Willy Münzenberg
Precedens?[1]
I.
A kommunista ifjúmunkás szervezeteknek a kommunista pártokhoz fűződő viszonya eleve más volt, mint a szocialista ifjúsági szervezeteké és a régi szociáldemokrata pártoké.
A szocialista ifjúsági szervezetek csaknem minden országban a szociáldemokrata pártok támogatása nélkül, mi több, a legtöbb országban azok akarata ellenére jöttek létre.
Mikor a szocialista ifjúsági egyesületek kezdtek nagyobb és erősebb szervezetekké válni, amikor – a korabeli pártokhoz és szakszervezetekhez mérten – tömegszervezetekké váltak, 1906, 1907, 1908 után, az egész európai és amerikai munkásmozgalomban a revizionizmus és opportunizmus uralkodott.
A szocialista ifjúsági szervezeteket a gazdaságilag leginkább elnyomott és kizsákmányolt, politikailag leginkább jogfosztott és szellemileg a legerősebben megnyomorított ifjúmunkások maguk teremtették meg. Ezek a szervezetek megalakulásuk első napjától kezdve éles és szakadatlan harcban álltak az opportunista párttal és szakszervezeti bürokráciával, mindenekelőtt azokkal a körökkel, amelyek a dogmatikusan merev centralizmust szervezeti tekintetben az alulról, a tömegekből jövő kezdeményezés és offenzíva megfojtására és gúzsba kötésére használták föl. Harcban álltak azzal a bürokratikus alkalmazotti és titkári apparátussal, amely ma is, és elsősorban az ebben a tekintetben mintaországnak számító Németországban, a legfőbb akadálya a tömegek forradalmasodásának és a forradalmi tömegharcoknak.
Nem ok nélkül látták a revizionista és opportunista vezető körök a hatalmukból, bürokratikus apparátusuk szorításából, politikai intrikáik és ellenőrzésük alól kisiklott, független és önálló ifjúmunkás-szervezetekben legveszélyesebb és legeltökéltebb ellenfelüket. A régi pártok és szakszervezetek radikális-ellenzéki csoportjainak támogatásával a szabad és független szocialista ifjúsági szervezetek hamarosan a forradalmi propaganda voltaképpeni támaszpontjaivá, fészkeivé váltak. A szocialista ifjúsági szervezetekre támaszkodtak azok a radikális elemek, melyek a háborút megelőző években hadat viseltek a munkásmozgalomban egyre jobban eluralkodó opportunizmus, pártkretenizmus, szolgalelkűség, a korrupt politizálás mindenfajta kinövése ellen.
Így volt ez Németországban, Olaszországban, Svédországban, Norvégiában vagy Svájcban. Tudott dolog, milyen döntő szerepet játszottak az ifjúsági szervezetek a papság és a klerikalizmus ellen vívott harcban vagy az antimilitarista propaganda terén. Hatalmas hiba és történeti tévedés a szocialista ifjúsági szervezetek politikai szerepét a háború ellen indított nagy offenzívától keltezni. Valójában a szocialista ifjúsági szervezetek jó része már korábban forradalmi szerepet játszott, éspedig az akkori szociáldemokrata mozgalom tökéletes elposványosodásához mérve jelentős forradalmi szerepet.
A revizionista és opportunista pártkörök és pártvezetők nem pusztán a szabad szocialista ifjúsági szervezetek működésének politikai-forradalmi tartalma ellen harcoltak, hanem, legalább annyi dühvel, szervezeti formájuk és önállóságuk ellen is. Az opportunista urak jól megértették, hogy a fiatalok csak egy, az ő bürokratikus apparátusuktól elkülönült, független szervezetben játszhatják tovább forradalmi szerepüket. 1909-ben és 1910-ben az opportunisták általános nemzetközi támadásba lendültek az önálló ifjúsági szervezetek ellen, és Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Angliában és más országokban megpróbálták megszüntetni és a szakszervezetek vagy a pártok ifjúsági csoportosulásaiként közvetlen politikai és szervezeti függőségbe vonni az önálló ifjúmunkás-szervezeteket. Ez néhány országban sikerrel is járt, másutt a fiataloknak, példás áldozatkészségüknek köszönhetően, sikerült megőrizniük szervezeti függetlenségüket és önállóságukat (Olaszország, Svájc, Skandinávia).
A revizionista szociáldemokrata pártok és az önálló forradalmi szocialista ifjúsági szervezetek harca szakadatlan dúlt, köztük nem jöhetett létre megegyezés vagy közeledés. A szociálpatrióták hallatlan árulása és háborús politikája a háború alatt még inkább kiélezte ellentétüket. A harcot mindkét fél a korábbiaknál is kíméletlenebbül folytatta, s folytatja ma is, csak a harc formáit változtatva, de változatlan erővel.
II.
A kezdetektől másképp alakult a kommunista ifjúsági szervezetek és a kommunista pártok viszonya. A kommunista pártok története részben maga is, de mindenekelőtt a kezdetek története voltaképpen a kommunista ifjúmunkás-mozgalmak története. A forradalmi szocialista ifjúmunkás-szervezetekhez menekültek a háború alatt mindazok a becsületes, valóban internacionalista szellemű forradalmárok, akik képtelenek voltak tovább dolgozni a régi szociáldemokrata pártokban. A szocialista ifjúsági szervezetek gyűjtőhelyévé váltak a szociálpatriótákkal és háborús politikusokkal szembefordult nemzetközi oppozíciónak. Amikor Zimmerwald és Kienthal után megalakult a zimmerwaldi baloldal, és a nemzetközi rablóháború befejezéséért a tömegek forradalmi cselekvésére támaszkodó forradalmi harcot hirdetett, a szocialista ifjúsági szervezetek voltak az első komolyan vehető szervezetek, amelyek csatlakoztak, és egy ideig csak ők voltak azok, akik csatlakoztak. És a mai kommunista Internacionálé gyökerei tudvalévőleg a zimmerwaldi baloldalig nyúlnak vissza. A Kommunista Internacionálé első kongresszusát követően megint csak a szocialista forradalmi ifjúsági szervezetek döntöttek elsőként a Második Internacionáléval való teljes szakítás, egy új, forradalmi Internacionálé, a Kommunista Internacionálé létrehozása mellett. És forradalmi tartásukban a szocialista ifjúsági szervezetek az elmúlt években rendíthetetlennek mutatkoztak. Nemcsak elfogadták, szigorúan és alaposan érvényre juttatták saját szervezeteiket és nemzetközi kapcsolataikat illetően a Kommunista Internacionálé alapelveit, hogy kommunista ifjúmunkás-szervezetekké váljanak, egy Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé tagjaivá, hanem minden eszközükkel és erejükkel segítettek a kommunista pártok létrehozásánál is. Olaszországban a fiatalok teszik ki a fiatal olasz párt mai tagjainak többségét. A belga és spanyol kommunista párt a korábbi kommunista ifjúsági szervezetek átalakulása révén jött létre. Svájcban még ma is a fiatalok tömegei alkotják az újonnan alakult svájci kommunista párt szilárd magvát. Mindenütt, de különösen Skandináviában az ifjúmunkások harcoltak a legenergikusabban és legélesebben a Kommunista Internacionálé második kongresszusán megszabott 21 feltétel elfogadásáért és érvényesítéséért. A kommunista ifjúmunkás-szervezetek tagjai minden forradalmi akcióban, lett légyen szó demonstrációról vagy fegyveres harcról, mindenkor ott voltak az első sorokban. A kommunista irodalmat, brosúrákat és újságokat jórészt a kommunista ifjúmunkás-szervezetek terjesztői juttatták el a világ gyáraiba és üzemeibe. Egyes országokban, Csehszlovákiában például, a kommunista fiatalok kezdték el egyáltalán a kommunista irodalom megjelentetését.
A fiatalokban a kommunista forradalmi harcban való lelkes részvétel, a teljes odaadás eredendő lelki hajtóerőkből, fiatalosan forradalmi ösztöneikből, fiatal szívüknek a proletárforradalom iránt fellobbant izzó lelkesedésből fakad. Míg a szociáldemokrata ifjúsági művelődési estek résztvevőit és tanoncait nádpálcával és az ifjúsági bizottságok mindenfajta fegyelmező eszközével kell összeterelni, míg a polgári fehér seregek katonái a mögöttük felállított géppuskák fenyegetésére vonulnak hadba, a fiatal kommunisták és forradalmárok tömegei, pusztán szívük legbelsőbb törekvését követve, nem haboznak a proletár barikádok védelmére sietni.
A kommunista pártoknak ennélfogva nem áll érdekükben, hogy bármiképp korlátozzák a kommunista ifjúsági szervezetek nevelési, agitatorikus és politikai okokból ma is szükséges önállóságát. Ellenkezőleg, éppen abban érdekeltek, hogy az önálló ifjúsági szervezetek révén fönntartsák azt a gyülekezőhelyet, ahol fiatal harcostársaik lelkes és áldozatkész seregei találkoznak. A parancsra mozgó seregeknél mindenkor jobban verekszenek azok, akik merő lelkesedésből vonultak csatába, de csak szervezetileg különálló ifjúsági szervezetekben alakulhatnak ki a szellemi munkásoknak a közép- és nyugat-európai, amerikai proletárforradalom győzelméhez nélkülözhetetlen tömegei. A kommunista pártok eltekinthetnek attól, hogy mint a szociáldemokraták, szervezeti rendszabályokkal próbálják magukhoz láncolni a fiatalokat. Amíg a kommunista pártok olyanok, amilyenek a legjobbak közülük, és amilyeneknek a kommunista pártoknak lenniük kell, amíg a proletárforradalom megtestesülései, bizton számíthatnak minden forradalmár fiatal proletár lelkes támogatására, és Hoernle elvtársnak igaza van, amikor Szocialista ifjúmunkás művelődés és szocialista ifjúsági mozgalom című írásában azt mondja: „A felnőttkor kötelessége a fiatalsággal szemben az, hogy adjon: nagyvonalúan és örömmel, nem farizeus módon önös hátsó gondolatokkal és filiszteri módon számot tartva hálára és lekötelezettségre, hanem abban a tudatban, hogy bátorság, áldozatkészség, idealizmus tekintetében a fiatalságnak is van mit adnia, különösképp forradalmi időkben. Mi a párt az ifjúság fenséges lendülete, magával ragadó bátorsága híján? Mindenkor fiatal férfiak és asszonyok voltak a forradalom ökle, ők hódították meg szívük vérével a jövőt, ők védték meg testükkel a szabadságot. Az »ifjúság« szóhoz kapcsolódik minden, ami az emberiségben nagyszerű, utat nyitó. Minden nagy szellem büszke volt rá, és erőt merített abból, hogy öregségében is ifjú tudott maradni, hogy nem vesztette el kapcsolatát a fiatalsággal, hogy rugalmas, befogadni képes, lelkes és lelkesedni tudó maradt. Egy osztály, amelyik felfelé törekszik, amelyik fel akar szabadulni, és a világot meg akarja ajándékozni a szocializmussal, fiatal kell, hogy legyen, fiatal kell, hogy maradjon, a fiatalságot legszebb ékének kell tekintenie.”
Ennek az egyedül lehetséges szempontnak megfelelően szabályozták mindeddig a kommunista pártok, illetve szabályozta mindeddig a Kommunista Internacionálé a kommunista ifjúmunkás-szervezetekhez fűződő kapcsolatait. A kommunista pártok minden országban mindmáig elismerték és tisztelték a kommunista ifjúsági szervezetek önállóságát, éspedig nem csupán a fiatalság kedvéért, hanem saját érdekükben is. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága felhívásaiban és kiáltványaiban ismételten ünnepélyesen elismerte a kommunista ifjúmunkás-szervezetek önállóságát, és egyik határozatában joggal bélyegezte a II. Internacionálé legcsúfabb és legalávalóbb ténykedései egyikének a forradalmi szocialista ifjúmunkás-szervezetek önállósága ellen folytatott harcot. Azok a tézisek, amelyekben a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé VB-je és a Kommunista Internacionálé megegyeztek, különös hangsúlyt fektettek a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé és tagjai szervezeti önállóságának garantálására.
III.
Az a magatartás, melyet a Kommunista Internacionálé VB-je a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé idei nemzetközi kongresszusának kérdésében tanúsított, máig megmagyarázhatatlan módon ellentétben áll ezzel az egyezménnyel és a Kommunista Internacionálé VB-jének minden eddig kiadott felhívásával. Mind a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé, mind a nemzetközi Iroda úgy döntött, hogy a kongresszust egy nyugat-európai országban kell megtartani. Erre elsősorban politikai okok indították az elvtársakat, valamint az a felismerés, hogy taktikai kérdések egész sora – az utóbbi időkben újra konszolidálódó centrista és szociálpatrióta ifjúsági mozgalmakhoz fűződő viszony, a gazdasági harc, a kommunista ifjúmunkás-szervezetek és a szindikalista ifjúmunkás-szövetségek és szakszervezeti ifjúmunkás-csoportok viszonya és egy sor szervezeti kérdés – teszi célszerűvé a kongresszust úgy megszervezni, hogy azon az ezekben a kérdésekben különösképpen érdekelt országok lehetőleg nagy delegációkkal képviseltethessék magukat. Ezen túlmenően az elvtársak úgy vélték, minden rendőri akadékoskodás ellenére is talán egyszerűbb egy nyugat-európai országba találkozóra hívni a proletár ifjúsági mozgalom valóban aktív és vezető elvtársait, mint Oroszországba. A Kommunista Ifjúmunkás Internacionáléhoz csatlakozott szervezetek döntő többsége teljes mértékben egyetértett ezzel a határozattal. Voltaképpen csak az orosz ifjúsági szövetségnek voltak fenntartásai. Tekintettel arra, hogy az orosz szövetség a legnagyobb létszámú, és hogy rövid fennállása ellenére, a sajátos szovjet-oroszországi körülményeknek köszönhetően, a kommunista ifjúmunkás-mozgalom fontos területein igen gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé VB-je idén tavasszal egy delegáció útján megpróbált megegyezésre jutni velük. Sajnos hiába, az orosz elvtársak ragaszkodtak álláspontjukhoz, ahhoz, hogy a kongresszust Moszkvában kell megrendezni. Az emellett fölhozott érvek azonban alkalmatlanok voltak arra, hogy meggyőzzék a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé VB-jének a többségét, ezért a VB úgy döntött, fenntartja korábbi határozatát, és a kongresszust márciusban, Németországba hívja össze. A táviratilag bejelentkezett orosz küldöttekre való tekintettel a megnyitást néhány héttel elhalasztottuk, a tárgyalások végül is április 7-én kezdődtek meg Jénában. Pár nappal korábban egy távirat érkezett a KII VB-jéhez a Kommunista Internacionálé VB-jétől, amelyben a VB közölte, támogatja az orosz ifjúsági szövetségnek a kongresszus Moszkvába való áthelyezését célzó javaslatát. A VB és az Iroda beható vitáiban újra mérlegre tette a prókat és kontrákat, és ezen az ülésen is túlnyomó többséget kapott az a döntés, hogy a VB javaslatát el kell utasítaniuk, és bármilyen nehezen is szánták rá erre magukat, politikai és szervezeti okokból megtartják az összehívott kongresszust. Maga a kongresszus is egy teljes napon keresztül ezzel a javaslattal foglalkozott, és igen élénk, helyenként fölöttébb heves viták során ugyanerre az eredményre jutott.
A kongresszuson rendkívül sok küldött vett részt. Ez volt a nemzetközi proletárifjúság első olyan kongresszusa, amelyik a kongresszus nevet egyáltalán megérdemelte. Eltekintve az angol vasárnapi iskoláktól és a kisszámú és kicsi spanyol csoportoktól, Európa, Dél- és Észak-Amerika minden ifjúsági szervezete képviselve volt. Csak az orosz ifjúsági szövetség és a keleti szervezetek hiányoztak, annak ellenére, hogy odautazásukat technikailag idejekorán biztosítottuk. S ami a küldöttek jelenlétét, túl a létszámukon, különösen érdekessé tette, az az volt, hogy valóban az egyes országokban ténylegesen dolgozó, vezető elvtársak toppantak be, olyanok, akik a munkából, a harctérről érkeztek, hogy a kongresszus után rögvest vissza is térjenek oda. Franciaországot 5, Olaszországot 3, Svédországot 4, Norvégiát 5, Csehszlovákiát 6 elvtárs képviselte, és a többi országból is hasonló létszámú delegáció volt jelen. A zsidó ifjúsági szervezetektől, a szociáldemokrata ifjúsági szövetségek kommunista ellenzéki csoportjaitól érkezett vendégekkel közel száz résztvevő gyűlt össze.
A kongresszust megnyitottuk, és az elfogadott üdvözlet,[2] valamint a politikai helyzetről a VB-vel együtt beterjesztett határozat sejteni engedi, milyen eredményekre jutott volna a kongresszus egyes kérdésekben. Olyan eredményekre, melyek minden bizonnyal teljes mértékben megfeleltek volna a Kommunista Internacionálé szellemének és azoknak a jogos követelményeknek, melyeket az Internacionálé a tagjaival szemben támasztott. Pár nappal a megnyitó után a kongresszus irodája táviratot kapott, melyből arról értesült, hogy a KI VB április 5-i ülésén elhatározta, Moszkvába hívja össze a kommunista ifjúmunkás-kongresszust. A határozat mellől hiányzott az indoklás. És a Kommunista Ifjúsági Internacionálé VB-je máig, e sorok leírásának pillanatáig nem kapott ilyesfajta indoklást. Ennélfogva még nem egészen világos és kitapintható, milyen motívumok indították a VB-t erre az elhatározásra. Mindenesetre le kell szögeznünk, hogy a VB nem magától, hanem az orosz kommunista ifjúsági szövetség beterjesztései nyomán foglalkozott egyáltalán az üggyel. Ennek ellenére az már ma megállapítható, és meg is kell állapítanunk, hogy a VB rosszul …[3] [A Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé] az elsők közt volt, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a proletár osztályharc és proletárforradalom jelenlegi szakaszában a legnagyobb mértékű centralizmusra és fegyelemre van szükség. A Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé ehhez a felismeréshez igazodva próbálta kiépíteni a maga szervezeteit, és a kongresszusoknak és a VB irányelveinek követését illetően e szellemben tevékenykedett. (Bizonyos szervezetek revideálták a parlamentarizmus kérdésében elfoglalt álláspontjukat a második moszkvai kongresszus után.)
A Kommunista Ifjúsági Internacionálé újabb bizonyítékát adta a forradalmi fegyelmének, amikor – minden fenntartása ellenére és azoknak az okoknak az ellenére, melyek a kongresszus folytatása mellett szóltak – alávetette magát a VB határozatának, és a további tárgyalások színterét Moszkvába helyezte. Ugyanakkor a kongresszus élt a jogával, és felhatalmazta vezetését, hogy a VB-határozat okának és céljának tárgyában interpelláljon, és az ügyben a Kommunista Internacionálé harmadik kongresszusához forduljon. Vitathatatlan, hogy a független szervezetek egyik legfontosabb joga a jog, hogy konferenciákat és kongresszusokat hívjanak össze, akkor és ott, ahol és amikor csak akarják. Egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy lehetnek olyan politikai helyzetek, amikor a Kommunista Internacionálé a saját érdekében szervezeteinek még ezt a jogát is fölfüggesztheti. Ám állítjuk, a forradalmi ifjúság világkongresszusára nem ilyen helyzetben került sor. Állítjuk továbbá, hogy a VKPD kongresszusának a kérdése a jelenlegi politikai helyzetben sokkal jelentősebb politikai kérdés volt, és a KI VB itt mégis pusztán arra szorítkozott, hogy egy felhívásban azt mondta a német párttagoknak, amennyiben a Zentrale a kongresszus összehívása ellen döntene, vessék alá magukat ennek a határozatnak. Annak a magatartásnak a fényében, melyet a Kommunista Internacionálé a bevallottan a számára is súlyos és következményterhes német konfliktusban tanúsított, még érthetetlenebb a magatartása az ifjúmunkás kongresszus kérdésében. A centralizmus nem öncél, hanem eszköz, eszköz a kommunista mozgalom szorosabb egysége, nagyobb ütőereje, a Kommunista Internacionálé megbízhatóbb harci szelleme szolgálatában, és meg vagyunk győződve arról, hogy ebben a KI VB minden tagja egyetért velünk. Aminthogy abban is, hogy ez a centralizmus nem állhat az alulról jövő forradalmi kezdeményezés megfékezésének és elfojtásának a szolgálatában, mint a német szociáldemokrata centralizmus győzelmének szerencsétlen időszakában. Az elnapolásról hozott határozattal azonban, ha akaratlanul is, valójában valami ilyesfélére került sor. Már utaltunk rá, hogy a kongresszuson minden ország, minden földrész képviselve volt. Az elvtársak közvetlenül a harctérről jöttek, és égtek a vágytól, hogy azonnal visszatérjenek, és fiatal életük minden energiájával folytassák a harcot az ellenforradalom és az ellenforradalom minden támogatója ellen, bármilyen formát is öltsenek. Ott voltak a küldöttek között az olasz elvtársak, akiket az ösztökélt, hogy hazatérve lehetetlenné tegyék Serrati embereinek a toborzást a munkásmozgalomban, és az olasz ifjúságot megőrizzék annak, ami eddig is volt, a forradalmi proletariátus élcsapatának. Ott voltak a küldöttek között a francia bajtársak, akik a legsúlyosabb antimilitarista harcok forgatagából siettek hozzánk, és akiket Franciaország legjobb kommunista elemeiként kell számon tartanunk. Ott voltak a Skandináviából, Ausztriából, a Balkánról, Németországból érkezett küldöttek, és mindannyian azt akarták, hogy egy nemzetközi kongresszus megbeszélésein még a KI nemzetközi kongresszusa előtt közös platform szülessen. A kongresszus elnapolásával ez lehetetlenné vált.
Az, hogy a Nemzetközi Ifjúmunkás Kongresszust az Internacionálé kongresszusát követő időpontra halasztották, lehetetlenné tette a KII számára, hogy közös ülésen állást foglaljon a II. kongresszus határozatival, illetve a III. kongresszus napirendjével kapcsolatban. Ami pedig véleményünk szerint nemcsak hogy joga a KI minden tagjának, hanem olyan magától értetődő kötelessége, melyet teljesíteni semmiképpen sem mulaszthat el. Nagyon nehéz persze egy olyan határozattal vitatkozni, melynek motívumai, a mellette fölhozott érvek ismeretlenek. Tekintetbe véve a KI és a VB korábbi, a kommunista ifjúmunkás mozgalom szervezeti kérdéseit illető határozatait, változatlanul meg vagyunk győződve arról, hogy nincs szó precedensről, nincs szó arról, hogy ez a rendszabály arról tanúskodna, a VB-nek a kommunista ifjúsági mozgalmat és annak szervezeti önállóságát illető beállítottsága megváltozott. Semmi okot nem látunk arra, hogy a Kommunista Internacionálé felszámolja vagy akár csak korlátozza is a kommunista ifjúsági szervezetek szervezeti önállóságát; egy ilyen lépés szerintünk a legsúlyosabb károkat okozná nemcsak a kommunista ifjúsági mozgalomnak, hanem a KI-nak és a nyugati proletárforradalom előmozdítása ügyének. Ám erre részletesen visszatérünk még, amikor már ismerjük a VB határozatának az indoklását. Következő cikkünkben, mely rövid időn belül követi majd a mostanit, azokkal az elvtársakkal szeretnénk vitába szállni, akik a VB határozatának magyarázataképpen némileg elhamarkodottan iparkodtak új elméletet fabrikálni.
[1] Jugend-Internationale, Berlin 1921. június, 10. sz., 280–283. o. – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.
[2] Mármint az Internacionálénak címzett üdvözlet. – A szerk.
[3] Tördelési hiba következtében a lap alján megszakad, a következő oldalon nem folytatódik a mondat, illetve nem ez a mondat folytatódik. – A szerk.