[Lukács György és Thomas Mann levélváltása 1927 márciusából.][1],[2]
Dr. Thomas Mann
München, Poschingerstrasse 1.
1927. március 22.
Igen Tisztelt Lukács Doktor Úr,
egy külföldi utazásból hazatérvén[3] most ért utol az Ön e hónap 13-áról kelt levele. Megkésve kapom tehát kézhez, és lehetségesnek, sőt valószínűnek tartom, hogy most már a nyilatkozatom is, jó vagy rossz értelemben, de túl későn jutna el Budapestre. Ezenkívül nagyon eleven bennem az irtózás attól, hogy németként külföldi ügyekbe avatkozzam, és mintegy igényt formáljak az arbiter mundi tekintélyére, és ismételten ezzel az irtózással indokoltam meg elutasító magatartásomat, ha német részről felszólítottak a tiltakozásra emberileg szégyenletes külföldi, mondjuk, olasz fejlemények ellen.[4] Úgy gondolom, minden nép söpörjön a saját portája előtt, mert söpörnivaló mindenütt jócskán akad.
A legszívélyesebb üdvözlettel és megköszönve számomra mindenképp megtisztelő felkérését, maradok, igen tisztelt Lukácz doktor úr, az Ön
odaadó híve
[Kézírással:] Thomas Mann
*
Wien XIII. Isbary-gasse 12.
1927. március 27-én
Tisztelt Doktor Úr,
Pár napja kaptam meg III. 22-i levelét. A legújabb információk szerint, melyeket Magyarországról kapok, semmiképp sem volna még késő egy nyilatkozathoz. Ellenkezőleg. Úgy tűnik, mintha – a külföldről, kiváltképp az Angliából érkező tiltakozások hatására – valamiféle habozás mutatkoznék kormánykörökben, úgyhogy az Ön közbelépése nyomán épp most akár egy, az igazságosság és emberiesség érdekében álló döntés is születhetne.
Tekintve azt a szkepszist, mellyel Ön az emberek és az emberi intézmények iránt mindig is viseltetett, megértem az irtózását attól, hogy arbiter mundiként lépjen fel. De akkor menjen végig ezen az úton! Föllépése a normális bírósági eljárás érdekében semmiképp sem fölényeskedő ítélkezés, csupán a nemzetközi lelkiismeret hangja. Hang, amelyet meglehet, néhány magyar intellektuel is hall legbelül, anélkül hogy bátorsága volna hallatni is; anélkül hogy hangjának olyan súlya volna, amely előcsiholhatná a döntést. Másrészt ne feledkezzék meg arról, hogy aki olyan nemzetközi hírnévnek örvend, és olyan nemzetközi szerepet játszik, mint Ön, az, akarja, nem akarja, de mindig az arbiter mundi pozíciójába kerül. Csak épp ha nem tiltakozik legalább a legnyilvánvalóbb „emberileg szégyenletes fejlemények” ellen, igen könnyen azt a látszatot ébreszti, mintha a hallgatása ezekről a fejleményekről, miközben barátságos viszonyt ápol azok végrehajtóival, ezeknek a történéseknek a jóváhagyását jelentené. És ez a látszat Önnek kellemetlenebb kell legyen bármi másnál.
Megismétlem tehát a kérésemet, és maradok
az Ön odaadó[5]
*
Dr. Thomas Mann
München, Poschingerstrasse 1.
1927. március 31.
Igen Tisztelt Lukács Doktor Úr,
igaza van, és nagy örömömre jó formája is adódott annak, hogy[6] megmentsem a lelkemet. Bizonyára hallott róla, hogy átadtak nekem egy számtalan német és osztrák művész és író által aláírt tiltakozást, én pedig táviratilag értesítettem Dr. Balázs Bélát[7] az egyetértésemről.
Fogadja szívélyes üdvözletemet
az Ön odaadó híve
[kézírással:] Thomas Mann
[1] A géppel írt német nyelvű leveleknek (illetve Lukács levele esetében a levél másodpéldányának) a fotokópiáját a Politikatörténeti Intézet levéltára őrzi: PIL 878.f. 8. cs. 151. őe. 60–62. l. – A leveleket a Kritika 1986/1. száma közölte (9. o.) Imre Magda és Szabó Ágnes bevezetőjével, jegyzeteivel és fordításában; technikai okokból itt Mesterházi Miklós fordításban, de a jegyzetek és a bevezető átvételével (az utóbbit némileg rövidítve) tesszük közzé. – A szerk.
[2] […] 1927 februárjában–márciusában a rendőrség letartóztatta a Kommunisták Magyarországi Pártja, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt mintegy száz tagját, köztük a két Munkáspárt vezetőjét, Szántó Zoltánt és Vági Istvánt. A rendőrségi nyomozószervek jelentése megállapította, hogy a legálisan működő MSZMP lényegében az illegális KMP fedőszerve. Ez a megállapítás nyújtott jogi alapot arra, hogy a letartóztatottak ellen az 1912:LXIII. törvénycikkre és az igazságügyi miniszternek e tárgyban kiadott 9550/1915 IME számú rendeletére hivatkozva „lázadás előidézésére létrejött szövetség bűntette” címén statáriális bírósági eljárást indítsanak. A rögtönítélő bíróságot 1927. április 12-re hívták össze. A KMP és a Kommunista Internacionálé a letartóztatottak megmentése érdekében nemzetközi akciót szervezett. Az akció vezetésére Lukács György kapott megbízást. E minőségében került sor a Thomas Mann-nal történt levélváltásra. – […] A Párttörténeti Intézet [ma: Politikatörténeti Intézet – a szerk.] Archívuma a levélváltásból három német nyelvű levél fotókópiáját őrzi, hiányzik Lukács első, felkérő levele. Mint a levelekből is kiderül, Thomas Mann csak némi vonakodás után csatlakozott a nemzetközi akcióhoz. A Thomas Mann által is aláírt tiltakozás nincs birtokunkban, de a politikai rendőrség 1927. áprilisi összesítő jelentésében szerepelnek mindazok a külföldi írók és művészek, akik felemelték tiltakozó szavukat a statáriális tárgyalás ellen, és a felsoroltak között szerepel az ő neve is. – A […] tiltakozás eredménnyel járt. A rögtönítélő bíróság – saját illetéktelenségét megállapítva – Szántó Zoltán és társai ügyét rendes bíróság elé utalta.
[3] Mann 1927 márciusában Lengyelországban járt.
[4] 1926 novemberében merényletet kíséreltek meg Mussolini ellen. Ennek ürügyén indult meg a még meglevő politikai pártok felszámolása, gyorsultak fel a terrorakciók és elnyomó intézkedések a szocialisták és kommunisták ellen.
[5] A fotokópia a levél a Lukácsnál maradt másodpéldányáról készült, amelyet Lukács valószínűleg az akcióról adott jelentéséhez csatolt, ezért természetesen aláíratlan.
[6] Itt egy tollal írt beszúrás szerepel (ohne xxx zu erscheinen – anélkül, hogy xxx tűnnék), amelyből azonban épp a kulcsszó egyelőre olvashatatlannak tűnik. – A szerk.
[7] Balázs nevét – ez külföldön nem ment ritkaságszámba – Mann az á-ra gondosan kitett ékezet dacára elírta (Balács) – A szerk.