Nyilatkozat^[1]

 
Ez év május 2-án nyilatkozatot adtam le a Központi Bizottságnak. Ebben a nyilatkozatomban tézistervezetemet „minden fenntartás nélkül” visszavontam, és elismertem annak opportunizmusát. Májusi nyilatkozatom többek között kiemelte, hogy a második magyar forradalom semmiképp sem lehet alacsonyabb típusú, mint az első, vagyis proletárdiktatúra után demokratikus diktatúra lehetetlen, hogy tézistervezetem nem vette figyelembe, vagy amennyiben az analízisben felismerte, nem vonta le stratégiai következményeit sem annak, 1. hogy Magyarország a kapitalista fejlődés magasabb fokán áll, mint Oroszország 1917-ben, sem annak, 2. hogy Magyarországon a nagybirtokosok messzemenően átalakultak agrárkapitalistákká, és az agrártőke és az ipari tőke összenövése a finánctőke vezetése alatt igen előrehaladott stádiumban van, sem annak, 3. hogy Magyarországon nem lehet szó az egész parasztsággal való együttmenésről a feudális maradványok elleni harcba.

Bár a tézisek felett májusi nyilatkozatomban gyakorolt bírálat mai meggyőződésem szerint még nem volt elég következetes, amennyiben nem bírálta elég következetesen a téziseknek a demokratikus reformokért folytatott harcról való felfogását, nem bírálta a tézistervezetnek azt a felfogását, amely szerint a demokrácia – ma, az imperializmusban, a demokráciának fasizmussá való átalakulása idején – „a legjobb küzdőtér a munkásság számára”, és nem értékelte ezt a hibás vonalat úgy, mint a párt szocialista forradalomra való vonalát ténylegesen likvidáló súlyos opportunizmust, mégis szükségesnek tartom leszögezni, hogy a tézistervezettel már több, mint egy fél éve minden közösséget megtagadtam. A Kommunista Internacionálé „Nyílt levelének”[2] bírálatát a tézistervezetről teljes mértékben magamévá teszem, és teljes mértékben csatlakozom ahhoz az állásponthoz, hogy a tézistervezet vonala ellen a legélesebb ideológiai harc szükséges.

1929. évi december hó 4-én
Blum

 
[1] Új Március, Wien 1929. augusztus–november (V. évf., 8–11. sz.), 345. o.; kötetben németül: in: Georg Lukács: Demokratische Diktatur (Politische Aufsätze V.), szerk. Frank Benseler és Jörg Kammler, Luchterhand, Darmstadt und Neuwied 1979, 199–200. o. – Mint az összevont szám is utalni tűnik rá, a megjelenési nehézségekkel küzdő lapnak ez a száma késve látott napvilágot, így férhetett bele Lukács decemberről keltezett nyilatkozata. – A szerk.

[2] Megjelent a lapnak ugyanebben a számában, 253–267. o. – A szerk.