hagyják szűnni a harcot, nem mi. Ennek a harcnak a legfőbb vezetője Pogány. Mindent dezorganizál. Mélyreható ellentétek vannak közöttünk. Így nem tudok együttműködni. Nem tapasztalok jóindulatot. Vegye át ön egészen a párt vezetését. Én nem veszem magamra a felelősséget. A KB tagjaként nem tűröm ezeket az alávaló vádakat. Pogány számára az a fontos, hogy fönntarthassa a személyes véleményét, nem érdeklik a pártszempontok. Kunnak ide kell jönnie. Írjunk Moszkvába, és kérjük erre a VB-t. A helyzet katasztrofális, csak ő segíthet, mert neki van tekintélye, és ha pártérdekről van szó, nem olyan makacs, mint Pogány. A levelet visszautasítom. Elégtételt követelek miatta.

Lukács: Landler után kevés mondanivalóm maradt. Mindenben egyetértek vele. A leghelyesebb az volna, ha a pártépítő frakció egészen átvenné a vezetést. Akkor meg kellene mutatnia, mit akar tulajdonképpen. Hogy akar-e dolgozni, vagy sem. Hogy csak el akar-e távolítani bizonyos embereket a pártból, vagy valami mást is. Ilyen leveleket jövőbeli röpiratok kedvéért írnak. Az olyan kifejezések, mint „nem véletlen, hogy…”, tanúskodnak erről. A memorandummal nem értünk egyet, és nem is mi sugalmaztuk. Ön akarja a szakítást, azt akarja, hogy maradjunk, de csak azért, hogy mi viseljük a felelősséget az Ön eredménytelenségéért, és hogy egyes elvtársak – pl. Hamburger, Rudas és Singer – ellen a mi segítségünkkel folytathasson kampányt. Azt akarja, hogy mi legyünk a hóhérai ezeknek az elvtársaknak. Ezért nem vállalom a felelősséget. Az a javaslatom, hogy mi, a régi KB tagjai mondjunk le, és engedjük át a párt vezetését az építőknek. Egyszerű közkatonákként fogunk részt venni a munkában.

Hirossik: Teljesen egyetértek Landlerral és Lukáccsal. A levél iskolapéldája a pártépítő frakció harcmodorának. Most is egy kampányt készítenek elő. Ilyesfajta vádakat nem lehet lenyelni. Egy cikk miatt a legszélsőségesebb következtetéseket vonják le. Mi megpróbálunk becsületesen együttműködni. Nem a kis ügyek az érdekesek. Mi egy frakciók nélküli pártot akartunk. Protestáltunk a levél ellen. A régi frakcióharc is személyi harcokkal kezdődött. A helyzet kiéleződött és tarthatatlanná vált. Az elvtársak nem ismernek határt. Egy ilyen ügy miatt hátba támadnak bennünket. Nem vagyunk gazfickók vagy rablók. Nem akarjuk szétszakítani a pártot. Magyarországon érnek a dolgok. Tragikus, hogy éppen most ilyen helyzet uralkodik itt. Ön új frakció[harcot] akar, nem pedig dolgozni. Sok garancia nincs az együttműködésre. Írjunk Moszkvába, hogy Kun jöjjön ide. Ha nem jöhet, vegyék át a pártépítők a párt vezetését. A mostani helyzet tarthatatlan. A levelet visszautasítom. Nem mi írunk memorandumot, nem mi lopunk pénzt, nem mi tárgyalunk Levivel. Ha Kun nem jön, és nem áll be javulás, el fogjuk hagyni a KB-t. Így nem vállalom a felelősséget.

Pogány: Teljesen egyetértek Hirossikkal, így nem mehet tovább. Hat hete itt vagyunk, és semmiféle pozitív munkát nem végeztünk. Hogy miért alakulnak így a dolgok, arra azonban sem Hirossik, sem Landler nem tudnak válaszolni. Nem az egyéni gonoszságom az ok. Én mindig engedékeny voltam. Soha nem gyanúsítottam az elvtársakat, most sem teszem. Sem pénzügyek, sem más dolgok miatt. De a tények magukért beszélnek. Már Moszkvában követeltük a beszámolót. Soha nem állítottam a KB tagjairól, hogy szabotáltak, eltűrik azonban, hogy mások szabotáljanak. Hamburger, Király, Katz, például. Nem lépnek föl energikusan. Tény, hogy nincs titkárság. Landler mindent vissza akar csinálni. A terjesztés is szabotál, a szerkesztőség szintén. Senkit nem akarunk elintézni. Hamburgert fontos dolgok elvégzésére javasoltam. Egyetlen esetet nem tudnak mondani. Mindenről Landler tehet. Ideges, és nem tud magán uralkodni. Mindig azt hiszi, ellene terveznek valamit. A cikkem fölbolygatta a dolgokat. Nem mi vagyunk a hibásak. A pártépítő frakció tagjait szabotálják. Tény, hogy a VB-nek szóló memorandumot szerkesztettek ellenünk, és az elvtársak tűrik ezt. Tény, hogy megegyeztem Landlerrel, Bettelheim nem tarthat Kun-ellenes szemináriumot többé, Landler azonban nem tartotta be a megegyezést. Tény, hogy Landler megpróbálta elsimítani a Guth-affért, melyet Hirossik egy külön párt megalapítására tett kísérletnek látott. Tény, hogy az én javaslataim alapján kitűnő határozatokat hoztunk a titkárságot illetően, Landler azonban minden ülésen lecsípett egy kicsit belőlük. A következmény, hogy nincs titkárság. Tény, hogy minden ülésen követeltük a párt szervezeti és anyagi állapotáról szóló jelentést, de nem kaptunk ilyet. 45 napja vagyok itt, tagja vagyok a KB-nak, és nem tudom, van-e Magyarországon akár csak egyetlenegy organizációnk is, hogy van-e pénzünk, mennyi, és hol. Kértem a párt által kibocsájtott röplapokat. Nem kaptam meg őket, bár van belőlük. Kértem az ifjúmunkások magyar nyelvű lapját. Nem akarják odaadni. Megkaptam ugyan Hamburger jelentését, az azonban nem több rossz tréfánál. Ellenőrizhetetlen kezdőbetűk gyűjteménye. Tény, hogy lehetetlenné teszik a számomra és a KB többi tagja számára, hogy megismerkedjünk a párt ügyeivel. Így nem viselhetjük a felelősséget. A levelem tehát jogosult volt. Ellene vagyok annak, hogy a VB-hez forduljunk. Kötelességünk együttdolgozni. Kijelentem, hogy levelem minden állítását fönntartom, bár személyesen senkit nem akartam  megbántani.

Feldmann: Landlert korábban sokat dolgozó embernek tartottam. Most azonban az a benyomásom, mintha akadályozni akarná a szervezőmunkát, és egyáltalán nem akarna csoportokat szervezni. Én az együttműködés mellett vagyok.

Landler: Pogány szerint mindenben én vagyok a bűnös. Való igaz, balról nézve is, én vagyok a középpontban. Kun kívánsága volt, hogy őrizzem az egyensúlyt. Ezt nem tudom tovább csinálni. Nem bírom elviselni, túl ideges is vagyok. Pártharcot nem tudok vezetni. Azonkívül beteg is vagyok. Nem követelhető tőlem most nehéz munka. Engedjék meg, hogy 4-5 hetet kihagyjak. Ha nem tudok a megfelelő energiával föllépni, annak az idegességem az oka. Pihennem kell egy kicsit. Én nem vagyok Pogány módszerének a helyességéről sem meggyőződve. Például a titkárság megszervezésének ügyében. Az elvtársak a frakció érdekében fölösleges embereket akarnak megtartani. Itt csak Kun segíthet.

Lukács: Nem szeretném, ha eltérnénk a tárgytól. Nem Landler rossz idegállapotáról van szó. Hiábavaló volna 4-6 hétre elmennie. Semmi nem fog megváltozni. A tendencia, a tények megmaradnak. Együtt akarnak-e önök dolgozni velünk? Erről van szó. Én amellett vagyok, hogy mi hárman lépjünk ki a KB-ból, akkor minden tisztázódik.

Székely: Soha nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a személyi kérdéseknek és vitáknak. Végül mindig az objektív ügyek a fontosabbak. A magyar pártszervezés, az emigráció megszervezése, csoportról csoportra, hogy ha hazatérünk, kiképzett hadseregünk legyen, és egy jó lap megjelentetése. Minden más mellékes. Bécset és a bécsi csoportot nem tekinthetjük a világ közepének. Önök megakadályozták, hogy elkezdjük a valódi munkát. 6 hete nem tudunk itt a KB-ban egyetlen politikai, szervezeti vagy taktikai kérdést megtárgyalni. De még csak nem is foglalkozhattunk ilyen kérdésekkel, mert önök nem adták oda a szükséges dokumentumokat. A mai napig nem tudjuk, hogy áll a helyzet Magyarországon a szervezetekkel, bár éppen elégszer követeltük, hogy mutassák be a viszonyokat. Minden ülésen valamilyen jelentéktelen személyi kérdést vetnek föl, és órákig tartó vitákkal töltik utána az időt. Ennek véget kell vetni. Már nagyon nagy engedékenységről tettünk tanúbizonyságot, legyenek most már önök is engedékenyek. Ne érezzenek velünk szemben idegenkedést, mint eddig, és próbáljunk meg komoly, tárgyilagos módon együttműködni. Ha végre rátérünk a produktív munkára, meg fogunk tudni egyezni.

Landler: Minden emigráció ideges. A munkát mégis itt kell elkezdeni, mert ez az alap. Jó központi apparátust kell itt megteremtenünk. Csakhogy ebben megakadályoznak a személyi ellentétek. Személyi ellentéteket azonban csak akkor lehet megszüntetni, ha mindenki egyaránt akarja. A VB-hez fordulunk, hogy Kun jöjjön ide. Egységes vélemény, hogy a KB mindeddig nem végzett eredményes munkát. Munkások vagyunk, és dolgozni akarunk. Nálunk senki sem szabotál. Még ha Magyarországon történő eseményekről van is szó, akkor is hanyagságba ütközik a KB-ban.

Pogány: Nem fogadom el a javaslatát, mert ez a KB döntésének megkerülése. Hirossik elvtárs javaslatát majd el fogom fogadni. Egy hét múlva, de nem ma. Landler előbb Kunt vádolja rosszindulattal, aztán engem. A javaslatnak csupán az a célja, hogy hónapokig hátráltassa a munkát, mert Kun hónapokig nem fog tudni jönni.

Hirossik: Egyetértek Pogány fejtegetéseivel.

Pogány: Szavazzunk Landler következő javaslatáról. Kérjük a VB-t, hogy tekintettel a magyar helyzetre és a frakcióharcokra, Kunt bocsássa a magyar párt rendelkezésére. Ha ez lehetetlen volna, a VB rendelkezzen úgy, hogy a KB-t a pártépítő frakció vegye át.

Határozat: A javaslatot 5:x  arányban elvetik.

III. Pártalkalmazottak

Pogány: Landler javaslata nagyjában-egészében elfogadható, de néhány változtatást eszközölnünk kell. A titkárságba a következő elvtársakat javaslom: Landler, Feldmann, Székely, Bodnár, Király, Komor, Pál, Váradi Irma, Hajtai.

Határozat: 5 szavazattal 1 ellenében elfogadják. Landler nem  vesz részt a szavazásban.

Pogány: A terjesztéssel kapcsolatban javaslom, csatoljuk a titkársághoz, és a KB részéről Feldmannt bízzuk meg a felügyelettel. A következő elvtársakat javaslom: Katz Lipót, Illés, Pobisch, Kolozsi xxx

Landler: Az elvtársak engedik, hogy frakciós szempontok érvényesüljenek a döntésükben.

Lukács: Fölteszem a kérdést, helyes-e Feldmannt megbízni a felügyelettel.

Pogány: Akkor felügyelje Landler.

Határozat: A terjesztést a titkársághoz csatolják, Landlert pedig megbízza a KB, néhány hétre vegye különös gondjaiba a terjesztést. A terjesztéshez a következő elvtársak kerülnek: Katz Lipót, Illés, Pobisch, Kolozsi, Nickly. (4 szavazattal 3 ellenében elfogadják.)

Pogány: A szerkesztőségbe Katz Bélát javaslom szerkesztőnek, Lukácsot, Tölgyet, Révait és Balog Lászlót titkárnak. Lengyelt a pártiskola állományába javaslom.

Landler: Ez azért már tényleg esztelenség. Balog soha nem tudott nyugton ülni a fenekén és dolgozni.

Hirossik: Osztom Landler nézetét. Balog ellen vagyok, tartsuk meg Faragót.

Lukács:  Balognak ellene vagyok. Alkalmatlan. Faragó nagyon szorgalmas, kötelességtudó ember. Balognak ugyan a kisujjában is több esze van, mint Faragónak, csakhogy nem dolgozik precízen.

Hirossik: Ellenzem, hogy Lengyelt kivegyük az állományból. Balog helyett vegyük Gyetvait.

Pogány: Lengyel állományban maradhat. Csak formális okokból akartam a pártiskolánál említeni. Ha Hirossik úgy akarja, legyen Gyetvai, de vegyük föl Balogot is.

Határozat. 4:3 arányú szavazással a szerkesztőségbe osztották be: Katz Bélát mint szerkesztőt, Lengyelt, Lukácsot, Tölgyet, Révait és Balogot mint titkárt.

Pogány: A könyvkereskedésbe Rudas Zoltánt ajánlom.

Egyhangúlag elfogadják.

Pogány: Az illegális apparátusba Hirossikot, Szántó Zoltánt ajánlom.

Határozat: Hat szavazattal elfogadják. A KB egyik tagja tartózkodik.

Pogány: Gépírónőül a következőket ajánlom: Sallainé, Maas, Ormos, Matskási és Balázsné.

Landler: Maas Ilonát ellenzem, hanyag, és különböző kifogásokkal mindig is nagyon keveset dolgozott.

Székely: Landlernek igaza van. Amellett vagyok, hogy Maast bocsássuk el.

Határozat: A javaslatot, Maastól eltekintve, elfogadják.

Pogány: Összekötőnek Lipschitzet ajánlom.

Egyhangúlag elfogadják.

Pogány: Az ifjúmunkás-titkárságba, amíg a dolgot véglegesen nem szabályozzuk, ideiglenes jelleggel, a következőket javaslom: Sallai, Singer, Jakab, Löwingerné.

Egyhangúlag elfogadják.

Pogány: Hamburger maradjon alkalmazásban, amíg végleg meg nem határozzuk a beosztását, ugyanez áll Rudas László alkalmazására is. Maradjon alkalmazásban Pór Sándor, Pór Dezső, Farkas, Matuzsán, azzal a megjegyzéssel, hogy nem tartoznak a központi apparátushoz, és csak ideiglenesen vannak itt.

Landler: Aki vidékre megy, nem pártalkalmazottként megy, hanem csak alkalmi feladatot kap.

Hirossik: A szóban forgó embereket itt Bécsben pártalkalmazottként kezeljük, de a listára nem vesszük föl őket.

Határozat: Pór Sándor és Dezső, Farkas és Matuzsán nem dolgoznak a központi apparátusban itt-tartózkodásuk alatt, ugyanazt a fizetést kapják, mint a pártalkalmazottak.

Feldmann: Javaslom, hogy az elbocsájtottaknak október 15-én fizessünk ki egy havi bért.

Landler és Hirossik beleegyeznek.

Határozat: Feldmann javaslatát egyhangúlag elfogadják.

Pogány: Javaslom, hogy minden üzem vezetője kéthetente tegyen jelentést. Javaslom, hogy minden üzem alkalmazottai tartsanak kéthetente megbeszélést. Javaslom, hogy a közeli napokban tartsunk gyűlést, melyen minden pártalkalmazott részt venne.

Határozat: Pogány javaslatát elfogadják.

 

[Függelék A KMP Központi Bizottsági üléseinek (1921. szeptember 19–október 12.) jegyzőkönyveihez]

 

Pogány József

Három hamis jelszó^[17]

 

Moszkva, 1921. szept. 18.

Veszedelmes hamis jelszavak jelentkeztek az utóbbi időben a Proletárban. Szembe kell szállnunk ezekkel a jelszavakkal, mert ha gyökeret vernének, ha a magyar kommunisták nézeteivé válnának, cigányútra vinnék a magyar munkásmozgalmat. Le kell tepernünk  ezeket a jelszavakat, mert ha vezető erőre tennének szert, megakadályoznák pártunknak e pillanatban legfontosabb feladatát: a pártszervezés munkáját. A harc e három hamis jelszó ellen annál könnyebb, mert ebben az állásfoglalásban egynek tudjuk magunkat a KMP egész Központi Bizottságával és pártunk mindeddig követett politikájával.

Legelőször is vegyük szemre ezt a három hamis jelszót:

Az első
Az első jelszó a Proletár 1921. július 14-iki számában került nyilvánosságra. Itt adjuk:

„Csúszik a föld. Elcsúszik a kurzus lába alól, destruktív a paraszt, nem jobbágy a jobbágy, nem csendőr a csendőr.”

„A munka nélkül maradt aratómunkások számos helyen forradalmi jellegű lázongásokban törtek ki, és ezeknek első dühében az arató- és cséplőgépeket rombolták össze. Az ellenük kivezényelt csendőrség nem bizonyult megbízhatónak, és a csendőrség helyett katonaságot vezényeltek ki.” (Jövő.)

„Rombolják a földet, az urak földjét. Mert a föld csak annyi föld, amennyit munkával feltúrnak, amennyit géppel, izommal megdolgoznak. Az urak földje nem ad enni a nincstelennek, jobbágynak, hanem csak hatalmat a rabló, dőzsölő uraknak. Ezért rombolja, ezért kell, hogy rombolja az úri földet a jobbágy, a szegény dolgozó paraszt, mert szét kell rombolni az urasági földet, meg kell törni az urak hatalmát, hogy legyen földje, legyen izzadság árán élete, élelme a dolgozó földművesnek.”

A második
A második hamis jelszó a Proletár 1921. július 21-iki számában jelent meg.

„Mit kell tenni?”

„Szervezetten rekvirálni kell a kenyeret. Az éhes dolgozók és munkanélküliek vegyék át a boltokban és pékeknél a jóllakott burzsoáknak készített szép, fehér kenyeret, és fizessenek annyit, amennyiök van.

Ezt kell tenni, és ezt fogják tenni az éhezők, mert a nyomor parancsol.”

A harmadik
A harmadik hamis jelszó Pécs és Baranya megszállása idején ütötte föl a fejét a Proletár 1921. augusztus 18-iki számában:

„Ha ennek dacára az átadás végrehajtását mégis meg mernék kezdeni, akkor a proletariátus általános sztrájkba lép, nem termel, nem ad szenet sem az őket kiszolgáltató jugoszláv imperialistáknak és még kevésbé a bevonulni készülő hóhéroknak. Nem termel, sőt megakadályozza a termelés későbbi lehetőségeit is.”

Mit kívánnak ezek a jelszavak a proletárságtól? Minő utasításokat adnak a kommunistáknak? Milyen cselekedeteket akarnak kiváltani  a forradalmi proletariátusból?

Az egyik jelszó arra hívja fel az éhes embereket, hogy ostromolják meg a pékboltokat. Vegyék el erőszakkal a kenyeret.

A másik jelszó nem a városok éhezőihez, hanem a vidék földmunkásaihoz és a földmíves szegénységhez fordul, azzal a felszólítással, hogy rombolják szét az úri földeket, rombolják össze az arató- és cséplőgépeket.

A harmadik jelszó a pécsi bányászproletárságot szólítja föl arra, hogy ne csupán általános sztrájkba lépjen, hanem akadályozza meg a termelés későbbi lehetőségeit is, vagyis robbantsa föl a bányákat.

Miért károsak?
Látszatra rendkívül radikális jelszavak ezek. Hiszen csak úgy csepeg belőlük a forradalmi aktivitás. Ostrom!… Rombolás!… Robbantás!… Hát ezek csak igazán jó forradalmi kommunista jelszavak…

A valóság azonban az, hogy ezek a jelszavak egyáltalán nem radikális, nem forradalmi, sőt még csak nem is kommunista jelszavak. Félanarchista, félszindikalista szólamok ezek. Még szerencse, hogy a magyarországi kommunisták józan esze visszariadt ezeknek a hamis jelszavaknak a követésétől. Nem azért kell velük szembeszállni, mert gyakorlatilag bárhol is érvényesültek volna Magyarországon. Tudtunkkal egyetlen pékboltot sem ostromoltak meg, és egyetlen uradalom termését sem gyújtották föl e jelszavak következtében. A pécsi bányákat sem robbantották föl az ezerszámra menekülő bányászok. De mégis meg kell semmisíteni ezeket a jelszavakat, mert akadályai annak, hogy  kommunista párt tisztán lássa a maga útját, fölismerje a valóságos helyzetet, és e jelszavak félretolásával kitűzhesse maga elé közvetlen feladatait.

A valóságos magyar helyzet
Minden jelszó értékét és hasznosságát vagy veszedelmességét a valóságos szituáció dönti el. Meg kell tehát vizsgálnunk,  milyen helyzetben van a magyarországi kommunisták pártja, és mit lendíthetnek rajta ezek a jelszavak? Nagy vonásokban helyzetünk a következő:

1. Magyarországon egyre erősebb osztályharc éleződik a polgári társadalom osztályai között. Nagybirtokosok és parasztság marakodása a nemzetgyűlésen. Zsíros parasztok és földmívesszegények harca a falvakban. A keresztény kurzus a városi kispolgárság nevében ágál a nagytőke, a kereskedő a gyáros ellen. Az államhatalom a tiszti fehérgárdisták kezében. A karlisták és horthysták harca egyre inkább a nagy birtokosok és generálisok, nagytőkések és zsidó kispolgárok harcává válik a parasztok, városi kispolgárok, kisebbrangú tisztek és különítmények ellen.

2. Hatalmas szakszervezeti mozgalom, amely 250.000 ipari munkást foglal magába. A szociáldemokrácia szervezetileg még mindig úr a szakszervezeteken. A proletárság egyetlen élő és aktív tömegszervezetei a szakszervezetek.

3. Szervezetileg gyönge kommunista párt, amelynek minden életnyilvánulását föld alá szorította a fehér terror. A munkásság minden megmozdulását, mihelyst csak egy lépéssel is túlmegy a fehér szociáldemokrácia utasításain, a legkisebb helyi zendülést, tüntetést vagy sztrájkot, sőt népgyűlést is rögtön egész hatalmi apparátusának erejével fojt el az államhatalom. Gyönge kommunista szervezetek, tehát gyakori lefogások. Elég, ha valakiről tudják, hogy kommunista, ha az Internacionálét énekelte, ha rokonszenvvel ejtette ki valamelyik népbiztos nevét, hogy lefogják. Gyönge kommunista szervezetek, tehát az emberek kevésre mernek vállalkozni. Nincs garanciájuk, hogy szervezet áll mögöttük, mely segíti, védi őket, amely biztosítéka a sikernek. Minden jel azt mutatja, hogy a proletárság forradalmi elemei kommunisták, de nem tudtak eddig maguknak kellő erővel rendelkező kommunista szervezeteket teremteni. Az emberek bizalmatlansága egymással szemben (a szervezetek hiányának következménye) viszont egyik legfontosabb akadálya annak, hogy kommunista szervezetek alakuljanak, hogy a meglevők erősödjenek.

Növekvő osztályharcok a burzsoázián belül, hatalmas szakszervezeti mozgalom, erős szociáldemokrácia, a munkások érzéseibe begyökeresedett, de szervezetileg gyönge kommunista párt: ezek a számunkra minden cselekvés alapjai.

Szervezetalkotó jelszavakat!
Mit kell tehát tennünk ebben a helyzetben?

Olyan politikát kell folytatnunk, olyan jelszavakat kell kiadnunk, olyan cselekedetekre kell ösztönöznünk a munkásságot, amelyek eloszlatják a munkások félelmét és bizalmatlanságát  a kommunista szervezkedéssel szemben, ledöntik azokat a válaszfalakat, amelyek a magyar kommunistákat szervezetileg ma még elválasztják a gondolatban és érzésben velük tartó proletártömegektől. Olyan politikát kell csinálnunk, és olyan jelszavakat kell kiadnunk, amelyeknek szervezetalkotó erejük van.

Mi is azt kérdezzük, amit e hamis jelszavak: mit kell tennünk? De feleletünk nem az, hogy ostromolják meg a pékboltokat, rombolják szét az aratógépeket és robbantsák fel a bányákat, hanem az (és ez lehet ma az egyetlen feladat), hogy teremtsenek erős pártot.

Csalás és öncsalás volna, ha mindaddig nagyhangú politikai jelszavakat adnánk ki, amíg nincsenek olyan erős pártszervezeteink, melyek a pártunktól kiadott jelszavakat végre is tudnák hajtani, melyek e jelszavak értelmében cselekedni is tudnak. Vannak helyzetek, amikor a kommunistáknak akkor is propagálniok kell az eszmét, amikor egyes-egyedül állanak, amikor pusztába kiáltó szó a hangjuk. Forradalmi erjesztő munkánkat, a proletárság diktatúrájának, a tanácsok intézményének, a fegyveres felkelés szerepének, a szociálárulók leleplezésének propagandáját soha egy pillanatra sem szabad abbahagynunk, de a pékboltok ostroma, a termés felgyújtása meg a bányák felrobbantása nem tartozik a kommunista ideológia általános eszmevilágába.

Szervezett kommunisták vagy alkalmi dühkitörések
Természetes, hogy nem elvileg van kifogásunk az effajta „kihágások” ellen. Természetesnek, sőt szükségesnek, sőt kívánatosnak tartjuk, ha forradalmi tömegek dühkitörései romboló és egyben tisztító erejükkel végighömpölygik a burzsoázia világát. De csak akkor, ha forradalmi szituáció van, és a tömegek ilyen forradalmi megmozdulása arra szolgálhat, hogy a forradalmi párt a tömegek lendületének élére vesse magát. Ma Magyarországon azonban nincs ilyen akut forradalmi helyzet, amelyben az ilyen tömegexcesszusok segítenék kirobbantani a forradalmat. Nincsen akut forradalmi helyzet éppen azért, mert nincs, aki a forradalmi osztálynak, a proletárságnak és szövetségesének, a földmívesszegénységnek az élére álljon, nincs eléggé erős és eléggé szervezett kommunista párt. Marx 1850-ben azt írta, hogy nem szabad megakadályozni a forradalmi munkások úgynevezett „kihágásait”, a gyűlölt egyének vagy középületek ellen szegeződő tömegbosszút, sőt kézbe kell venni ezeknek az akcióknak a vezetését.

De Marx ezt az utasítást a Kommunisták Szövetsége számára a kitörő forradalom esetére, a forradalmi tűz életben tartására adta, és olyan helyzetben, amikor volt vagy lett volna pártszervezet, amely kezébe vehette volna ezeknek a dühkitöréseknek a vezetését. De marxistának eszébe sem juthat, hogy úgy cselekedjen, mint ezek a hamis jelszavak. A forradalmi marxizmus egyik legfontosabb tanítása, hogy szervezett, vezető szerepre hivatott párt nélkül és politika nélkül nincsen proletárforradalom.

Ez a három jelszó pedig a párt akciói helyébe a véletlenül összeverődő alkalmi tömegek cselekedeteit teszi. A propaganda és agitáció helyére a véletlen düh kitöréseit. A rendszeres politikai kampány, a tömegeket egyre mélyebben átjáró és egyre szélesebb tömegekhez eljutó politikai szervezés és pártcselekvés helyére az összevissza, a spontán, a tervszerű politikai célokba bele nem kapcsolódó tömegexcesszusokat, tömegkihágásokat. A pékboltoknak éhes emberektől való megostromlásához, a termésnek dühös parasztoktól való felgyújtásához, a bányáknak kétségbeesett bányászoktól való felrobbantásához sem pártszervezetre, sem politikai mozgalomra nincsen szükség. Mindezek a jelszavak és akciók nem jelentenek egyebet, mint a politikai mozgalom és pártszervezés megkerülését, tagadását.

Félig anarchista, félig szindikalista jelszavak ezek, amelyek a politikai pártot pótolni akarják a „direkt akcióval”, a kommunista pártszervezetet alkalmi dühkitörésekkel.

Sem a centralizált államhatalmat, sem pedig a centralizált szociáldemokráciát és centralizált szakszervezeti mozgalmat nem állítják számításaik közepébe, hanem figyelmet kívül hagyva államhatalmat, szociáldemokráciát, szakszervezeti mozgalmat, mindezek háta mögött, mindezek megkerülésével, nem pedig meghódításával akarják felszabadítani a proletárságot. Ugyanúgy tesznek, mint az anarchista Proudhon, aki Marx szerint azt hitte, hogy kölcsönös segélyezés útján suttyomban a kapitalista társadalom háta mögött meg lehet dönteni a kapitalista társadalmat. Fából vaskarika az, amikor kommunisták politika nélkül akarnak politikát csinálni és pártszervezet nélkül akarnak forradalmat csinálni.

Forradalomszervezés vagy kétségbeesés
Ezt a három hamis jelszót kommunisták szájában nem is lehet másként megérteni, csak  magyarországi proletárdiktatúrát követő hangulatból. Sokan úgy érezték, hogy vége van a forradalomnak, sőt a forradalom lehetőségének is. Az elvtársak legjobbjai börtönökben, internálttáborokban vagy emigrációban.

Sokan azt hitték, hogy reménytelen a forradalom, és a kivándorlás gondolatával foglalkoztak.

Akadtak, akik a szörnyű Horthy-erőszak láttán visszariadtak minden erőszaktól, és neokrisztiánusok lettek.

Akadtak olyanok, akik a békés, a Horthyékkal, a sovinizmussal, a burzsoáziával egyformán megalkuvó, csak apró reformokra (vagy még arra sem) törekvő munkásmozgalmat prédikálták.

Nemcsak nálunk a proletárdiktatúra után bukkantak föl ezek a jelenségek, hanem Oroszországban is, az 1905-ös forradalom bukása után. Ott lábra kapott a likvidátorok irányzata, vagyis a munkásság illegális forradalmi mozgalmának likvidálását hirdető törekvés.

A magyarországi proletárforradalom hagyományaival szakítani kétféleképpen lehet. Vagy úgy, ahogy Vanczákék, Peyerék csinálják: a teljes legalitásba való visszatéréssel, a munkásmozgalom tömegszervezeteinek fenntartásával, de forradalmi érdekeinek, sőt még pillanatnyi érdekeinek is teljes elárulásával. Vagy pedig lehet szakítani úgy, hogy megmaradva a forradalom álláspontján, de nem látva lehetőséget a kommunista párttól szervezett tömegakciókra, kétségbeesett dühkitörésekhez, vadul csapkodó, de lényegben következmények nélkül maradó rombolásokhoz folyamodnak.

A Vanczákék álláspontja azt mondja, hogy miután most nem lehet proletárforradalmat csinálni, hát adjuk fel a munkásság valamennyi érdekét. A jóhiszeműen forradalmi, de a kommunista párt szerepével tisztában nem levő félszindikalizmus, félanarchizmus álláspontja az, hogy miután ebben a pillanatban nem lehet forradalmat csinálni, essünk kétségbe és tomboljunk. Vanczákék álláspontjáról első pillanatra is nyilvánvaló, hogy teljesen ellenforradalmi álláspont. A félanarchizmus álláspontja látszatra igen baloldali és ultraradikális, valójában azonban semmi egyéb, mint fölnemismerése a forradalmi párt szerepének.

Pékboltok elé, vagy az üzemekbe?
Számunkra ma minden kétséget kizáróan a legfontosabb aktuális feladat: hogyan szervezzünk erős, minél több szervezettel rendelkező, a tömegekben minél több gyökeret verő kommunista pártot Magyarországon. Minden jelszavunknak olyannak kell lennie, amely segít bennünket e pártteremtés, e szervezetalakítás munkájában. A kommunista párt a proletárság pártja. Nekünk legelsősorban a proletárságban kell gyökeret vernünk. A nagyipar nagyüzemeinek proletárságában. A gyárak munkásságában. Ezeket a proletártömegeket pedig nem pékboltok előtt az utcán találjuk, hanem az üzemekben! Nem összevissza, véletlen tömegekként találkozunk velük pékboltostromlás közben, hanem szakszervezetekbe tömörülten, a kapitalistákkal folytatott bérharcok közepette. Jelszavunk tehát nem az lesz, hogy pékboltok elé, hanem: az üzemekbe, a szakszervezetekbe, kommunisták!

A kommunista párt kiindulásában, első szervezeteiben, legelső tömegeiben feltétlenül csak a nagyipari proletárság pártja lehet, ha egyáltalán meg akarja érdemelni a kommunista párt nevét. Ahogy Bucharin írja: „Kommunizmus és kommunista forradalom, ez a proletárság ügye, a termelésben tevékeny, a nagyüzem mechanizmusa révén összetömörített osztály ügye. A szegényemberek minden más rétegei csak annyiban lehetnek a kommunista forradalom szereplői, amennyiben a proletárság vezetése alá helyezik magukat.

A kommunista párt nem mindenkinek, még  csak nem is minden szegény embernek a pártja. A kommunista párt elsősorban a nagyipari proletárság politikai szervezete. Csak ha ebben a proletárságban már gyökeret vertünk, ha ezt már a magunk táborába beszerveztük, ha már ez a forradalmi mag öntudatosan kommunista, akkor kezdhet különféle manőverekbe, ügyes taktikai hadműveletekbe a kommunista párt. Ha már proletárpárt vagyunk, akkor iparkodnunk kell, hogy minden szegény ember pártja legyünk. Az ipari proletárság vezető rétege köré kell kristályosítanunk minden szegény elnyomott, minden dolgozó reménységét és bizalmát. Politikát úgy kell csinálnunk, hogy lehetőleg minden szegény ember és dolgozó bennünk lássa reménycsillagát, de a pártot, a kommunista pártot a termelésben tevékeny, a nagyüzem mechanizmusától összetömörített proletárosztályból kell megalkotni.

Géprombolás vagy a termelőeszközök meghódítása?
A kispolgári anarchizmus sajátsága az, hogy minden  szegény ember vagy minden szenvedő pártja akar lenni. De a kispolgári anarchizmus sajátsága az is, hogy – ahogy Bucharin mondja – valósággal elvileg irtózik a tervszerű és organizált tömegakciók módszereitől. A kommunista párt pedig természetszerűen a tervszerűen organizált tömegakciók pártja. Nem az utcán véletlen összeverődő éhesek, még csak nem is a legéhesebbek vezetését kívánja, hanem a nagyipar üzemeiben dolgozó (és természetesen éppúgy a kapitalizmus válságai által időnként munkanélkülivé tett)  proletárság vezetését.

Csak a kispolgári anarchizmus helyeselheti a géprombolásokat és bányarobbantásokat mint az állandó és tervszerű politikai akciókat pótló cselekedeteket. A kommunisták nem a termelőeszközök szétdúlásával, hanem azok meghódításával kívánják fölszabadítani a proletárságot. Géprombolással találkozunk a munkásmozgalom legkezdőbb korszakában. Már akkor is kétarcú jelenség volt a rombolás. Egyfelől ellenforradalmi, mert a gépek az ipar forradalmát jelentették. Másfelől bizonyos fokig forradalmi, mert a munkások legelső ellenállásának jeleit mutatta. Ugyanolyan jelenség volt a géprombolás, mint – ahogy Engels az angol munkásosztály helyzetéről írott könyvében rajzolja – a tömeges lopások, rablások és útonállások. De ma a kapitalizmus végső korszakában, a gépek uralmának évtizedei után, a munkásszervezkedés, a sztrájkok, a milliós szakszervezetek, a politikai munkásmozgalmak, a fegyveres fölkelések évtizedei után a géprombolás és az egyéni expropriáció egyformán reakciós jelenség. A mai forradalmár kommunista munkás nem lehet sem gépromboló, sem pedig  szegénylegény.

Jezsuita szemforgatás volna, ha siránkoznánk vagy megbotránkoznánk azon, hogy a magyar föld munkásai, akikről az ellenforradalmi sajtó írja, hogy 25 százalékukban munkanélküliek, hogy a szó szoros értelmében kenyér nélkül állanak, kétségbeesésükben akárminő vad vagy bárminő brutális eszközhöz nyúlnak a nagybirtokosokkal szemben. Megértjük tehát a cséplőgépek és aratógépek szétrombolását.

De a munkásmozgalom kezdő korszakának effajta rebellis jelenségeit nem vehetjük a kommunista politika mintaképének, és nem hirdethetjük, hogy ezt a taktikát tegyék általánossá Magyarországon a munkások. Ez a taktika sohasem fog kommunista párszervezetet teremteni Magyarországon. A kommunista pártteremtés útja az, hogy ha megszervezzük a földmunkásszövetségbe a mezőgazdaság proletárjait, és harcba visszük őket a grófi nagybirtokosok, a zsidó bérlők és az államhatalom ellen. Farizeuskodás volna az, ha bárkinek is kifogása volna azellen, ha éhes emberek onnan veszik el a kenyeret, ahonnan tudják. De vajon lehet-e pártszervezet alapjává tenni éhes emberek utcai összeverődését? Vagy pedig a kommunista pártszervezés igazi fundamentuma az ipari üzem és első harci területe a szakszervezet?

Anarchisták vagyunk-e, vagy kommunisták?
Ugyanúgy, mint ahogy a mai termelés nem térhet vissza a kézműves szerszámaihoz, hanem a gép és a gyár alapján áll, a munkásmozgalom sem térhet vissza kezdő korszakának primitív lázongásaihoz. Az első gépek szülték a géprombolásokat, de a gépek uralma, a nagyipar uralma, a nagyüzem maga megteremtette a proletárság harcainak új és eredményesebb formáit. A nagyüzem, a kapitalizmus maga óriási munkástömegeket sűrített nagyipari telepekre és roppant városokba. Bekényszerítette a munkások tízmillióit a szakszervezetekbe. Mindezzel pedig lehetővé tette a proletárság forradalmi tömegpártjainak kialakulását.

A forradalmi tömegpárt két alkotóeleme pedig a politika és az organizáció. E három hamis jelszóval pártszervezetet teremteni nem lehet, politikai hadjáratot vezetni nem lehet, az államhatalom meghódítására tömegeket vezetni nem lehet.

Az anarchizmus és a félanarchizmus kispolgári felfogásának legmélyén nem csupán a tervszerű és organizált tömegakció módszereitől való irtózás rejtőzik, nem csupán a  politikától való irtózás, nem  csupán a politikai párt vezető szerepének a tagadása, hanem még ennél is több: a kommunista társadalom gazdasági alapjainak megtagadása is. A kommunisták nemcsak abban különböznek az anarchistáktól, hogy amíg a kommunisták a nagyüzemben centralizált, nagyban való termelésben látják a jövendő szocialista társadalmának fundamentumát és formáját, addig az anarchisták a szétszórt, egymással legfeljebb laza összefüggésben álló törpeüzemek kézműveseszményét hirdetik. Géprombolás és bányák robbantása tehát lehet egészen következetes anarchista jelszó, hiszen az anarchisták nem is tartják kívánatosnak a nagyipart, a nagyüzemek, a gépek fennmaradását. De semmi esetre sem lehet kommunista jelszó. Nem mintha megesne a szívünk szegény kapitalistákon, akiknek a termelőeszközeit úgy tönkreteszik, hanem azért, mert mi tudjuk, hogy a termelőeszköz csak a mai társadalomban a kizsákmányolás eszköze, és a szocialista társadalomban a jólét eszközévé válik. A kommunista nem akarja tönkretenni a termelőeszközöket, hanem meg akarja hódítani a proletárság számára. Meg akarja hódítani pedig tervszerű tömegakciókkal. Meg akarja hódítani politikai párt teremtésével. Meg akarja hódítani az ipari proletárság vezető szerephez juttatásával. Meg akarja hódítani azzal, hogy küzd az ilyen hamis jelszavak ellen, melyek látszatra radikálisak és jóhiszeműen a forradalom ügyét akarják szolgálni, valójában azonban a forradalmi politikától távol eső vidékekre viszik a munkások cselekedeteit, és akadályai a kommunista pártszervezetek kialakulásának. Elméletileg végiggondolva, íme végső soron a következetes anarchizmusig vezetnek ezek a félanarchista jelszavak. Éppen ezért a különben jó kommunistáknak nem szabad könnyelműen ilyen sem elméletileg, sem taktikailag végig nem gondolt jelszavakat hangoztatniuk.

Ezzel a három hamis jelszóval a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyszer s mindenkorra végeznie kell.

 

Lengyel Gyula–Rudas László

Három „hamis” jelszó^[18]

 

Pogány József a Proletár szept. 30-iki számában hat hasábon, tizenkét alcímmel a következő fogas kérdéseket adja fel önmagának: „Szervezett kommunisták vagy alkalmi dühkitörések?”, „forradalmi szervezés vagy kétségbeesés?”, „pékboltok elé vagy az üzemekbe?”, „géprombolás vagy a termelőeszközök szétrombolása?” Mikor már azt sem tudjuk, hogy kommunisták vagyunk-e vagy pékboltok, akkor még megkérdezi, hogy „kommunisták vagyunk-e vagy anarchisták?” A pártszervezés érdekében fohászkodik így neki, mert „veszedelmes hamis jelszavak jelentkeztek az utóbbi időben a Proletárban”, melyeket „le kell teperni”, amelyekkel „szembe kell szállni”, amelyekkel „egyszersmindenkorra végezni kell”. Könnyű ez neki – mondja –, mert ebben az állásfoglalásban egynek tudja magát a KMP egész KB-jével és pártunk mindeddig követett politikájával.

Nem tudjuk, de nem is keressük, valóban „egy”-e Pogány József és a KB egésze. Ám ha igen – és Pogány József valóban egynek tudja magát nemcsak az egész KB-val, hanem  a párt egész addigi politikájával is –, akkor kérdezzük: Hol van az a rettenetes veszedelem, amely ellen küzdenie kell? Hol van az a pártérdek, mely ilyen körülmények között ezt a hangot megkövetelné? A KB egysége éppen úgy, mint eddigi politikája, mindenkinek garancia lehetne, hogy ezek a „veszedelmes jelszavak” – ha valóban olyan veszedelmesek – el ne harapóddzanak és kárt ne okozzanak.

A hathasábnyi „szembeszállás” és „letiprás” egyetlen mondatát sem tartjuk igaznak és helytállónak (kivéve azokat, amelyek Bucharin A kommunizmus ABC-jéből [sic!] és Marx egyik röpiratából valók, bár utóbbival Pogány minden erőlködése ellenére a mi igazunk derül ki), ezért vitába szállunk mind a hat hasábbal, de különösen a szellemével. Nem, hogy magunkat védjük, hanem hogy a Proletár szellemét óvjuk meg.

A „likvidátorok”
Ha van „veszedelmes” jelszó, melyet a köztudatba vinni nem szabad, úgy az a „likvidátorság” jelszava. Valóban, az 1905-ös forradalom után akadtak orosz forradalmárok, akik azt hirdették, hogy a forradalom korszaka befejeződött. És ezért az egész forradalmat  likvidálni kell, s rá kell térni a „legális” szervezőmunkára. Ma is hirdetik a független szociáldemokraták, Hilferdinggel az élükön, hogy a kapitalizmus nincs csődben, s hogy a fejlődés legközelebbi vonala nem a kapitalizmus pusztulása felé vezet, hanem ellenkezőleg, annak egy világtrösztté való szorosabb egységesülése és megerősödése felé. Az említett orosz forradalmárok és a független szociáldemokraták nevezhetők „likvidátoroknak”, de hol volt valaha magyar kommunista, aki azt mondta, hogy általában vagy különösen Magyarországon befejeződött, lezárult, akár csak egyelőre is, a forradalmi korszak? Mutassanak a Proletárban egyetlen sort, mutassanak számottevő kommunista szájából egyetlen nyilatkozatot, amely ezt mutatná? Ezzel szemben Rudas László két év óta egyebet sem tesz, mint hogy – erejéhez mérten – a magyarországi osztályok egymásközti helyzetének elemzésével azt bizonyítgatja, hogy a helyzet pillanatnyira  sem szűnik meg forradalmi lenni, hogy az „ellenforradalmi talaj is forradalmi talaj”, hogy a proletárforradalom után Magyarország klasszikus példájává vált annak a csődnek, amelybe  minden országnak kerülnie kell, ha a proletárforradalom nem sikerül, és azt mutatja ki, hogy ebből a csődből megint csak a proletárforradalom vezet ki. Annyira hirdeti ezt, hogy már azt is szemére vetették, hogy egyebet sem tud,  mint forradalmat papolni. Lengyel Gyula pedig a Proletárban hétről hétre alátámasztotta ezt az elemzést gazdasági tényekkel. A Kommunismusban pedig valamennyien egyebet sem tettünk, mint folyton a világ és Magyarország helyzetének forradalmiságát bizonyítottuk, de senki sem annyira, mint Lengyel Gyula, kinek minden cikke a kapitalizmus gazdasági csődjéről szólt.

Mármost lehetséges, hogy az összes elemzéseink helyt nem állók, lehet, hogy a helyzetet rosszul és ferdén ítéltük meg mindig (a tények nem azt mutatják, hiszen még Pogány József „helyzetelemzése” sem igen tud többet mondani, mint amit a Proletár már hónapok óta mond), de azokra, akiknek minden cikke és beszéde a forradalom elismerésében és hirdetésében lyukad ki, azokra csak nem lehet ráfogni, hogy likvidátorok? Még az a három „jelszó”, amelyekről itt szó van, sem „likvidátori”. – Hát akkor minek ezt a kérdést itt köztudatba vetni?

„Kétségbeesés”
Pogány József összeszedi mindazt a tünetet, amik máshol levert forradalmak után keletkeztek.

„Sokan” azt hitték, hogy a forradalom reménytelen, s a kivándorlás gondolatával foglalkoztak. Ilyen köztünk egy se volt. Egy elvtársunk: Varga Jenő egyszer evvel tréfálkozott Karlsteinben. Ebből varr hímet Pogány. De akár tréfából, akár komolyan, mi köze a három „jelszónak” ehhez?

„Akadtak”, akik neokrisztiánusok lettek. Hol? Kik? Néhány, soha a KMP-ben szerepet nem játszott, a forradalomban is  kétes diák. De ez komoly irányzat sohasem volt a magyar pártban, munkások vagy vezetők között.

„Akadtak”, akik… apró reformokra törekvő munkásmozgalmat prédikáltak. Nemcsak akadtak, de akadnak. Igen számosan. Ezek a szociáldemokraták. De köztünk, kommunisták között hol akadt ilyen? Pogány József képzeletében. Akadtak árulók is. Akadtak gyávák is, akik elhagyták pártunkat. Akadtak sok ilyenek, de mi köze mindennek ahhoz, amiről itt szó van? Sok más „akadt még”, de sohasem jutott eszünkbe mindezeket előráncigálni. Pogány nem ilyen finnyás. Ő nemcsak elszigetelt tényeket általánosít, hanem irányzatokat is gyárt.

Nézzük azonban a „jelszavakat”.

Az első
„…csúszik a föld … rombolják a földet, az urak földjét. Mert a föld csak annyi föld, amennyit munkával feltúrnak, amennyit géppel, izommal megdolgoznak. Az urak földje nem ad enni a nincsteleneknek, hanem csak hatalmat rabló, dőzsölő uraknak. Ezért rombolja, ezért kell hogy rombolja az úri földet a jobbágy, a szegény dolgozó paraszt, mert szét kell rombolni az urasági földet, meg kell törni az urak hatalmát, hogy legyen földje, legyen izzadság árán élete, élelme a dolgozó földművesnek.”

Nem idézzük az egészet, mit Pogány rövid kis „jelszónak” idéz. De idézünk még néhány sort a szóban forgó cikkből:

„Tatárjárás a kurzus, többet rombol minden megszállásnál. Haszontalanul rombol, nem szent, forradalmi célokért, barikádok építésére. Rubinek arról beszél, hogy »a földbirtokot érte a román megszállás, a kommunizmus minden kára«. Igaz, hogy Horthytól, Bethlentől vezetett rabló bojárok pusztították a dolgozók földjét is, de a kommunizmus csak az urasági földet pusztította és pusztítja, építi helyébe a dolgozók földjét, ülteti a dolgozók kenyerét.”

„A kurzus földje, az urasági föld döglik. Megszületik az új föld, a dolgozó parasztok, a földművesszegények földje.”

Tehát egy cikkről van szó. Egy cikkről, amelyből csak Pogány József tud önkényesen kiragadott mondatokat jelszavaknak megtenni. Mert hogy a világosan írott cikk szelleméből semmit sem értett volna meg, arról nem lehet szó.

A „föld” ebben a cikkben nem technikai fogalom, nem természeti tárgy, hanem gazdaságpolitikai fogalom. Dologi (verdinglicht) megjelölése és megjelenése a földesúr és a földmunkás viszonyának. Ezért van következetesen szó „urasági földről”. Ezért van arról szó, hogy „szét kell rombolni az urasági földeket, meg kell törni az urak hatalmát, de fel kell építeni az »új földet«, a dolgozók földjét.” A dolgozók földjén is van gép, sőt több gép, mint az urasági földön. Tehát nem a gépet kell pusztítani, hanem a földesúri viszonyt kell tűrhetetlenné és a földesúri kizsákmányolást kell nem jó üzletté tenni. A kommunizmus csak az urasági földet pusztította és pusztítja, építi helyébe a dolgozók földjét – a szocializált, gépekkel felszerelt kommunista mezőgazdaságot. Nem géprombolás és nem is termésfelgyújtás ez. A gépek tényleges rombolását a cikk a Pogány cikkében kifejtett okoknál fogva mint tényt tudomásul veszi, és nem rója meg, hanem erre a tényre építi azt a kommunista felfogást, hogy nem a földet, a technikailag berendezett üzemet, hanem az urasági földet, a dolgozók kizsákmányolását, a viszonyt kell szétrombolni, és a gépek esetleges rombolása az kár, a forradalom költsége, a barikádok anyaga.

Szindikalista, anarchista jelszó a magyar kommunista pártban lefolyt agrárvitában egy hangzott el, s azt egyetlen ember képviselte  makacsul: Osszátok szét a nagybirtokot! (ez géprombolás!) volt a jelszó, Pogány József volt az ember, aki képviselte.

A második
Egy kisebb közleményről van szó, melyben a hatósági kenyérellátás beszüntetését tárgyalják. A proletariátus nagy tömegei, különösen a munkanélküliek, a kisüzemekben dolgozók (fuvarosok, magánalkalmazottak stb.) nem kapnak kenyérjegyet. Ezek előtt a tömegek előtt felmerül az a kérdés, hogy mit egyenek. Ez nem elméleti kérdés, hanem napi, közvetlen, kétségbeejtően sürgős kérdés. A kommunista párt nem elégedhetik meg a tény megállapításával. A tömegek e legsürgősebb problémájára olyan feleletet kell adnia, mely e problémának, ha nagy kockázatok árán is, de a tömegek szemében közvetlen megoldása. Erre a kérdésre nem lehet holmi: „Fegyverre, magyarok! Éljen a tanácsköztársaság!” stb. jelszavakkal felelni. Sőt, nem lehet erre a kérdésre közvetlenül azokkal a nagyon helyes utasításokkal sem felelni, hogy: „Be az üzembe!”, „Be a szakszervezetbe!” Ezeknek a szükségességét, helyességét, a nagyüzem kommunista  értékelését, a párt jelentőségének kimutatását a Proletár hasábról hasábra hirdette, és minden bizonnyal legtöbbször Lengyel Gyula tette. De ebben a jegyzetben nem erről volt szó, hanem arról, hogy mit lehet tenni az éhező tömegeknek a közvetlenül fenyegető kenyérínséggel szemben. Ha nem Horthy-Magyarországról van szó, akkor a teendők, a tömegek által célszerűnek érzett, szervezett tömegakciók egész sorozata következik. „Tüntessetek a kenyérjegy megszüntetése ellen!” „Követeljétek a kenyér  árának alacsonyraszabását!” stb. S ezek fokozásával, a tömegek szervezett továbbvezetésével, mindig a közvetlen cél irányában, jutunk tovább a végcélokhoz: a kommunista párt vezető-szerepének biztosításával a kommunista forradalomhoz. De Horthy-Magyarországon nem lehet szó egyelőre legális tüntetésről. Viszont az éhes tömegek nem várhatnak addig kenyérre, míg a szervezetek e szörnyen nehéz körülmények között megerősödnek. Ilyen viszonyok között a tömegek egyetlen érzése, hogy kenyér kell, s egyetlen gondolata, hogy ott kell venni a kenyeret, ahol található. Ezt az érzést, ezt a tömegszükségletet kispolgári elfogultságból a tömeg nem meri kifejezni. A kommunista párt kimondja, hogy ez a tömegérzés az adott körülmények közt jogos és elkerülhetetlen. Nem riad vissza a tények kimondásától („A nyomor parancsol”), és nem riad vissza a tömegmozgalom elkerülhetetlen (a mai Magyarországon elkerülhetetlen, mert „minden jelszó értékét és hasznosságát vagy veszedelmességét a valóságos szituáció dönti el”) útjának megvilágításától. Mert a kommunisták nem szakadhatnak el a tömegektől, nem hagyhatják figyelmen kívül a tömegek legsürgősebb szükségleteit, és a tömegszükségleteket nem elégíthetik ki általános kommunista szólamokkal, még ha Bucharin Ábécéjében benne is vannak.

Így jött létre annak a szükségszerűségnek megállapítása, nem pedig „jelszó”-ként kiadása, hogy

„Mit kell tenni?!
Szervezetten rekvirálni kell a kenyeret, az éhes dolgozók és munkanélküliek vegyék át a boltokban és a pékeknél a jóllakott burzsoáknak készített szép fehér kenyeret, és fizessenek annyit, amennyiök van.

Ezt kell tenni és ezt fogják tenni az éhezők, mert a nyomor parancsol.”

Azt mondja erre Pogány, hogy még nem tették meg. Egyetlen pékboltot sem ostromoltak meg. Először is, még nincs itt a tél nyomora, a végső kétségbeesés helyzete; másodszor lehetséges, hogy a magyar tömegek szörnyű letöröttségükben még a közvetlen éhség hatása alatt sem mernek „alkalmi dühkitörésekben” sem megmozdulni. Ez esetben a tömegelkeseredést, végső nyomort talán nem ítéltük meg helyesen méreteiben, de kifejezést adtunk a sok nyomorgó lázadó érzésének, és semmi kommunista szervezőmunkának akadályául nem szolgáltunk. Pékboltok elé, vagy az üzemekbe? – kérdezi Pogány. A kérdés nem ez. Hanem: mit tegyen az üzemekből reménytelenül kizárt éhes munkanélküli? Erre a kérdésre különböző helyzetekben különböző a felelet, és a különböző helyzetekben a Proletár  mindig különböző feleleteket is adott. Nem anarchista-szindikalista feleleteket. Mert tendenciózus állítás, hogy ezek a jelszavak a „politikai pártot akarják pótolni a direkt akcióval”, „a kommunista pártszervezeteket alkalmi dühkitörésekkel”. Ezek a „jelszavak” a kommunista szellemű Proletár keretében – és csak így vizsgálhatók – nem jelentenek mást, mint bizonyos pillanatnyi vagy helyzetbeli szükségszerűségeket, ténymegállapításokat.

Nem lehet az éhes tömegeknek folyton „Osztrolenka véres csillagáról” regélni, mert „csalás és öncsalás volna, ha mindaddig nagyhangú politikai jelszavakat adnánk ki, míg nincsenek erős pártszervezeteink…”, mondja helyesen Pogány József.

A harmadik
Pécset kiürítették a szerbek. Megalakult a „baranyai köztársaság”. Mindenki tudta, hogy ezt a pünkösdi királyságot – ellentétben a kalendáriummal – hamvazószerda követi hamarosan. Ebben a helyzetben mi csak egyféle politikát tartottunk lehetségesnek és helyesnek, s ez a következő volt:

A szociáldemokrata politikával becsapott pécsi proletártömegek elkeseredése zsilipet keres. Nem szabad, akármilyen nagy a kiábrándulás, mely őket elfogja, akármilyen nagy a kétségbeesésük, hogy forradalmi hitükben meginogjanak. De meginognak, és a KMP részéről is cserbenhagyottnak fogják magukat érezni, ha a KMP hidegen és „tudományosan” azt mondja: „Látjátok, előre megmondtuk, hogy így lesz, és így is lett. A szerbek cserbenhagytak benneteket, a szociáldemokraták szintén, mi megmondtuk, most mossuk a kezünket. Ez ugyanaz az eset, mint mikor földműveslázongás esetén  (első jelszó) semmi egyebet nem mondunk, mint: „Majd a tanácsköztársaság segít rajtatok, addig be a kommunista pártba!”; az éhező munkanélkülieknek (második jelszó): „Be az üzemekbe!”, mikor ők szívesen bemennének, csak vennék őket. Ehelyett az adott helyzetben a pécsi proletárok elkeseredését arra akartuk felhasználni, hogy legalább a Horthy-uralom gyengüljön vele. A „kommunista ideológia általános eszmemenete” ellene lehet, sőt van a „rombolásnak” – ezt a banalitást köszönjük, de köszönik az éhező prolik, a lázongó földművesek és a pécsi kétségbeesettek is – de adott politikai helyzetben nem lehet „általános eszmemenetekkel” felelni, és nem olyan politikát kell csinálni, mely a proletárdiktatúra megragadására s a proletártermelés érdekeire gondol akkor, amikor az ellenforradalom éppen legnagyobb győzelmeinek egyikét ünnepli. Ilyenkor nem banalitásokról kell beszélni, hanem lehetőleg csorbítani és értéktelenné tenni az ellenforradalom győzelmét. Mi – az adott helyzetben – nem óhajtottunk jelszavakat kiadni, melyeket a magunk fejéből, tudós-szobánk távoli magányában ókumláltunk ki. Az akkori intéző bizottság meghívta a pécsi proletárság bizalmi embereit, és valamennyiük helyeslése mellett, szavuk megfontolásával, közös fogalmazásban készült a cikkecske. Döntően hatottak valamennyiünkre azok a hírek, amelyek szerint a pécsi proletárság bevonulás esetére kész sztrájkba lépni, s a bányák felrobbantására készül. Ezt mint fenyegetést – az antant felé is – a magunk részéről lényegesen letompítva, mert a bányák felrobbantását tudatosan mellőztük – megismételtük. Nem hirdettük, csak mint tényt tudomásul vettük, mert nem tartottuk kötelességünknek ellene szegülni. Ellenkezőleg. Marx tanácsa szerint az élére álltunk. Ebben az esetben még az sem igaz, hogy Pécsett ne lett volna szervezet, amely nélkül az ilyen „dühkitörések” haszontalanok, mert ott volt egy hatalmas tömegmozgalom és egy rendelkezésünkre álló szervezett párt. Az adott helyzetben mi is, a pécsi bizalmiak is azt érezték, hogy a pécsi proletárok spontán elkeseredésének élére kell állnunk, hogy megadjuk nekik azt az önbizalmat, hogy egy reménytelen helyzetben elkövettek minden tőlük telhetőt, másrészt hogy kárt okozzunk a fehér terrornak, melynek dezorganizálása elsőrendű feladat. És hogy a pécsi bányászok szabotázsa és kivándorlása nagyban hozzájárult ahhoz a kétségbeejtő helyzethez, amelyben a Horthy-uralom ma van, azt mindenki kénytelen lesz elismerni.

Ennek a kérdésnek a hánytorgatása Pogány részéről annál helytelenebb, mert senki egy rókáról két bőrt le nem húzhat. A KB a Proletár 35. (62.) számában e kérdésben már állást foglalt. Ebben a nyilatkozatban a KB „megérti, hogy a Horthy-terror gyűlölete olyan kétségbeesett gondolatokat is sugallt a pécsi bányászság egy részének, hogy tömegesen hagyják ott a bányavidéket, és robbantsák fel a bányákat”. Vagyis a KB is tudomásul veszi, hogy ez a „pécsi munkásság gondolata” volt, bár helyteleníti ezt a gondolatot. Ezzel a kérdés – hogy úgy mondjuk – „hivatalos” elintézést nyert.

Jelszó és jelszó
Jelszó és  jelszó közt van egy kis különbség. Vannak jelszavak, amelyek egy egész politikai, forradalmi szakaszra szólanak. Ilyenek: a tanácsok diktatúrája, a nagyüzemi termelés (gyárakban és földeken), a munkásság fölfegyverzése stb. Vagy ezekkel ellentétben: a földosztás. Vannak pedig pillanatnyi jelszavak, melyek egy adott politikai helyzetből fakadnak.

Aki nem ismeri el az állam szükségességét a proletárság átmeneti, forradalmi szakaszában, aki tagadja a nagyüzemet – az anarchista.

Aki tagadja a párt szükségességét a proletárforradalomban, a szakszervezeti munkában való részvételt, a politikai harcot – az szindikalista.

Azt hiszi Pogány József, hogy ezeket a banalitásokat mi nélküle nem tudjuk. Hol tettünk mi ebből bármit?

De akármilyen lényegesen különbözik az anarchizmus és a szindikalizmus a kommunizmustól, a különbségeket a fenti alapvető kérdések döntik el, és aki az állam, a párt, a nagyüzem, a szakszervezet alapvető kérdéseiben a kommunista párt álláspontján van, az kommunista. Még az ilyen sem kerülheti el, hogy adott helyzetekben látszólag anarchista vagy szindikalista jelszavakat ki ne adjon. Ezért vádolják a szociáldemokraták a bolsevikieket általában anarchizmussal. Külső hasonlóságok megtévesztik Pogányt, pedig sehol a Proletárban, sem egyetlen magyar kommunista írásában sem anarchizmust, sem szindikalizmust fel nem fedezhet. Mégis meggyártja azt a vádat, hogy mi forradalmat akarunk politika nélkül, politikát párt nélkül, elemi dühkitöréseket szervezet nélkül. Egyik sem igaz.

Még ha valamennyi „jelszó” valóban jelszó és hamis lett volna, akkor sem akadályozta egyik sem az otthoni szervezőmunkát. Két párhuzamos akció folyt a KMP részéről. Az egyik a párt szervezése, a másik a proletariátus napi kérdéseiben való állásfoglalás. Az egyik előfeltétele volt a másiknak. Lehet, hogy az otthoni szervezőmunka nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Ez ok arra, hogy még jobban nekifeküdjünk. De még a szervezés munkáját is jobban szolgáljuk, ha nem sablonosan kizárólag mindig csak azt mondjuk, és egyebet se: „Be a pártba!” Éppen most számolt le a III. kongresszus ezzel a nagyon kommunistának látszó, de alapjában véve helytelen taktikával, amellyel a tömegeket soha és sehol a kommunista forradalom számára megnyerni nem fogjuk, de legkevésbé Magyarországon, ahol agitációnk illegális, ezer akadályokba ütközik, és a tömegek borzasztó nyomora napról napra változó és ügyes jelszavakat kíván. Annyi azonban tény, hogy – akármilyen volt az itt szóban forgó három „jelszó” – azok egy adott, mondhatnók, pillanatnyi helyzetből fakadtak, és csak arra szóltak, és semmiképpen sem akadályozták a szervező-munkát. A Proletár egyéb cikkei ellenkezőleg folyton és folyton a KMP jelentőségét domborították ki, annak szükségességét bizonygatták, és a három „hamis jelszó”-nak is a megítélése ferde és igazságtalan e nélkül a keret nélkül. De Pogány József megkönnyíti feladatát azzal, hogy ezt a keretet még csak meg se említi. Persze, akkor kitűnne, hogy nem  vagyunk se fél-, se negyed-, de még ezredrész anarchisták vagy szindikalisták sem. Inkább hadakozik hát képzelt ellenségekkel, hogy a proletárok igazaknak vegyék őket. Hadd higgyék el  proletárok, hogy mi ezzel a három „jelszóval” akartunk „pártszervezetet teremteni” és „az államhatalom meghódítására tömegeket vezetni”.

Anarchisták vagyunk-e, vagy kommunisták?
A három „hamis jelszóval” szemben mit ajánl Pogány József a munkanélküli proletároknak, az éhező földművesszegényeknek? A kommunizmus ABC-jét. A kommunista, mondja, nem akarja tönkretenni, hanem meg akarja hódítani a termelőeszközöket. Politikai pártot akar teremteni, s így tovább, egy hasábon keresztül. Közismert, sőt már banális dolgok. ABC. De mi szerettük volna a „D”-t is hallani! Bucharin ABC-je igen kitűnő könyv, de talán mégsem tartalmazza a kommunista taktika minden fordulatát minden adott helyzetre! Pedig mi éppen azt szerettük volna hallani, ha Pogány kimutatta volna, milyen jelszavakat adott volna ő az adott esetekben? Ezt Pogány nem teszi. Egyetlen más jelszót nem tud kitalálni.

Miért íródott hát az egész cikk? Hogy kimutassa, hogy mi  egyébként jó kommunisták vagyunk? Nem. Mi nem vagyunk „egyébként” kommunisták. Mi csak kommunisták vagyunk. Sem az államot (a diktatúra átmeneti idejére), sem a politikai harc szükségességét, sem a nagyüzemet stb. nem tagadjuk. Nem vagyunk, nem voltunk és nem leszünk sem anarchisták, sem szindikalisták.

 

[1] A német nyelvű jegyzőkönyvek fotokópiáit a Politikatörténeti Intézet Archívuma őrzi (500. f. 1/11. őe. 7–60.). – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.

[2] Székely Béla (1889–1939) banktisztviselő. 1905-ben lépett be a szociáldemokrata pártba. Alapító tagja volt a KMP-nek, a tanácsköztársaság idején a Pénzügyi Népbiztosság egyik helyettes népbiztosa, a Népgazdasági Tanács megalakulása után annak osztályvezetője, a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja. A diktatúra bukása után emigrált, 1925-től 1930-ig a Szovjetunió bécsi, 1933-ig berlini kereskedelmi képviseletének volt a munkatársa. 1933-tól a Szovjetunióban élt, 1939-ben letartóztatták és kivégezték. – A szerk.

[3] Rákos Ferenc (1893–1963) jogász. 1910-ben lépett be az MSZDP-be, 1911-től a Galilei-kör választmányi tagja volt. 1918 novemberétől volt a KMP tagja, 1919-ben tagja lett az ún. második KB-nak. A tanácsköztársaság idején a Forradalmi Törvényszék elnöke, a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja volt. A diktatúra bukása után emigrált, 1925-től a Szovjetunióban élt, a Vörös Segély osztályvezetője volt. 1948-ban tért haza, előbb az Új Magyar Könyvkiadó igazgatója, majd a Legfőbb Ügyészség politikai osztályának vezetője volt. – A szerk.

[4] Illés Artúr (1878–1960). Az Általános Fogyasztási Szövetkezet tisztviselője volt, a szociáldemokrata párt balszárnyához tartozott. 1918 végén csatlakozott a KMP-hez, tagja volt a második KB-nak. A tanácsköztársaság idején a Kormányzótanács tagja, közélelmezési népbiztos. A diktatúra bukása után Ausztriába emigrált, majd Németországban és 1925-től Franciaországban élt, a franciaországi magyar kommunista emigráció egyik vezetőjeként 1924–26-ban a Párisi Munkást szerkesztette. 1934-ben végleg letelepedett Franciaországban. – A szerk.

[5] Bettelheim Ernő, túl azon, hogy „Kun-ellenes szemináriumai” Pogány nemtetszésével találkoztak, valamivel korábban meglehetősen éles vitába keveredett saját 1919-es bécsi szerepének megítélése kapcsán Radekkel is – nehezményezve, hogy a nevéből képzett „Bettelheimerei” kifejezést a „kalandor forradalomcsinálás” értelmében használják (Ernst Bettelheim: Die Bettelheimerei, Kommunismus, Wien 1921. augusztus 15., II. évf., 29–30. sz., 945. skk. o. és szeptember 1., 31–32. sz., 1009. skk. o.). – A szerk.

[6] A mondat nem folytatódik. – A szerk.

[7] A mondat nem folytatódik. – A szerk.

[8] A napirendi pont címe hiányzik. – A szerk.

[9] A mondat folytatása hiányzik. –  A szerk.

[10] A napirendi pont címe hiányzik. – A szerk.

[11] A név helye üresen maradt. – A szerk.

[12] Az a vita, melyet Pogány József Három hamis jelszó című cikke elindított, meglehetősen hosszan tartott; a jegyzőkönyvek után függelékben csak Pogány írását és Lengyel–Rudas első válaszcikkét (Három „hamis” jelszó) közöljük. A vita hátteréről lásd a KMP bécsi helyi csoportjának ultimátumát, valamint a bécsiek és Lukács, Landler és Hirossik a Kominternhez írt memorandumát. – A szerk.

[13] A jegyzőkönyv félreérhetően fogalmaz, mint kiderül, Pogány Landleréknak írt leveléről van szó. A levelet Lukács, Landler és Hirossik a Kominternhez novemberben írt felirata is említi, sőt, mellékeli is a memorandumhoz. – A szerk.

[14] A jegyzőkönyv felzete ugyan csak hat résztvevőt sorol föl, később azonban kiderül, hogy az ülésen Sallai Imre is részt vett – innen a hét szavazat. – A szerk.

[15] Az I. pontot nem jelzi a jegyzőkönyv. – A szerk.

[16] A szóban forgó memorandumot a „bécsi helyi csoport” írta a Komintern Végrehajtó Bizottságának, keltezése szerint még 1921. szeptember 30-án, bár arról, hogy a Kominternhez fordulnak, a memorandum aláírói – akik között Lukács, Landler és Hirossik nem szerepeltek – csak 1921. október 30-án értesítették hivatalosan a KMP Központi Bizottságát egy levélben, amely a – vélhetőleg a Komintern magyar szekciójában történt – archiválás során az „Ultimátum a KB-hoz” címet kapta. – A szerk.

[17] Proletár, 1921. szeptember 30., II. évf., 39. sz., 5–6. o. – A szerk.

[18] Proletár, 1921. október 13., II. évf., 41. sz., 3–4. o. – A szerk.