Landler Jenő

Lukács György: Lenin (Tanulmány gondolatainak összefüggéséről)^[1]

 

Lukács írása az első tudományos kísérlet a leninizmusnak a materialista dialektika módszerével való megvilágítására, magyarázatára, hogy titkát ily módon feltárva, az a proletariátus forradalmi gyakorlatának közkincsévé lehessen. De Lenin maga nemcsak a materialista dialektika mestere volt, hanem továbbfejlesztője, sőt, a gyakorlatban és elméletben megtestesítője is egy egész forradalmi korszakon át. Hogyan lehetséges tehát elméletének és gyakorlatának összefüggését, hát még azonosságát ezzel a módszerrel megvizsgálni?

A materialista dialektika tankönyvszerűen nem magyarázható. Mehring szerint szigorúan véve nem is lehet valamilyen konkrét anyagtól függetlenül tárgyalni. De a konkrét anyagnak semmiképp sem szabad légből kapottnak lennie. A marxista módszert csak a proletárforradalom gyakorlatában és egy olyan elméletben lehet konkrétan alkalmazni, amely elmélet a forradalmi gyakorlat immanens valóságos alkotóeleme. Lenin maga így értelmezte a dialektika magyarázatának helyes módszerét, amikor abban határozta meg az egyik legfontosabb kommunista feladatot, hogy megszerveződjék a hegeli dialektika szisztematikus, materialista szempontok által vezérelt tanulmányozása, annak a dialektikának a tanulmányozása, melyet Marx mind A tőkében, mind történeti és politikai írásaiban oly nagy sikerrel alkalmazott konkrétan. Amint Lenin nem tudta másképp elképzelni a hegeli dialektika materialista szempontok által vezérelt tanulmányozását, mint ahogyan azt Marx A tőkében és történeti és politikai írásaiban konkrétan alkalmazta, úgy nem lehet ma a marxista dialektika módszertani magyarázatát másképp értelmezni, mint Lenin forradalmi elméletének és gyakorlatának konkrét alkalmazásaként. És a leninizmus sem érthető meg másképp, mint a marxista materialista dialektika segítségével. Ezt teszi Lukács, és ezzel a módszerrel eléri, hogy ez a Lenin-interpretációnak szentelt írás, szándékosan vagy szándéktalanul, a materialista dialektikus gondolkodásmód magyarázatának és tanításának egyetlen lehetséges sikeres kísérlete lett.

Lukács fejezetekre osztja Lenin életművének konkrét anyagát; az egyes fejezetek a következő címet viselik: A forradalom aktualitása;[2] A proletariátus mint vezető osztály; A proletariátus vezető pártja; Az imperializmus: világháború és polgárháború; Az állam mint fegyver; Forradalmi reálpolitika.

Lukács kizárólag konkrét anyagon vizsgálja a lenini dialektikus, konkrét gondolkodás mélységeit, és megmutatja Lenin politikai tetteinek és dialektikus gondolkodásának összefüggését. Az orosz kapitalizmus szükségszerű fejlődésének kérdésétől az imperializmus kérdésén át az államkapitalizmusig konkrét anyagon mutatja meg a lenini gondolkodás ortodox marxista, konkrét, vagyis soha nem doktrinér jellegét, és amikor 70 oldalon bizonyítja, hogy a leninizmus a konkrét, nem sematikus, nem mechanikus, tisztán a forradalmi gyakorlatra irányuló gondolkodás eddig el nem ért foka, egyben a leninizmus alapján materialista dialektikát tanít.

Lapunk korlátozott terjedelme nem engedi, hogy részletesen foglalkozzunk a könyv módszerével, és ezért csak egészen röviden vázolhatjuk gondolatmenetét. A leninizmus a forradalom állandó objektív aktualitásának korszakában (nem vulgármarxista értelemben véve az „objektív aktualitás” kifejezést) állandó küzdelem az általánosságok ellen. (Mind a jobboldali opportunizmusnak, mind az üres baloldali közhelyeknek az általánosság a melegágya és „történelmi” gyökere.) A kapitalizmus fejlődése szükségszerűen napirendre tűzi az imperializmust; az imperializmus nem engedi, hogy a proletárforradalom elveszítse aktualitását. Így lesz a történelmi folyamatban az általános: a végcél, a ködös „szociális forradalom” világos napi forradalmi konkrétsággá. Elsősorban azáltal, hogy az egész történelmi folyamatot mi nem annak általános (tehát nem létező), hanem konkrét oldaláról, tehát vagy a burzsoázia vagy a proletariátus szempontjából vizsgáljuk. (A materialista dialektika mindent az osztályharc szempontjából vizsgál.) Másodsorban azáltal, hogy az új történelmi szakasz mélyreható analízisében a gazdasági alap természettudományos pontossággal megállapítható változásai mellett nem hanyagolunk el egyetlen nem felszíni összefüggést sem (osztály, állam, nemzet). Harmadsorban azáltal, hogy nem elégszünk meg a belső ellentmondások puszta megállapításával, hanem továbbmegyünk, és annak a révén, hogy nem korlátozzuk magunkat ugyan a jelenre, mégis a jelenlegi valósághoz kapcsolódunk, tekintetbe vesszük a múltat is, és mégsem veszünk el a múlt általános visszakérődzésében, a gyökerüknél fogva bontjuk ki az osztályharc számára az ellentmondások mindig változó, mindig új, tehát mindig konkrét lényegét. (A forradalmi párt szerepe és lényege; a polgárháború; a munkástanács mint a proletárállam alapja az átmeneti periódusban; az államkapitalizmus mint az átmeneti periódus gazdasági rendje stb.) És végül azáltal, hogy ezeknek az általános összefüggésekből következő konkrétságoknak megfelelően szervezzük meg a forradalmat, ami nemcsak azt jelenti, hogy szervezeti formákat találunk, hanem azt is, hogy minden, az imperialista korszak által felvetett napi kérdéshez a proletariátus forradalmi érdekeinek megfelelően nyúlunk hozzá.

Ebben a keretben kísérli meg a könyv lépésről lépésre feltárni Lenin elméletének és gyakorlatának összefüggését, és bár amint az előszóban maga a szerző jegyzi meg, szűkös terjedelme miatt a könyv nem foglalkozhatott kimerítően a Lenin életművét kitöltő minden problémával, ennek az összefüggésnek a feltárása ebben a korlátozott terjedelemben is teljes mértékben sikerül. A leninizmusban való elmélyülés elősegítése az egyik legfontosabb kommunista feladat, és mivel Lenin szellemében törekszik e cél elérésére, Lukács írása a legújabb kommunista irodalom egyik leghasznosabb műve.

 

[1] Eugen Landler: Georg Lukacs: Lenin (Studie über den Zusammenhang seiner Gedanken), Die Rote Fahne, Wien 4. Juli 1924. (7. Jahrgang, Nr. 1567), 2. o. – Mesterházi Miklós fordítása, Párttörténeti Közlemények, 1984. december (30. évf., 4. sz.), 179–181. o.

[2] A lapban, nyilvánvalóan a kézirat félreolvasása következtében Die Aktivität der Revolution áll. – A szerk.