JEGYZŐKÖNYV^[1]

Fölvétetett 1921 július 15-én és 18-án a KMP konfliktusának ügyében.

 

Az Executive megbízásából jelen vannak: Radek, Buharin és Thalheimer et. A KMP bécsi frakciójának megbízásából Landler, Hirossik és Lukács et. A „pártépítő” frakció megbízásából: Kun, Pogány, Rudnyánszky és Szilágyi. A pécs-baranyai frakció megbízásából: Hajdu és Friedl. Frakciókon kívül állnak: Rákosi, Alpári és Varga.

Radek et. megnyitja az ülést. Javasolja, tartsanak a frakciók képviselői fél órás előadást.

Landler et. kijelenti, hogy a KB többsége a bizottságot ideiglenesnek tekinti, és fönntartja magának, hogy az ügyet az Executive elé vigye. A következő tiltakozást jelenti be:

A KB többsége tiltakozik a bizottság ama javaslata ellen, hogy a frakciók paritásos alapon képviseltessék magukat az ülésen. A többség azt az álláspontot képviseli, hogy a kisebbség és a többség között fönnálló vitás kérdést meg kell oldani. A KB többsége csak azzal a föltétellel veszi tudomásul, hogy a VB Elnöksége elismerte a „pártépítő” frakciót, ha ez az elismerés a magyar kérdés elintézésében nem prejudikáló jellegű. A „pártépítő” frakció tárgyalófélként való elismerése több kérdésben is, így a pártfegyelem kérdésében, messze ható precedenst teremthet. Abban az esetben, ha az Elnökség nem fogadná el ezt az álláspontot, a KB többsége a pártfegyelemnek engedelmeskedve aláveti magát a döntésnek, követeli azonban, hogy a most tett nyilatkozat jegyzőkönyvbe kerüljön.

Radek et.: Természetesen tárgyalhatjuk a kérdést a VB plénumán is.

Buharin et.: Kérem a referenseket, ne a múltról, hanem a jövendő munkáról beszéljenek.

Rákosi et.: Kapjanak szót a frakción kívül állók is.

Hirossik et. (a KB többségének nevében): A KB kompromisszumok árán, Kun kezdeményezésére jött létre. Kunnak alkalma volt beleszólni minden kérdésbe. Állandóan volt a civakodás. Egy hónappal később Kun elutazott Oroszországba. Ezáltal javult a helyzet a pártban. Kunnak megvan az a rossz szokása, hogy mindig kirobbant valamilyen affért. Később Pogány is Oroszországba utazott. A párt helyzete ezáltal még jobb lett. A KB állandóan futárokat küldött Moszkvába, válaszleveleket is kapott, de sem Kun, sem Rudnyánszky nem gyakoroltak bírálatot, ellenkezőleg, dicsérték a pártot. Minden átmenet nélkül került sor Rudnyánszky támadására a Vörös Újságban a KB ellen. Ez a cikk és Kun cikkei a bécsi elvtársakat rablókként és sikkasztókként kezelték, és azt állították, nincs párt, csak valamiféle bécsi irodalmár-társaság, amelyik csak onanizál. Sajátos módon a Vörös Újságnak ezek a számai széles körben terjedtek. Föl kell tenni a kérdést, hogy egy KP- tagnak, aki nem vett részt a pártmunkában, és a véleményét nem közölte a KB-val, van-e joga arra, hogy ilyen módon támadja meg a KB-t. A bécsi elvtársak úgy döntöttek, hogy az efféle becstelen eszközökkel kezdett támadással nem hasonló módon veszik föl a harcot, és nem tárják ügyet a nyilvánosság elé. Később Kun és elvtársai megalakították a „pártépítő” frakciót, és a legsúlyosabb vétségeket követték el a pártfegyelem ellen. Lukács megpróbált Berlinben tárgyalásokba bocsájtkozni Kunnal, Kun azonban nem hajlott erre. A bécsiek egyetlen nyilvánosság elé szánt cikket nem írtak, annak ellenére, hogy az egész pártapparátus a kezükben volt. Kun azonban folytatta a vitát, Berlinben Pogánnyal írtak hazugságoktól és rágalmaktól hemzsegő brosúrát. Mit akartak ezek a cikkek? Elsősorban az emigráció összefogását és pártfegyelem alatt magyarországi pártmunkára való küldését. A magyar emigráció azonban egészen másmilyen, mint amilyen az orosz volt. Az orosz emigráció tisztán szociáldemokrata volt, a magyar ezzel szemben a legkülönfélébb rétegeket öleli fel. A magyar emigrációban rengeteg a nem kommunista elem. Ezeket nem küldhetjük haza illegális munkára. Csupa spicli és provokatőr. Az oroszországi magyarokat sem küldhetjük haza, mert lehet ugyan, hogy Oroszországban jó elvtársak voltak, de a sajátos magyar viszonyok között nem biztos, hogy alkalmasnak bizonyulnak. A fő dolog a sejtek létrehozása a szakszervezetekben. A kommunista párt a szociáldemokrata párton belül szerveződött meg.

Radek et. figyelmezteti Hirossikot, lejárt a számára kiszabott idő. Ne csak a múltról beszéljen, hanem arról is, hogyan képzeli el frakciója a párt további irányítását.

Hirossik et. erre fölolvassa a többség téziseit.[2]

Pogány (a „pártépítő” frakció nevében): Hirossik azt állítja, a KB-t választották. Ez nem igaz. A KB – mint saját memoranduma mondja – „diktatórikusan hozta létre magát”. Hirossik azt állítja, hogy Kun ás Pogány elutazása után a párt bécsi munkája nyugodtabb lett. Az igazság azonban az, hogy Kun és Pogány elutazása után Hirossikot és Lukácsot semmi nem zavarta meg már a semmittevés nyugalmában. Azt mondják: Kun elment, és ettől jobb lett a helyzet a pártban. Pogány elment, és a pártban még jobb lett a helyzet. Ez jellemző a KB-ra, a KB lassan elérte, hogy mindenki otthagyta, egészen magára maradt, és most dicsekszik, hogy a párt helyzete nagyszerű. Nem igaz, hogy Kun és én ne olvastuk volna el a bécsiek jelentéseit. Nagyon alaposan elolvastuk őket, és éppen ezért jutottunk arra a meggyőződésre, hogy véget kell vetni a bécsi vircsaftnak. Nem személyes kedvtelés vagy önkény tűzte napirendre a vitás kérdéseket. A kiindulópontot az oroszországi magyar kommunistáknak az a törekvése jelentette, hogy hazakerüljenek. Fölvetődött a kérdés, hogy mi módon tudnak majd dolgozni, és miféle párt- és szervezeti viszonyok közé kerülnek. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Moszkvában a vezető pártfunkcionáriusok kezdeményező-csoportjának egy konferenciája. Rudnyánszky és Kun cikkei ennek a konferenciának a határozatait kommentálták. Az oroszországi magyar kommunisták ügye csak alkalmat adott, a vita igazi és mélyebb oka a magyar viszonyok változása. Nemcsak a bécsi elvtársak jelentéseit tanulmányoztuk, hanem a magyar viszonyokat is. Láttuk, hogy a fehérterror egészen új fázisba lépett, és hogy Magyarországon bekövetkezett a fehér bolsevizmus csődje. A fehér bolsevizmus a kispolgárság, parasztság és értelmiség uralmát jelentette lefelé a proletariátussal, fölfelé a nagytőkével és nagybirtokkal szemben. Nem csak a proletariátus megsemmisítésére törekedett, hanem a zsidó tőke és a nagybirtok megsemmisítésére is. Minden kísérlete csődöt mondott. A tőke, a burzsoázia az állam pénzügyei révén ütötte az első léket a fehér bolsevizmuson, és ma nagyrész újra a kezében tartja a politikai hatalmat. A nagybirtok a szabotázsával megakadályozta a földosztást, és ma a finánctőkével szövetségben újból uralkodó politikailag Magyarországon. A kispolgárság és parasztság egyre élesebb harcban áll a régi uralkodó osztályokkal. Ez a harc a legitimitás, a szabad királyválasztás, a jogrend, a tiszti különítmények, a nyilvános szabadságok és a terror jelszavainak jegyében folyik. Az utóbbi időben bizonyos mozgásszabadság keletkezett a proletariátus számára. A munkásmozgalom föléledt. A szakszervezetek nagyobbak, mint bármikor. Sztrájkok, bérmozgalmak, gyűlések követik egymást. A kommunista párt azonban teljességgel képtelen volt a munkásmozgalom ébredezéséből adódó kedvező helyzet kihasználására. Még ez sem sikerült neki, nemhogy képes lett volna Magyarországon a kommunista párt létrehozására. A párt csak a munkásság gondolataiban létezik, nem pedig szervezetileg. A KB többségének memoranduma maga is elismeri, hogy az ún. kommunista párt minden csoportja a szociáldemokrata párton belül található. Értsd: a fehérterror szocdem pártjában. A KB memoranduma maga is elismeri, hogy a bérharcokban a keresztényszocialistákat tolták előtérbe. Most másképp beszélnek a bécsi elvtársak. Itt nem mernek nyíltan beszélni, de a memorandumuk szűzies naivitással szólt. A memorandumukban még őszintén elismerték, hogy nem is kívánnak semmiféle pártot, csak laza pártsejteket. Az emigrációt egyáltalában nem akarják megszervezni, hanem csak két-háromszemélyes kirendeltségeket állítanak föl. Karikatúrát csinálnak a pártból. A szimpatizáló tagok örökre szimpatizáló tagok maradnak. A „pártépítő” frakció, ellentétben a bécsiekkel, egységes alapokon álló kommunista pártot akar, amelyik, ha hagy is őrszemeket a szocdem pártban, szervezetileg független attól. A lehető leggyorsabban sort akarunk keríteni egy, a magyar munkásság küldötteiből összehívott konferenciára, rendszeres munkát akarunk a szakszervezetekben, amely munkát, ha kellőképp megerősödött, a szocdem pártjárulék megtagadásának jelszavával kell folytatni. Azt akarjuk, hogy a párt propagandája a tömegek hétköznapi életéhez igazodjon, és érthető legyen a tömegek számára. Azt akarjuk, hogy a párt kommunista politikát folytasson, ne blöffpolitikát, ne a hamisított dekrétumok, levelek és fölhívások politikáját. Ha az „ébredő magyarok” nevében a nagybirtokok elfoglalására buzdítanak, az nem a burzsoázia dezorganizációjához, hanem organizációjához vezet. A tömegek bizalma ugyanis ily módon nem a kommunisták, hanem az ébredő magyarok felé fordul. A bécsi elvtársak lebecsülik a megfelelő vezető szerepet, mert a holland iskola befolyása alatt állnak.[3]

Varga: Ő aláírta a moszkvai kezdeményező csoportnak a KB-hoz intézett levelét, de nem helyeselte a pártépítő frakció tevékenységét. Most már egy aktívabb politikát lehet folytatni Magyarországon. A fehérterror azonban nem szűnt meg. A két frakció programja között nincs nagy különbség. A szocdem pártadót nem lehet megtagadni, mert ez esetben kizárnák kommunistákat a szakszervezetekből. A pártépítő frakció harcmodora visszataszító volt. Konferenciát még nem lehet rendezni.

Rákosi: A pártépítő frakció álláspontja helyes, azért nem csatlakozott hozzá, mert helytelenek a harcban alkalmazott módszerei. A KB rosszul dolgozott. Átengedte a vezetést a keresztényszocialistáknak és a szociáldemokratáknak. Igenis meg lehet tagadni a szakszervezetekben a szocdem pártjárulékot. Általánosságban a pártépítő frakció álláspontja a helyes. Kéri a bizottságot, adjon igazat a pártépítő frakciónak.

Alpári: Meg kell teremteni Magyarországon a pártszervezeteket, és meg kell szervezni az emigrációt. A KB nem látta világosan a párt feladatát. Bár ő az utóbbi időben nem vett részt a magyar mozgalomban, úgy látja azonban, az igazság a pártépítő frakció oldalán áll.

Radek: Két fontos mozzanatot kell rögzíteni: 1. a munkásmozgalom Magyarországon feléledt, 2. a burzsoázián belül éleződik az osztályharc. Ebből következik, hogy Magyarországon megteremthető a kommunista párt. A bécsi frakció elfelejti, hogy Magyarországon volt már egyszer proletárdiktatúra és kommunista párt. Nem lehet most a dolgot elölről kezdeni. Nem lehet a kommunista pártot megint a szociáldemokrata pártból kikristályosítani. A bécsiek nagyon eltúlozzák a nehézségeket és a veszélyeket. Ugyanaz a hiba ez, mint amelyet a mensevikek és likvidátorok is elkövettek az első orosz forradalom veresége után. A hamisított dekrétumokkal, levelekkel és a különböző trükkökkel való operálás elképzelhető volna, ha Magyarországon egyáltalában létezne kommunista párt. Ma ez a trükkpolitika nemcsak a kommunista párt számára akadály, de a kommunista párt kezdeményei számára is. Helytelen volna a szakszervezeti munkát a pártjárulék megtagadásával kezdeni, ez csak egy hosszú kampány eredménye lehet. Az emigrációt meg kell szervezni, és fokozatosan haza kell küldeni, de nem tömegesen, és a dolgot nem szabad szétkürtölni. A sajtónak, az irodalomnak, a propagandának feltétlenül népszerűnek és a tömegek számára érthetőnek kell lennie. A pártkonferenciát össze kell hívni, és jól elő kell készíteni. A pártépítő frakció programja olyan alap, amelyre építeni lehet. A VB az új KB-t a magyar elvtársakkal egyetértésben akarja megválasztani.

Buharin: Kisebb kérdésektől eltekintve lényegileg a pártépítő frakciónak van igaza. A bécsi elvtársak helyesen elemzik a helyzetet, ahogy Pogány is helyesen elemezte, de a bécsiek által levont konzekvenciák helytelenek. A tézisek vezérgondolata az uralkodó osztályok dezorganizálása. Ugyanezt mondták a likvidátorok az első orosz forradalom leverése után, a legfontosabb feladat azonban a párt megszervezése. A bécsiek azt mondják, hogy a pártot alulról fölfelé kell szervezni. Ez az állítás egyoldalú és hamis. Nagyon fontos a magot képező csoport szerepe, mert Magyarországon kevés az iskolázott kommunista. A diktatúra bukására előbb került sor, mintsem a kommunista párt megteremtődött volna Magyarországon, ezért ennek a magot képező csoportnak a szerepe fontosabb Magyarországon, mint másutt. A pártot a mag köré építeni: ez az igazi bolsevik módszer. A bécsiek használják a „centralizáció” szót, de nem mondják meg, miben kellene a centralizációnak állnia a dolgok mai állásánál. A sajtó összefogása feltétlenül szükséges. A szocdem pártadót azonban nem lehet megtagadni a szakszervezetekben, mert akkor kizárnák a kommunistákat. A bécsiek aligha bizonyíthatják, hogy Magyarországon nem lehet kommunista pártot szervezni. A párt kommunista pártként való föllépése a nyilvánosság előtt szükségszerű. A magyarországi helyzetben hamisított levelekkel és fölhívásokkal dolgozni teljesen rossz dolog. Oroszországban a Narodnaja Volja csinált ilyesmit valaha, akkoriban azonban még egyetlen munkás sem tudott a szocializmus tanításairól. Ez a módszer ilyen etikus elvtársak részéről komikus. Ha a bérharcokban a keresztényszocialisták vannak az előtérben, ez annyit jelent, hogy a párt a keresztényszocialisták uszályhordozójává teszi magát. Ez igazi perverz smeralizmus. A bécsiek laza szervezetekkel akarják pótolni a pártot. Szükség van óvatosságra, ezzel azonban a bécsiek nem érvelhetnek, mert a KMP önálló létének köztük dívó elhanyagolása nem óvatosság, hanem a párt szerepének a félreismerése. Kössenek békét a frakciók.

Thalheimer: A fő kérdés a párt fölépítésének a kérdése. Hamisított dokumentumokkal dolgozni talán megengedhető volna, ha Magyarországon létezne szervezett kommunista párt. Az első feladat, hogy a párt megmutassa saját súlyát. A szocdem pártjárulékot nem lehet megtagadni a szakszervezetekben. Helyes volna fölvetni az agrárkérdést, mert úgy tűnik, ebben a tekintetben is vannak véleménykülönbségek. Memorandumuk óta, mint ezt a tézisek bizonyítják, a bécsiek közeledtek a pártépítőkhöz. Így adva van a közös munkához szükséges közös alap.

 

1. ülés

Radek: A bizottság nevében benyújtja a téziseket (ld. 2. melléklet).[4]

Kun: Nagyjában-egészében elfogadhatók a tézisek. Néhány ponton azonban szélmalmok ellen harcolnak, olyan állítások ellen, melyeket a magyar pártban senki nem tett. Senki sem mondta, hogy a szakszervezeti munkát a pártjárulék megtagadásával akarjuk kezdeni. A szakszervezetek semlegességének jelszava Magyarországon nem apolitikusságot jelentett, hanem a szocdem monopólium megtörését. A városi kispolgárság ma a kommunizmus legnagyobb ellensége. Ma nem nyerhető meg a pártunk számára. Soha nem hirdettük, hogy a kommunista emigránsokat egyszerre, tömegesen haza akarjuk vinni. Szükségesnek tartjuk egy pártkonferencia összehívását, magától értetődik, hogy a konferencia időpontja a párt megszervezésétől függ – de vajon az illegalitás okán nem beszélnek a tézisek a konferenciáról?

Landler: Egyetért a tézisekkel. A vita döntő kérdése a szakszervezeti kérdés volt. A kisparasztság körében lehetséges az agitáció, a kispolgárság körében nem.

Radek: A párt kérdését illetően a bécsiek módszerei likvidátor módszerek voltak. A szakszervezeti kérdésben ő Kun álláspontjában opportunizmust lát. Szó sem lehet az emigráció tömeges hazatéréséről.

Pogány: Az emigránsok akkor térhetnek haza talán, ha amnesztia lesz. A polgári emigráció már előkészületeket tesz. Csak fokozatos hazatérésre gondolunk. A szakszervezetek semlegességét soha nem úgy értettük, mint Németországban. A konferenciát gondosan elő kell készíteni, de föltétlenül meg kell tartani. Az új KB-nak a VB autoritása mellett meg kell nyernie a magyar proletariátus autoritását is.

Szántó: Annak a történetéről beszél, amit a szakszervezeteknek a szocdem párttól való neutralitása jelent.

Alexander: Őt a KB küldte Budapestre. Sem instrukciókat, sem címeket nem kapott. Egyetlen levelére sem érkezett válasz. Az illegális brosúrákat a KB ügyetlenül küldözgeti. Egy ilyen ügyetlen küldemény következtében tartóztatták le Telegdi elvtársat. A hangulat Budapesten forradalmi. Gyűlölik a szakszervezeti bürokratákat, de vezetés híján nem lehetséges a harc ellenük. A bécsi KB népszerűtlen. Meg lehet szervezni a pártot. A munkások már nem félnek egymástól. Nagyon fontos a pártkonferencia megszervezése.

Landler: A KB tevékenységéről beszél és a KMP munkájáról a szakszervezetekben. Kijelenti, hogy őszintén a VB téziseinek alapján állva akarnak dolgozni.

Hajdu: Pécs-Baranya pártjának 23.000 szervezett tagja van. A KB vezetés nélkül hagyta a mozgalmat, felelőtlen emigránsok ostobaságokat csináltak. A KB nem szervezte meg a pártot, bárki fölléphetett kommunistaként.

Kun: Fokozatosan akarjuk hazaengedni az emigránsokat Soha nem állítottuk, hogy a tömeges hazatérés lehetséges volna.

Hirossik: Alexandernek igaza van.[5] Telegdit nem a rosszul csomagolt röpcédulák miatt tartóztatták le. Hajdu megfeledkezik arról, hogy a KB akadályozta meg, hogy a pécsi párt átvegye a város közigazgatását.

Buharin: Kun javaslatának a szakszervezeteket illetően opportunista mellékíze van. A szakszervezetek semlegességének gondolatával nem szabad játszadozni, ki kell használni minden legális lehetőséget. Közben meg kell szervezni a szilárd illegális pártot.

Radek: Amit Alexander mondott, bizonyítja, hogy létezik egyfajta törekvés a szakszervezetekből való kilépésre. A semlegesség jelszava veszélyes. A pártnak területi és üzemi szervezeteket kell teremtenie. Az emigránsok hazatelepítésének a legnagyobb körültekintéssel kell történnie. A konferenciáig hat hónap telhet el. Először meg kell alapítani a pártot. A KB megválasztása után nem maradhatnak fenn a frakciók. Felszólítja a frakciókat, tegyenek javaslatot az új KB összetételére. Addig küldjenek ki egy szerkesztőbizottságot a tézisek végleges megfogalmazása érdekében, tekintetbe véve az eddig megfogalmazódott álláspontokat.

A frakciók képviselői a szerkesztőbizottság (Buharin, Radek, Thalheimer, Lukács és Pogány) megfogalmazásában egyhangúlag elfogadják a téziseket.

Landler: Kéri, vegyék jegyzőkönyvbe, hogy ő és barátai a legőszintébben a tézisek talaján állva kívánnak dolgozni, és éppen ezért teszi a következő javaslatot az új KB összetételére:

A KB álljon kilenc tagból. Négy-négy tagot delegáljanak a frakciók, egyet a pécs-baranyai elvtársak.

Pogány: Kéri, a KB-ban legyen a pártépítő frakcióé a többség, mivel a VB az ő platformjukat fogadta el politikai irányelvként. A III. kongresszus szervezeti tézisei megkövetelik, hogy a pártvezetésben többségben legyen az egyik politikai vonal. Javasolja, négy tagot delegáljon a pártépítő frakció. Legyen tagja a KB-nak Kun, aki Moszkvában marad, a pécsi elvtársak képviselője és három elvtárs a bécsiek részéről.

Radek: Meg kell állapítani, hogy a pécsiek közül Hajdu tulajdonképpen a pártépítő frakcióhoz tartozik.

Hajdu: Kijelenti, hogy nem tartozik egyik frakcióhoz sem. Elfogadja a pártépítő frakció programját, nem vett azonban részt a harcban.

Radek: A VB nevében kijelenti, hogy az új KB fölépítése a következő lesz: négy tag a pártépítő frakcióból, három a bécsi frakcióból. Azért kellett a többséget a pártépítő frakciónak biztosítani, mert ők voltak azok, akik világosabban és helyesebben ismerték föl a politikai vonalat. Mivel a pártépítő frakció vezetőinek egy része nem tartózkodhat állandóan a KB székhelyén, a frakció többségének megőrzése érdekében külön rendszabályok szükségeltetnek.

Thalheimer: Azt javasolja, mindegyik frakció nevezzen meg póttagokat, ha egyik vagy másik frakció tagja hiányzana, akkor teljes jogú póttag léphet a helyébe.

Radek kihirdeti a bizottság következő határozatát:

Az új KB kinevezése után mindkét frakció föloszlatandó. Az ideiglenes KB-t, amely héttagú, a VB nevezi ki. A pártépítő frakciónak a KB-ben négy, a bécsi frakciónak három tagja lesz. Mindkét frakció póttagokat állít. Ha a KB tagjai nem tudnak részt venni egy ülésen, a frakciók 4:3 arányban póttagokat küldhetnek. A konferenciát össze kell hívni, de csak akkor, ha szervezetileg és ideológiailag elő van készítve, és ha az összehívásról a KB egyhangúlag határozott. Ha nincs egyhangú határozat, a Kommunista lnternacionálé VB-je dönt az időpontról. A KB egyetlen tagjának sincs joga ahhoz, hogy nyilvános kritikával lépjen föl, amíg nem próbálta meg álláspontját a KB-ban érvényesíteni. Nyilvános kritikával KB-tag csak komoly nézeteltérések esetén léphet föl. A KB-t illeti a jog, hogy megállapítsa, a véleménykülönbség valóban komoly-e.

Pogány: A pártépítő frakció a következő elvtársakat küldi a KB-be: Kun, Pogány, Rudnyánszky, Szilágyi. Póttagokként: Feldmann, Székely, Ulrich, Hajdu.

Landler: Frakciónk a híveivel folytatott megbeszélés után nevezi meg KB-beli képviselőit.

Pogány: Tiltakozik ez ellen, hiszen Radek éppen most jelentette ki, a frakcióknak föl kell oszlaniuk.

A VB bizottságának tanácskozása után:

Radek: A VB bizottsága a magyar KB tagjaivá a pártépítő frakció négy tagját nevezte ki, valamint a bécsi frakcióból Landler, Hirossik és Lukács elvtársakat. Amennyiben a KB valamelyik tagja a Zentrale székhelyétől tartósan távol maradna, helyette volt frakciójából rendeljenek ki póttagot.

 

[1] A KMP ügyében tartott moszkvai tárgyalások német nyelvű (rövid) jegyzőkönyvét másolatban a Politikatörténeti Intézet Archívuma őrzi (500. f. 2/13. őe. 3–10.); minthogy a tárgyalásokon Lukács jelen volt, de – a jegyzőkönyv szerint – nem szólt hozzá, viszont a frakcióharcok dokumentumaiban számtalanszor hivatkoznak rájuk, indokoltnak tartjuk közölni a tárgyalásokról készült jegyzőkönyvet. – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.

[2] Feltehetőleg a Téziseket. – A szerk.

[3] Ezt utolsó mondatot pótlólag, kézzel szúrták be a gépelt jegyzőkönyvbe. – A szerk.

[4] Vélhetőleg arról a „megegyezési platformról” van szó, melynek szövegezésében Lukács is részt vett. – A szerk.

[5] Vélhetőleg elírás, „Alexandernek nincs igaza” helyett. – A szerk.