Felhívás^[1]

 

A budapesti bolsevik uralom leverése után Bécsbe menekültek közé tartozik, azok közé, akiknek most a kiadatását követelik, a filozófus író Lukács György is. Az alábbi felhívás érkezett hozzánk, melyben a német irodalmi élet a bolsevizmustól távol álló képviselői állnak ki Lukácsért, és amely remélhetőleg mind Budapesten, mind Bécsben meghallgatásra talál:

Lukács György megmentéséért

Nem a politikust, hanem Lukács Györgyöt, az embert és gondolkodót kell megmentenünk.

Korábban ami születésénél fogva osztályrésze volt, az elkényeztetettek életét dobta oda a felelős, magányos gondolkodás hivatásáért. Amikor a politika felé fordult, a számára legdrágábbat áldozta fel, a gondolkodói szabadságot, a reformátor munkája kedvéért, melyet végbevinni gondolt.

A magyar kormány a kiadatását követeli Ausztriától, ahol felügyelet alatt áll: politikai ellenfeleinek meggyilkolására bujtogatott volna állítólag. Csak a rágalmazó gyűlölet adhat hitelt ennek a vádnak.

Lukács megmentése nem pártügy.

Mindenkinek a kötelessége, aki személyesen megtapasztalja emberi tisztaságát, és kötelessége azoknak a sokaknak, akik csodálói filozófiai-esztétikai könyvei szárnyaló szellemiségének, hogy tiltakozzék a kiadatás ellen.

Franz Ferdinand Baumgarten, Richard Beer-Hofmann, Richard Dehmel, Paul Ernst, Bruno Frank, Maximilian Harden, Alfred Kerr, Heinrich Mann, Thomas Mann, Emil Preetorius, Karl Scheffler

Lukács György évekig élt Heidelbergben. Személyisége és könyve, A lélek és a formák, felkeltette a német tudományos és irodalmi körök érdeklődését, és megszerezte számára azt a nagyrabecsülést, amely ebben a felhívásban kifejezésre jut.

 

[1] Berliner Tagblatt, 1919. november 12. (48. évf. 538. sz.), 3. o.