Az új taktika és az ifjúmunkások feladatai^[1]

 

A Kommunista Internacionálé 3. és az Ifjúmunkás Internacionálé 2. kongresszusa nagy fordulatot jelentettek az ifjúmunkás-mozgalom fejlődésében. Megszüntették azt a különállást, azt az elszigeteltséget, amelyben a kommunista ifjúmunkásság a kommunista pártokkal és az ifjúmunkás-tömegekkel szemben volt. Ez az éles különállás nem a kommunista ifjúmunkásság akaratából jött létre. A viszonyok, a világháború és a forradalom első idejének viszonyai kényszerítették rá a kommunista ifjúmunkásságra. Mert volt idő, mikor senki sem tartotta magasra a proletárforradalom zászlaját, csak a kommunista ifjúmunkások és a felnőtt forradalmárok egy kicsiny csoportja. Nem csoda, hogy ezek szellemileg és szervezetileg élesen különváltak a proletariátust eláruló opportunistáktól. Nem csoda, hogy akkor, amikor minden szociáldemokrata párt az opportunizmus, az osztályharc feladásának melegágya volt, a forradalmi ifjúmunkásságnak csak egy jelszava lehetett: teljes különállás, teljes függetlenség. És ezt a függetlenséget a kommunista ifjúmunkásság nemcsak kivívta magának, de jól ki is használta. Nemcsak megszervezkedett mint a proletárforradalom előcsapata, hanem kiépítette magának a kommunista küzdelem legfőbb előföltételeit: a marxista tisztánlátást, az osztályharc helyzetének gazdasági és politikai ismereteit. Ez ismeretek gyakorlati alkalmazásához szükséges szervezeti es taktikai tapasztalatokat.

Azonban éppen az osztályharc fejlődése, a kommunista előcsapatok sikerei és előrehaladásuk tette lehetetlenné, hogy ez a különállás fennmaradjon. Hogy legalábbis ne legyen most már annyira akadályozója a forradalomnak, mint amennyire eddig segítségére volt. A kommunista előcsapatoknak egységesen kellett immár fellépniök és szorosabb kapcsolatot keresni a náluknál kevésbé osztálytudatos tömegekkel. A tavaly nyári ifjúmunkás-kongresszusok ilyen irányban fejlesztették tovább az ifjúmunkások taktikáját és szervezetét: megteremtették a kommunista pártokkal való szoros szervezeti együttműködés formáit. És egyúttal rámutattak a még nem kommunista tömegekben való munka óriási jelentőségére. A téli kibővített végrehajtó bizottsági ülés pedig a proletariátus egységfrontjának jelszavával határozott irányt és tartalmat adott ennek a taktikának.

Az új taktika eredményei, ott, ahol helyesen alkalmazták, már most is megnyilvánultak. A kommunisták befolyása a tömegekre nemzetközi mértékben növekedőben van. Van remény arra, hogy rövidesen mozgásba tudják őket hozni saját érdekeikért, áruló vezéreik szabotázsa ellenére. De ehhez az egységfront taktikájának alkalmazásán kívül még valami kell. Vagy helyesebben: az egységfront taktikáját csak akkor lehet helyesen alkalmazni, ha ez az előföltétel hozzájárul a munkánkhoz. Ez az előfeltétel: a kommunista mozgalom belső elmélyítése. Sok kommunista és sok kommunista ifjúmunkás helytelenül és egyoldalúan fogja fel az új taktikát. Azt hiszi, hogy ő már 1918-ban vagy 1919-ben már kommunista volt, már magába szedett minden kommunista bölcsességet, és egyedüli feladata hirdetni az igét a még „fel nem világosodott” tömegek előtt. Aki így fogja fel a feladatot, az soha sem fog eredményt elérni. Mert ha a kommunisták egyre növekvő befolyást kezdenek a tömegekre gyakorolni, akkor ezt annak köszönhetik, hogy helyesebben ismerik fel a helyzetet és határozottabban vonják le ennek következményeit, mint a többiek. Vagyis szellemi és erkölcsi fölényükkel. De egy ilyen fölény – és legkivált a szellemi fölény – nem születik az emberrel. Nem is lehet semmiképpen és soha egyszer s mindenkorra megszerezni. Hanem ez a fölény csakis egy folytonos és kitartó munkának, tanulásnak az eredménye. Ha ez elmarad, akkor a tömegek hamar meg fogják unni azokat a kommunistákat, akik mindig ugyanazokat a frázisokat ismétlik előttük. Ahelyett, hogy a folyton változó világhelyzetet a marxizmus elvei szerint megmagyarázzák. Ahelyett, hogy az adott helyzetben megmondanák, hogy éppen most mit kell tenni.

De éppen ehhez sok tanulás kell. Az új taktika azt parancsolja a kommunista ifjúmunkásoknak, hogy kifelé éljenek, hogy ne csak a kommunista szervezetekben forgolódjanak. És ezt helyesen írja elő. De eredményes ez a munka csak akkor lehet, ha a kommunista ifjúmunkások ugyanakkor egyszerre a legnagyobb gondot fordítják a tanulásra. Az új taktika tehát nemhogy csökkentené, de az eddigieknél is nagyobb jelentőségűvé teszi az ifjúmunkások számára a tanulást.

 

[1] Új Előre (New York–Cleveland–Chicago), vasárnapi melléklet, 1922. augusztus 20. (XVIII. évf., 3628. sz.), 3. o. (név nélkül); megjelent még: Ifjú Proletár, Budapest 1922. szeptember 7. (II. évf., 4. sz.), 4. o. – Az Ifjú Proletár a KIMSZ illegálisan megjelenő lapja volt. – A szerk.