Előszó Lenin A proletárifjúság feladatairól című előadásához^[1]

 

Lenin elvtárs mélyenjáró és nagyszabású beszédében,[2] melyet a következőkben közlünk, a tanulást állítja az előtérbe mint az ifjúmunkásság főfeladatát a hatalom meghódítása után. Hogy a^– burzsoázia uralma alatt az ifjúmunkások nem tehetnek mást, mint hogy felnőtt társaikkal vállvetve küzdenek a tőkés termelési és társadalmi rend megdöntéséért: magától értetődik. Hogy a diktatúra kikiáltása után részt kell venniök az osztálytársadalom lerombolásában, a tanácsállam megvédésében külső és belső ellenségekkel szemben: éppen ilyen természetes kötelesség. A tanulás, melyet Lenin itt az előtérbe állít, ezek mellett a kötelességek mellett szerepelhet mint új kötelesség. Ez a kötelesség meghatározza az ifjúmunkásságnak sajátos feladatát az új társadalom felépítésében, illetve ennek a felépítésnek előkészítésében. Azt a feladatot, mely az ifjúmunkásságra mint a forradalmat kivívó munkásnemzedék utódjára, mint a proletár forradalom vívmányainak örökösére, mint a már kiépült új osztálynélküli társadalom tagjára hárul.

A kommunista ifjúmunkás azért tanul, hogy az új társadalmat felépíteni képes legyen. Ezért ez a tanulás semmiképpen sem állhat abban, hogy bemagolja és szajkó módjára ismételje az osztályharc tudományának eredményeit. Ebből senkinek haszna nem lehet. Az osztályharc a proletariátus tudománya, a marxizmus nem készen pottyant le az égből. Marx maga bámulatos sokoldalúsággal egyesítette magában a polgári tudomány összes értékes eredményeit, a történelmi fejlődés minden tapasztalatát. Ezt eredeti módszerrel, a proletáriátus sajátos tudományával, a történelmi materializmussal dolgozta fel. Az ifjúmunkások tanulásának főcélja tehát: ennek a módszernek elsajátítása avégből, hogy új helyzetekben, változott körülmények között Marx értelmében kommunista szellemben cselekedni legyen képes. A tanulás tehát komoly, alkotó munka: kiválasztani a múlt tapasztalataiból és elért eredményeiből mindazt, aminek a proletariátus hasznát veheti. Minden mást le kell rombolni, meg kell semmisíteni. De nevetséges volna azt képzelni, hogy egy ifjúmunkásnak, csak azért, mert tisztában van a kommunista állásponttal, már oka és joga van minden régit válogatás nélkül elítélni vagy elvetni. Újra fel kell dolgozni mindazt, amit a polgári társadalomtól örököltünk. Átdolgozni a forradalom, a proletariátus érdekében. A tanulás tehát arra való, hogy helyesen és bátran tudjunk cselekedni. Cselekvésünknek színtere azonban – a proletárdiktatúrában is – a praktikus osztályharc lesz. Az osztályharc azonban nemcsak a külső és belső ellenforradalom fegyveres leveréséből áll, melyből természetesen az ifjúmunkásságnak elsősorban ki kell vennie a maga részét. Hanem ez az osztályharc az új társadalom felépítését, az azzal szembehelyezkedő külső és belső ellenállások leküzdését jelenti. Ilyen ellenállások között legelső helyen szerepel az emberek tudatlansága és önzése. Az ifjúmunkásságra itt súlyos erkölcsi kötelességek háramlanak. Részt kell vennie minden erejével a tudatlanság, az analfabetizmus (írni-olvasni nem tudás) elleni küzdelemben. Segítenie kell a munkásságot abban, hogy egy új burzsoázia, egy új kizsákmányoló osztály kialakulását megakadályozza. Mert bárki, aki akár mint hivatalnok, akár mint ^,olyan paraszt, akinek birtokát a tanácsállam meghagyta, csak magára néz, és nem törődik az összesség érdekeivel, aki a tömegek éhezését jövedelmének gyarapítására használja: útban van afelé, hogy az új kizsákmányoló osztály tagjává váljék. A tanácsállam nem semmisítheti meg egy csapással az osztálykülönbségeket. Sőt ahhoz sincs ereje, hogy ezeket a lehetőségeket egy új kizsákmányoló osztály kialakulására csirájában elfojtsa. Az ifjúmunkásságnak feladata lesz: szóval és tettel, propagandával és a gazdasági rend felépítésével ezeken a bajokon segíteni. Egyrészt bevinni az emberekbe a közösségért való dolgozás ismeretét és szeretetét. Másrészt az átmeneti időben orvosolni a közvetlen bajokat, a munkásság ellátását tettel megkönnyíteni.

Mindez a munka új értelmét jelenti. A tőkés társadalomban kényszerűségből dolgoztak. Az embereknek csak aközött volt választásuk, hogy elnyomók legyenek-e, vagy elnyomottak, kizsákmányolók vagy kizsákmányoltak. Az új társadalom alapja a közösen, közös érdekből, a közösség kedvéért végzett munka lesz. Erre kell az ifjúmunkásságnak önmagát nevelnie. Ezt kell megtanulnia, hogy aztán az emberek széles tömegeit erre taníthassa, példaadásával erre nevelje.

A proletariátus első győzelme a burzsoázia fölött, a tanácsállam megalakulása tehát új kötelességek egész sorozatát jelenti az ifjúmunkásság számára. Bizonyos, hogy ezeknek a kötelességeknek felismerése már az osztályharcnak a mai szakaszában is rengeteget jelent: kilátást mutat a jövőre, megmutatja, mire kell felkészülnie az ifjúmunkásságnak, ha a munkásosztály történeti hivatásának teljesítésében ki akarja venni a maga részét.

Másrészt azonban a jövő harcra szóló kilátás fontos tanulságokat jelent a jelenre nézve. Ha a győztes proletáriátus élete szakadatlan harcok sorozatát jelenti – mi lehet akkor feladatunk a jelenben? Ha pedig így van feltéve a kérdés: nem nehéz a válasz. Az a tanulás, melyről Lenin elvtárs beszél, az osztályharcnak egy új frontja lesz. Hogy hozzá eljussunk, nehéz küzdelmeken kell keresztülmennünk. És itt mindenki előtt ismeretes az ifjúmunkásság feladata: a forradalom előharcosainak első sorában helyet foglalni.

 

[1] In: Lenin: A proletárifjúság feladatairól. Az Oroszországi Ifjúmunkás Szövetség 3. összorosz kongresszusán elmondott beszéd (Ifjúmunkás Könyvtár 3.), Új Harcos, Wien 1921, 3–4. o. – A szerk.

[2] V. I. Lenin: Az ifjúsági szövetségek feladatai (Beszéd az oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. összoroszországi kongresszusán 1920. október 2-án), LÖM 41.,  284–303. o. – A szerk.