A KMP központi bizottsági ülésének jegyzőkönyve 1921. október 24-ről^[1]

 

JEGYZŐKÖNYV,
fölvétetett a KMP KB 1921. október 24-i ülésén.
Jelenlévők: Landler, Lukács, Hirossik, Pogány, Feldmann, Székely, Sallai és Ulrich.

Pogány felolvassa Kun levelét.

Landler: A mai helyzet[2] szükségessé teszi, hogy kialakítsuk álláspontunkat. Proklamációt kell kibocsájtanunk. Magyarországra kell küldenünk mindenkit, aki otthon mozgásszabadságot élvez. Meg kell próbálnunk energikusan dolgozni Magyarországon. A puccs nem csak Magyarország szempontjából érdekes. Nemzetközi összefüggésében kell nézni. Föl kell világosítani a proletariátust. A proletariátus föl akar szabadulni Horthy alól, és ezért Károly mellé áll. Mindketten ígérgetni fognak, ezért meg kell fogalmaznunk a minimális követeléseket. Hogy később mit tehetünk, az a polgárháború alakulásától függ.

Pogány: Egyetértek azzal, hogy intézzünk proklamációt a magyar proletariátushoz, és hogy fölvilágosítsuk őket a helyzet okairól. Bírálni kell, és ki kell adni a jelszavakat. Embereket is le kell küldenünk, összeköttetést kell teremteni a proletariátussal. Elkészítettem a proklamáció tervezetét (Felolvassa.) A proklamációt tisztességes vizitkártyának tartom, és fontosnak azért is…

Landler: Ez a fölfogás teljesen értelmetlenné teszi az ön tegnapi nyilatkozatát. A dolgok ilyen fölfogása mellett ön nem állíthatja komolyan, hogy a proletariátus érdekében akar dolgozni. A KB nem áll a helyzet magaslatán. Most tennünk kell valamit, és azzal, amit teszünk, nem tehetjük jóvá hónapok mulasztásait. A proklamációnak a földmunkásokhoz is kell szólnia, és a volt diktatúrára is utalnia kell.

Pogány: Nem rezignáció ez bennem, de szervezetek nélkül nem lehet politizálni. Ne csináljunk illúziópolitikát.

Hirossik: A magyar kérdés miatt változtattuk meg a döntésünket, és adtuk le tegnap a nyilatkozatunkat.[3] A mai helyzetben minden erőnkkel a maximumot akartuk nyújtani. Szeretnénk, ha egyesíthetnénk az erőinket, mert a helyzet ezt követeli meg. Nem szeretnénk, ha a párt tovább bomlana. Van néhány szervezetünk, és van némi kapcsolatunk. Valamit tudunk kezdeni velük. A proklamáció eljut oda, ahova el kell jutnia. Ez az én feladatom. – A pártépítő frakció vegye át a vezetést teljesen. Ez az ön magatartásából levonható konzekvencia. Állítson valakit a helyemre. Így nem lehet tovább dolgozni. Azt hittük, a magyarországi helyzet lehetővé teszi az együttműködést. De nem ez történik. Vegyék át egyedül a vezetést.

Lukács: Csatlakozom ehhez a véleményhez.

Feldmann: A kisebbségnek ahhoz kell igazodnia, amit a többség határoz. Nem állítjuk, hogy Hirossik hamis adatokat mondott, de tény, hogy a lap egyetlen példányban sem jut el Magyarországra, és hogy egyetlen szervezetről sem tudunk.

Székely: Mielőtt megbeszélnénk a magyar kérdést, tudnunk kell, hogyan látják Landler és Hirossik a helyzetet.

Pogány: Hirossik nyíltan beszél. Tényleg nem semmiségekről van szó. Komoly ellentétek vannak közöttünk. Minden kérdésben. Ez nem véletlen. A helyzet kényszere taszít előre bennünket. Az organikus hiba a KB összetétele. Én nem látok lehetőséget az együttműködésre, ha nem következnek be nagy változások, pl. az, hogy hazamegyünk. Az együttműködést lehetetlennek tartom. Nem tartom vissza az elvtársakat, nem akarom lebeszélni őket. Talán tényleg jobb volna, ha csak az egyik frakció irányítaná a dolgokat, egységesen.

Landler: Azt gondoltam, a mostani magyar helyzet együttműködést, egységfrontot követel. Nagyon komolynak látom a helyzetet Európában. Vagy profitálni fog  a proletariátus a helyzetből, vagy Oroszország elesik. Most nem hagyom magam kikapcsolni. Pogányt elfogultságai, hátsó szándékok vezérlik, nem a Magyarországon kialakult új helyzet. Pogány hagyja, hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta. Egy ilyen KB képtelen kihasználni a mai magyarországi helyzetet. Ezt gondoltuk, a dolog azonban nem így néz ki. Ön nem akarja kikapcsolni az ellentéteket. Vegye át a vezetést. Egyszerű közkatonaként fogunk dolgozni. Szerettem volna ezt elkerülni. De a tegnapi ülés bebizonyította, hogy itt képtelenség az együttműködés. A magyar kérdésben tanúsított magatartása a bizonyíték erre.

Pogány: Landler nézete szerint a mai magyarországi helyzet miatt össze kellett volna fognunk, és együtt kellene működnünk. De^. éppen ez a helyzet az, ami ellentéteinket aktuálissá teszi. Egy helyzetnek sok tényezője van. A pártunk is az egyik ilyen tényező. Meg kell teremteni a szervezetet. Épp most kell intoleránsnak mutatkoznunk, és a szervezet álláspontját nyomatékkal képviselnünk. Nincsenek szervezeteink, nincs vezetés, nincs ideológia. Ezek nélkül mindenfajta politika a levegőben lóg. Minden illúziót félre kell tennünk, és reális politikát kell folytatnunk. A következőket javaslom:

1.) A KB a három elvtárs bejelentését tudomásul veszi.

2.) Továbbra is igényt tart a három elvtárs munkájára.

3.) A KB kijelenti, hogy személyek ellen nem folytat agresszív politikát.

A három elvtársat hivatott vezetőknek tartom, de a válság elintézése elkerülhetetlen.

Landler: Nem lévén a Központi Bizottság tagja, nem lehetek a titkárság vezetője sem. A Proletár nevek említése nélkül közölje a változásokat.[4]

Pogány: Ezek jogos kérések. Nem vagyok ellenük.

Határozat: 1.) Landler, Lukács és Hirossik elvtársak kilépését egyhangúlag tudomásul veszik,

2.) és, Landler kiegészítését is figyelembe véve, egyhangúlag elfogadják.

3.) Egyhangúlag  elfogadják.

 

[1] A német nyelvű jegyzőkönyv a Politikatörténeti Intézet Archívuma 500. f. 1/11. őe. 52–54. lapján az október 12-i ülés jegyzőkönyvére következik. – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.

[2] Tudniillik a második királypuccs. – A szerk.

[3] Lásd a KMP KB 1921. októberi üléséről készült jegyzőkönyv mellékletét, Landler, Lukács és Hirossik  korábban közölt nyilatkozatát. – A szerk.

[4] Lukács, Landler és Hirossik lemondását a KB-tagságról végül is a Proletár 1921. október 29-i száma (II. évf., 43. [70.] sz., 8. o.) közölte: „NYILATKOZAT – A III. Internacionálé Végrehajtó Bizottsága a KMP Moszkvában kinevezett Központi Bizottságában a pártépítő frakciónak adott többséget. A kisebbség bejelentette a KB-nek, hogy központi bizottsági tagságáról lemond, de munkaerejével a pártot továbbra is szolgálja. Ezt a Központi Bizottság előtt megindokolta. A III. Internacionálé előtt részletesebben fogja álláspontját kifejteni. – A KB többsége ezt a bejelentést október 24-én tudomásul vette azzal, hogy a kisebbség tagjai mint pártmunkások a pártnak továbbra is rendelkezésére állanak.” – A szerk.