A KMP ügyében tartott moszkvai tárgyalásokon elfogadott „megegyezési platform”^[1]

 

A Kommunisták Magyarországi Pártjának!
Moszkva, 1921. augusztus

Tisztelt Elvtársak!

A Kommunista Internacionálé Végrehajtóbizottsága foglalkozott a KMP-ben felmerült vitás kérdésekkel. A KMP eddigi vezetőségének, valamint minden frakció képviselőinek meghallgatása után a Végrehajtóbizottság a következő irányelvekben foglalta össze álláspontját:

A Végrehajtóbizottság örömmel állapítja meg, hogy a magyar munkásmozgalom azon csapások után, amelyek a diktatúra bukása után megdöntötték, néhány hónap óta kezd magához térni. A munkásmozgalom ezen újjáéledése oly helyzetben történik, amikor belső harcok dúlnak az ellenforradalom táborában, amelyek megkönnyítik a proletariátusnak a politikai színtéren való megjelenését. Ezen helyzet új, fontos követeléseket támaszt a Kommunisták Magyarországi Pártjával szemben.

Azon külső körülmények, amelyek között a KMP-nek működnie kell, a következők:

1.) Teljes illegalitás a fehér terror uralma alatt.

2.) A szakszervezeteknek, amelyek még a Horthy-rendszer alatt is nagy munkástömegeket foglalnak magukban, viszonylatos mozgási szabadsága.

A szakszervezetek tehát, amennyiben a proletariátus tömegei között való munkáról van szó, a KMP politikai és szervezeti törekvéseinek legfontosabb talaját képezik. A magyar szakszervezetek nemcsak, hogy a szociáldemokrata párt vezetése alatt állanak, hanem annak szervezeti alapját is képezik. Minden szakszervezeti tag a szakszervezeti járulékkal együtt a pártdíjat is fizeti, s így mint a magyar szocdem párt tagja ténykedik. Ennek a körülménynek azonban nem szabad a kommunistákat a szakszervezetek elhagyására rábírni. Nem is célszerű, hogy a szocdem párt elleni harcot a szakszervezetek terén kezdjék meg a szocdem párttagsági díj megtagadásának jelszavával. Ez megkönnyítené a szocdem pártnak a kommunisták kizárását, még mielőtt befolyásra tettek volna szert. A kommunistáknál a szocdem pártnak fizetett tagsági díjat adónak kell tekinteniök, amelyet Horthynak fizetnek azért a jogért, hogy a szakszervezetekben dolgozhatnak, mint ahogy a királynak tett hűségeskü az az ár volt, amelyet a szocdem párt képviselői (Liebknecht és a bolseviki frakció is) a monarchikus országokban fizettek azért a jogért, hogy mint a munkások képviselői működhettek a parlamentekben. A tagsági díjak megtagadásának kérdése csak a szocdem szakszervezeti bürokrácia ellen folytatott harc későbbi fejlődése folyamán vethető fel, amikor ezáltal nem lesz már előidézhető az a veszély, hogy egy kommunista kisebbséget izolálnak és kidobnak. A kommunista emigránsoknak Magyarországra való tömeges visszatérése egyelőre lehetetlen.

3.) A szakszervezetekben a kommunistáknak nemcsak az a feladatuk, hogy a szocdem szakszervezeti bürokráciával szembeszálljanak, annak a gazdasági harcban való csődöt mondását ostorozzák, s a munkások tömegeit tettekre serkentsék. – Feladatuk az is, hogy ecseteljék a szocdem párt szerepét Magyarországon, hogy rámutassanak a tömegek előtt erre a pártra mint a Fehérmagyarország bábájára, és hogy látszatellenzékieskedését leleplezzék. A szociáldemokráciával való szakításnak és annak a forradalmi szerepnek a propagálása, amellyel a szakszervezetek a fehér terror elleni és a proletariátus diktatúrájáért folytatott harcban bírnak, képezi azt az utat, amely a szakszervezeteknek a szakszervezeti bürokráciától való megszabadításához vezet. A szakszervezetek nem képezik a komm. párt működésének egyedüli terét. Ennek a működésnek ki kell terjednie a szakszervezetek által föl nem ölelt munkásrétegekre, a falusi polgárságra és a kisgazdákra. A párt szervezése tehát nem szorítkozhatik egyes szakszervezetekben való sejtek alkotására, hanem szükséges, hogy a

1) szakszervezeti sejteket összefoglalják egy szakszervezeti szervezetté, amely képes legyen arra, hogy a harcot a szakszervezetekben úgy politikailag, mint szervezetileg egységesítse.

2) Szükséges, hogy a szakszervezetekben dolgozó csoportokat bele tudják kapcsolni az illegális helyi és üzemi szervezetek rendszerébe. Az illegális szervezeteknek semmit sem szabad elmulasztaniok azon célból, hogy minden lehetőséget kihasználjanak a kommunizmus eszméjének nyilvános képviselésére és a munkásosztály szervezésére, ha nem is kommunista zászló alatt.

A KMP-nek arra kell törekednie, hogy centralizált illegális szervezetet képezzen, mint az orosz bolseviki párt a háború előtt, vagy a Spartacusbund a háború alatt Németországban. Ez nem akadályozza meg a legnagyobb óvatosságot s azon veszedelmeknek, amelyek a szervezetet a Horthy-kormány részéről fenyegetik, leggondosabb figyelembevevését. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy centralizált, illegális organizáció nélkül Magyarországon nem lehet kommunista párt, amely több volna, mint kommunista propagandacsoportok egy laza szövetsége. A KMP munkája súlypontjának természetesen magában Magyarországon kell lennie. Bár a magyar emigrációnak még nincs hosszú forradalmi tapasztalata, a közötte való munka mégis nagy jelentőségű. A KMP-nek feladata, hogy az emigráció legjobb elemeit összegyűjtse, szervezze, felvilágosítsa és fegyelmezze, ilyen módon a feléledő magyar kommunista mozgalom számára megteremtse az agitációs erők tartalékát, valamint egy szervezeti alapot is (irodalmi és nyomdatermékek kiadása stb).

5.) A KMP-nek egész agitációjában az aktuális kérdésekből, a tömegek aktuális kérdéseiből kell kiindulnia, agitációjában és propagandájában állandóan mégis a magyar tanácsköztársaság dicsőséges múltjába kell belekapcsolódnia, annak minden tapasztalatába, amelyeket össze kell hasonlítania a fehér diktatúra tapasztalataival. A pártnak kötelessége, hogy nyílt sisakkal és fennen lobogó zászlóval mint kommunista párt dolgozzék. Tettei csak ily módon szerezhetik meg neki, mint a harcoló tömegek vezetőjének, a bizalom támaszát, amely nélkül nem lehetne vezető szerepe a jövendő magyar forradalomban. Ezen politikai irányelvek megvalósítása céljából a Végrehajtóbizottság egy ideiglenes bizottságot jelöl ki mindaddig, amíg egy szabályszerű pártkonferencia megválaszthatja a központi bizottságot.

Ezen irányelveket mindkét frakció képviselői elfogadták vezérfonálnak a jövendő politikai és szervezeti munka számára. A magyar proletariátus dicső forradalmi múltja minden magyar kommunistának kötelességévé teszi, hogy ezen politikai utasítás szervezeti megvalósításában minden erejével közreműködjék, hogy ily módon a magyar forradalom minden előkészítő munkája befejeződjék, és a magyar proletariátus számára a Horthy-terror alól való felszabadulás alapja felépüljön.

A Kommunista Internacionálé
Végrehajtóbizottsága
 

[1] A magyar nyelvű dokumentum másolatát a Politikatudományi Intézet Archívuma őrzi (500. f. 1/6. őe. 2–4.); a címben használt „megegyezési platform” megjelölést a hátoldalára írta valaki. Mint a moszkvai tárgyalások korábban közölt jegyzőkönyvéből kitűnik, a platform szerkesztőbizottságának tagjai – megszövegezői – között, a Landler-frakció képviseletében, ott volt Lukács is. – A szerk.