Johann Schober bécsi rendőrfőkapitány 1920. július 9-i körlevele az emigrációt megillető jogokról[1]
Az Arbeiter Zeitung 1920. július 8-i, 186. száma egy A menedékjog és biztosítása című jegyzetben beszámol arról, hogy Dr. Otto Bauer képviselő és elvtársai a menedékjognak a rendőr-főkapitányság által történt korlátozása tárgyában a következő interpellációt nyújtották be a belügyi államtitkár úrnak:
„A politikai menekülteknek nyújtott menedékjog a demokrácia alapvető jogainak egyike. E jog mindennemű korlátozása alapvető demokratikus jogokat sért. – A német-ausztriai köztársaság a magyar tanácsköztársaság idején a Magyarországról menekült arisztokratáknak és burzsoáknak biztosította a menedékjogot. Mindezidáig biztosította a Magyarországról menekült szociáldemokraták és kommunisták számra is. Demokratikus hagyományunk azonban nagyon fiatal még. Újra és újra előfordul, hogy a régi bürokrácia az új, demokratikus elvvel szembehelyezkedve kicsinyesen kellemetlenkedő rendszabályokkal megpróbálja a menedékjogot korlátozni. – Ilyen fejleménynek vagyunk most is tanúi. A magyar menekültek egy csoportja kiadott Bécsben egy újságot, a Proletárt. A bécsi rendőr-főkapitányság erre föl megtiltotta a magyar menekülteknek, hogy saját nevükön írjanak a lapba. A bécsi rendőr-főkapitányság szemmel láthatólag úgy véli, a menedékjog pusztán azáltal már biztosítva van, ha az emigránsoknak engedélyezett a puszta itt-tartózkodás, ám nem tartalmazza emigránsok számára a politikai véleménynyilvánításnak az osztrák törvények keretein belül biztosított jogát. – A menedékjognak ez az értelmezése a velejéig hamis. Amikor az 1848-as forradalom után német és magyar, lengyel és olasz emigránsok menedéket kaptak Angliában és az Egyesült Államokban, Svájcban és Franciaországban, semmi módon nem akadályozták őket abban, hogy egyesületeket szervezzenek, újságokat, brosúrákat, könyveket adjanak ki; ismert, hogy ennek az emigrációnak jelentős történelmi szerep jutott. Az orosz és lengyel emigránsok, akik a háború előtt minden európai országban, még Ausztriában is befogadásra leltek, teljes politikai mozgásszabadsággal rendelkeztek, bár a cári kormány az 1905-ös forradalomban elkövetett politikai vétségekért ugyanúgy üldözte őket, ahogy most a magyar ellenforradalom üldözi a magyar emigránsokat; 1914-ig azok az emigránsok, akik itt menedékjogot élveztek, Bécsben is olyan orosz és lengyel újságokat adtak ki, ahová saját nevükön írhattak. Ugyanezt a jogot biztosította a német-ausztriai köztársaság a magyar tanácsköztársaság idején az akkori magyar arisztokrata és polgári emigránsoknak; és biztosítja ezt a jogot most is a magyar, lengyel, ukrán emigránsok különböző csoportjainak. Elfogadhatatlan, hogy éppen a magyar emigráció egy csoportjától tagadtatik meg ez a jog. Ennek a jognak az élvezete független kell, hogy legyen minden politikai szimpátiától vagy antipátiától. – A közbiztonsági hatóságoknak természetesen joguk és kötelességük, hogy föllépjenek az emigránsok ellen, amennyiben bármi módon megsértenék a német-ausztriai törvényeket. Ilyenfajta sérelemről azonban ez esetben aligha lehet szó. A Proletár ez ideig egyáltalában nem foglalkozott német-ausztriai politikai kérdésekkel; a magyar ellenforradalmat pedig egyetlen német-ausztriai törvény sem védi. Az sem belátható, a köztársaság miféle politikai érdeke követelné meg, hogy az emigránsok politikai cikkeiket átlátszó fedőnevekkel jegyezzék saját nevük helyett. A bécsi főkapitányság intézkedése ilyenformán ostoba kellemetlenkedés.”
A főkapitányság, kiegészítésképpen az előző e tárgyban küldött és a bevezetőben említett jelentéséhez a fentiekkel kapcsolatban tisztelettel jelenteni kívánja, hogy a főkapitányság Dr. Landler Jenőt, Dr. Pogány Józsefet, Dr. Varga Jenőt, Dr. Lukács Györgyöt és Lengyel Gyula professzort 1920. július 6-án, illetőleg 7-én bekérette, és fölszólította, hogy határolják el magukat olyasfajta politikai cikkek megjelentetésétől, mint amilyenek a Proletár ez év június 30-i számának cikkei voltak, melyek minden kétséget kizáróan kommunista propagandát űztek. Utaltunk előttük arra, hogy akik nem ausztriai honosságúak, azok számára alapvetően nem engedélyezhető a közcsendet és -nyugalmat háborító politikai tevékenység, és hogy különösképpen a kommunista propaganda ellenkezik a közrend szempontjaival, amely közrend fönntartása a rendőr-főkapitányság illetékessége. Lengyel professzor és Dr. Varga bejelentették, hogy mértékadó kormányköröknél meg fogják kísérelni elérni e rendelkezés megmásítását. A többi korábban említett volt tanácsfunkcionárius az itt hivatalosan az értésükre adottakat fönntartás nélkül tudomásul vette.
Az interpelláció tartalmát illetőleg a rendőr-főkapitányság egyebekben tisztelettel megjegyzi, hogy az 1871. július 27-i, R. G. Bl. 88. törvénycikk 2. paragrafusa a rendőri kiutasítás és kitoloncolás tekintetében a politikai hatóságokat fölhatalmazza arra, hogy azokat a személyeket, akik a törvény érvényességi területén nem honosak, kitoloncolja, ha itt-tartózkodásuk a közrend és közbiztonság szempontjait tekintetbe véve megengedhetetlen. E törvényi meghatározásból kényszerítő szükségszerűséggel kell a politikai hatóságok ama fölhatalmazottságára következtetni, hogy azoknak a külföldieknek, akik számot tartanak az ausztriai tartózkodási engedélyre, az értésére adja, ha valamely cselekedetük ellentmond a közrend törvényben említett tekinteteinek.
A jelentést kapja az Osztrák Államkancellária, a Belügyi Állami Hivatal és az Alsó-ausztriai Tartományi Kormány Elnöksége.
[1] Schober-Archiv, MPr. 1051/88. – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.