A Landler–Lukács–Hirossik-frakció tézisei az 1921 júliusában tartott moszkvai tárgyalásokon^[1]

 

I.
1. A magyar fehér terror egyedülálló tapasztalata a világ proletáriátusának, melyre sem a múltban, sem a jelenben más példa nincs, és más ország tapasztalatai itt egyszerűen, sablonszerűen fel nem használhatók. Mert igazi proletárdiktatúra – Oroszországon kívül – csak Magyarországon volt, és ezért igazi fehér terror is csak Magyarországon bontakozott ki teljesen. Ahogy Oroszország példája lett a forradalomnak a proletáriátus számára, úgy a magyar fehér terror is példa lett a burzsoázia számára, melyet azonban csak utánozni igyekszik, de elérni még nem tudott. Az egész külföld támogatására sietett ennek a fehér terrornak, s viszont a magyar fehér terror emisszáriusai szervezik az egész külföldön (Ausztria, Bajorország, Itália) a fehér terrort. A fehér terror első szakaszában szervezetlenül folyt, „egyéni akciók” voltak (Prónay, Héjjas, Oszternburg stb.). Most a fehér terror elvesztette ezt az egyéni jelleget, illetve az csak néha-néha tör elő, ellenben az egész államhatalom megerősödötten, szervezetten és rendszeresen ugyanúgy folytatja. Ez tehát távolról sem jelenti a fehér terror csökkenését, ellenkezően: rendszeresen és fegyelmezetten végrehajtva a fehér terror eredményesebb. Az államhatalom „konszolidációja” után a dunai hullák éppúgy tömegesen úsznak, mint azelőtt, zsúfolt börtönök és internálótáborok fogják magukba a proletáriátus vezetőit és altisztjeit, éppúgy, mint azelőtt. Jellemző például, hogy a konszolidált magyar terror törvényhozása mostanában hozta azt a törvényt a társadalom hatályosabb védelme jogcímén, hogy aki bármilyen bolseviki agitációt fejt ki, halállal büntetendő. Ez[en] és május elseje előtt azon a címen, hogy kommunista tisztogatás van, az egyéni actiók idején feltételes szabadságra bocsájtott politikai elítéltek nagy részét lefogták, becsukták, vagy internálták.

2. A fehér terror vezetője – amíg nem konszolidálódott – a városi kispolgárság és a birtokos parasztság volt.

Ma már ez a helyzet megváltozott. A burzsoázia minden erejével azon van, hogy a másik két osztály, a proletáriátus és a kisburzsoázia gazdaságilag és politikailag egyaránt hatalmában legyen. A proletáriátust a forradalom leverésével gazdaságilag és politikailag letörték. Nem úgy a kispolgárságot. A falusi kisburzsoáziát a háború gazdaságilag, a forradalom politikailag, a városi kispolgárságot, amelynek gazdasági függése egy percre sem szűnt meg, ugyancsak a forradalom politikailag kivonta a burzsoázia befolyása alól. A proletárdiktatúra leverésének munkáját kisburzsoá tömegek segítségével lehetett csak véghezvinni. És ez a – gazdaságilag és politikailag függetlenné vált – kispolgárság akadályozza a burzsoáziát a kapitalizmus teljes és valóságos helyreállításában.

A kapitalizmusnak pedig a helyreállítást meg kell próbálnia. Még az sem elég, hogy a háború előtti helyzet egyszerűen visszacsinálódjék, amikor a proletáriátus munkafegyelmezetten és politikailag jogtalanul, a kispolgárság pedig eladósodottan és jelzálogkölcsönökkel megterhelten, politikailag pedig a burzsoázia uszályában állott. A kapitalizmusnak feltétlenül, mint minden válság után – a világháború és a forradalmak pedig ilyen válságok voltak –, magasabb szervezeti formákra kell áttérnie, újabb tőkeközpontosításra kell törekednie. Az egész világon folyik ez a kísérlet, Stinnes és Leucheur ennek a kísérletnek a képviselői külföldön, a Hegedűs Lóránd mögött álló Kereskedelmi bank pedig Magyarországon.

De ennek megvalósításához mélyen bele kell vágni minden osztály életébe. A proletáriátust páriává kell süllyeszteni. De a kispolgárságot is jogtalanná és gazdaságilag kizsákmányolttá kell tenni. Ennek pedig útjában áll ennek az osztálynak – illetve egyik részének – megnövekedett gazdasági és politikai ereje.

Ezért a burzsoázia mindenképpen az államhatalom egyedüli birtoklására törekszik. Ezt a „törvényes” király útján véli elérni, aki azt a korszakot képviseli, amelyben állam és kapitalizmus – az imperializmus alatt – összenőtt, állam-trösztté lett.

A kisburzsoázia nem hajlandó lemondani és beleegyezni, hogy az ő rovására is állítsák helyre a kapitalizmust. Mindaddig rendben volt a dolog, míg a mezőgazdasági cselédség és a városi proletáriátus bőrére ment a dolog.

A kisburzsoázia persze sem nem egységes, sem nem következetes. Városi és falusi kisburzsoázia érdekei ellentétesek. De ezek az ellentétek – nagyjában – kisebbek ma, mint a nagyburzsoázia és kisburzsoázia között. Amint a proletárdiktatúra leverése után ideiglenesen elsimultak valamennyi uralkodó osztály ellentétei, úgy most ideiglenesen egy táborban tömöríti a kispolgárság majd minden rétegét a harc a nagyburzsoáziával szemben. Most az egész hatalmi helyzetről van szó. És itt nem lehet megegyezést kötni. Itt csak harc dönthet.

3. A régi Magyarország agrárius ország volt, és jelenleg is az. Magyarország tulajdonképp jelentős ipara az utolsó három évtizedben fejlődött, ugyanazon idő alatt a nagybirtok a bankok befolyása alatt részben kapitalizálódott. Ma az iparban, kereskedelemben és közlekedésben foglalkoztatott proletárok száma majdnem 400.000. Ezek közül a szakszervezeti tanács 1920. dec. 31-i kimutatása szerint 150.000 a szakszervezetekben szervezettek száma. Ugyane kimutatás szerint a szervezett földmunkások száma összesen 1500.

Magyarország munkásmozgalma tulajdonképpen szakszervezeti mozgalom volt a forradalom előtt. A szoc. dem. párt nem is törekedett sohasem komolyan arra, hogy pártszervezeteket létesítsen. A szakszervezetek vezetői voltak a párt vezetői, és a szakszervezetek tartották fönn a pártot, lévén a szakszervezetek tagjai egyúttal párttagok. Parlamenti képviselete nem volt. Általános választójog sem volt Magyarországon. A front összeomlása után a burzsoázia hatalma teljes egészében megrendült. A szoc. dem. párt szerepében változás nem állott be. A párt egységes maradt. A forradalom és a tömegeknek a vezetőkkel szemben való állandó elégtelensége ellenére szervezetileg semmiféle változás a kommunista párt megalakulásáig a magyarországi munkásmozgalomban be nem állott. Ennek oka tulajdonképpen az volt, hogy az egész munkásmozgalom a szakszervezeteken nyugodott.

4. A kommunista párt, az októberi forradalom után megalakulván, taktikailag az adott viszonyokból indult ki. Fő feladatának tekintette, hogy a tanácsrendszert, a munkásság felfegyverzését, a Szovjet-Oroszország felé való orientálódás gondolatát széles rétegekben propagálja. A szoc. dem. párt egységét megbontani nem sikerült, teljes erejével egyrészt a burzsoá-szoc. dem. vezetésű ország dezorganizációját tűzte ki feladatul, másrészt a szoc. dem. párt vezetőinek és a szakszervezeti bürokráciának állandó támadása és leleplezése mellett arra törekedett, hogy a szakszervezetekben tömörült munkásokat a kommunista eszmének megnyerje. Az üzemekben különböző akciókkal sikerült a szakszervezeti bürokrácia tekintélyét és hatalmát aláásni.

A szakszervezetekben arra törekedett, hogy a szakszervezeteket a két proletárpárt részére semlegesítse. A szoc. dem. párt a kommunista párt eme törekvésének minden erejével szembeszállt, s kongresszusi határozatot hozott, amely szerint a kommunistákat kizárja a szakszervezetekből. Közben a párt vezetőit lefogták és egy hónapra rá, márc. 21-én kikiáltották Magyarországon a proletárdiktatúrát. A kommunista párt szervezetileg egyesült a szoc. dem. párttal, ami csak úgy érthető, hogy a kommunista párt maga sem volt tisztában a pártnak a forradalom alatti elsőrangú szerepével. Különben is a kommunista párt idejét annyira igénybe vette az akkori reformok diktálta állandó dezorganizációs munka, tervszerű és folyamatos akciók rendezése, hogy behatóbb szervezési munkát annál kevésbé végezhetett, mert hát Magyarországon egyáltalában nem is volt addig pártszervezeti élet.

5. A diktatúra a pártegység jegyében indult. A kommunista párt diktatúra előtti propagandája forradalmilag hatott az egész proletáriátusra és a földmunkásság széles rétegeire is. Bár nem volt kommunista párt (a párt hivatalos neve a júniusi kongresszus után szocialista-kommunista párt), igen sok munkás lett kommunistává. Nemcsak szóval, de cselekedettel is bizonyították, hogy kommunisták. A kommunista párt régi vezetőinek és tagjainak azonban minden idejét és gondját lekötötte részint a szovjetköztársaság, [a] vörös hadsereg szervezésének, [a] háború vezetésének stb. munkája. Különben is egy-két vezető ember kivételével a szakszervezeti bürokrácia a régi maradt, és ha voltak is egyesek, akik nem szabotáltak, de kommunisták ezek általában nem lettek. Ilyen körülmények közt sem a szakszervezetek különválása ügyében a kommunista részről megindult akció nem sikerülhetett, sem a pártszervezés iránti kísérletek eredményre nem vezethettek. Megfelelő kommunisták híján még a szakszervezeti vezetők pozíciójának elfoglalása sem sikerült. A pártot illetőleg tehát a diktatúra alatt a helyzet az volt, hogy a szoc. dem. párt néhány volt baloldali, nem első sorban állott vezetője kommunista lett, munkások és entellektüelek is szép számmal lettek kommunista meggyőződésűek, de párt nem alakult. Változás csak annyiban állott be, hogy a régi kommunista vezetőknek sikerült pártszervezeti életet teremteni, és némileg a szakszervezeti bürokraták ellenforradalmi ténykedését ellensúlyozni, de a munkásmozgalom súlypontja a diktatúra alatt is a szakszervezeteken nyugodott.

6. Párt hiányában sikerült a szakszervezeti bürokráciának a magyarországi ipari proletáriátust már a diktatúra utolsó idejében entente-orientációval, demokratikus illúziók keltésével és pacifista jelszavakkal a diktatúra ellen fordítani, A bukás után ez az ellenséges hangulat az első időben megmaradt annál inkább, mert a szoc. dem. pártnak a diktatúrában részt vett vezetői is kivétel nélkül ezt a hangulatot mesterségesen szították, sőt kongresszuson mondták ki a legsúlyosabb fehér terror közepette, hogy a diktatúrában kompromittáltaknak – még ha szoc. dem.-ek voltak is – kivétel nélkül bűnhődniök kell.

A szoc. dem. párt olyan magatartása, a munkásságnak elsősorban megnyilvánult eme hangulata és a fehér terror egyéni akciókra berendezett rendszere mellett érthető az a fokú és természetű üldözés, mely egyedülálló a győztes ellenforradalmak történetében. Néhány, a fehér terrornak nyíltan szolgálatot teljesítő szoc. dem. bürokrata kivételével lefogtak, agyonütöttek, internáltak válogatás nélkül nemcsak minden kommunistát, nemcsak legjobboldalibb szoc. dem.-eket, hanem minden olyan polgári elemet is, akire akár névtelen denunciálás alapján ráfoghatták, hogy a diktatúra szolgálatában állt. A román megszálló csapatok kivonulása után ez olyan méreteket öltött, hogy még a legjobboldalibb, addig a fehér terror direkt szolgálatában álló szoc. dem. vezetők is emigrálni kénytelenek, nemcsak minden kommunistát némítottak el és tettek el láb alól, de a régi munkásmozgalom úgyszólván összes altisztjeit kiirtották vagy lehetetlenné tették.

A szoc. dem. párt tevékenysége a koalíciós fehér politika bukása után úgyszólván megszűnt, és a bukás után a munkásmozgalom egyedüli terrénuma a szakszervezet maradt.

A földmíves szegénységgel szemben – ha egyáltalában lehetséges ilyesmi – ez az üldözés még fokozottabb mértékű volt. Náluk a falun való ellenőrzés lehetetlensége mellett úgyszólván minden kommunistát, akit propagandával, tanítással eszméinknek annak idején megnyertünk, agyonütötték, vagy [börtönbe] vetették. Itt a fehér terror egyéni akciói még hallatlanabb méreteket öltöttek.

Ez a rettenetes üldözés a munkásság diktatúraellenes hangulatát a később megindult megfelelő agitáció mellett megváltoztatta, jó talajt készített a kommunista propaganda részére, de viszont a mozgalom számára ilyen fokú üldözés mellett napról napra új személyi és tárgyi szinte leküzdhetetlen akadályok teremtődtek.

II.
Ez a helyzet, azaz az osztályerőviszonyok, ezek a pártviszonyok szabják meg a KMP feladatait.

7. A magyarországi diktatúra bukásának oka a párt hiánya volt elsősorban. Ezért komoly, jól szervezett, zárt kommunista párt megteremtése volt az első feladat az emigráció tudatos kommunista magjának tömörítése útján. Harc a szoc. dem. árulás ellen, a proletáriátus felvilágosítása, hogy a kommunisták a forradalom vezetői, és a kommunista szervezkedésre való megnyerése a felvilágosított proletároknak. A Wienben így megalakult KMP a forradalom tapasztalatai alapján a párt tulajdonképpeni megszervezését Magyarországon csak alulról tartotta lehetségesnek és egészségesnek. Miután Magyarországon kommunista párt hiányában még sejtek sem maradtak, a pártszervezést a sejtrendszer alapjára kellett fektetnie, új illegális sejtek megteremtésével. E sejtek kezdetben, a fehér terror első idejében csak propagandaszervek voltak. Forradalmi tapasztalatok híján igen gyakran rövid életűek voltak és elpusztultak. Később a sejtek nemcsak propagandaszervek voltak, hanem akciókat kezdeményeztek és befolyásoltak. Nemcsak széles agitációt fejtettek ki a gyárakban, szakszervezetekben stb. a bürokrácia ellen, a forradalmi jelszavak érdekében, hanem a munkásság napi és gazdasági és politikai érdekeiért harcokat kezdeményeznek, befolyásolnak és élesítik azokat, minthogy minden ilyen sejt rajta kívül álló elemekre is befolyást gyakorol. A kommunista párt létezésének tudata a sejtek útján állandóan erősödik, a dolgozó tömegek hozzászoknak a sejtek irányító tevékenységhez, mert mindennapi kérdéseknél vezetik őket.

A sejtek ilyen irányú tevékenysége a KMP szellemi, taktikai és szervezeti vezetése alatt áll. A mai viszonyok között összefogásuk teljes egészében egy illegális pártba lehetetlen, ha munkájuk eredményét és létezésüket veszélyeztetni nem akarja a párt. Az összefogás kérdése különben is, az egységes vezetés meglévén, tisztára illegális technikai kérdés. Egyes régibb sejtek összefogása például már megtörtént, olyan esetekben, ahol a működés azonos.

Különben is a sejtek összefogása annál a funkciónál, annál a hatásnál fogva, melyet ezek a rajtuk kívül álló elemekre gyakorolnak, nemcsak pusztán a sejtek összefogását jelentené és eredményezné természetszerűen, hanem mindazokét a tömegeket, amelyek ezt a vezetést megszokták, és befolyásuk alatt állnak. A magyarországi és nemzetközi viszonyok mérlegelése szabja meg az erre alkalmas időpontot, aminek éppen a pártszervezés kérdésének elsőrangú fontossága szempontjából annál gondosabban kell történnie, mert itt nem egy tömegpárt esetleges pár ezres veszteségéről volna szó, hanem megint annak a nehezen szervezett elit csapatnak teljes kiirtásáról, amely a levert forradalom után súlyos áldozatokkal és nehéz munkával alakult ki.

A párt ez irányú tevékenységének súlypontja az adott viszonyok között természetszerűen elsősorban a szakszervezeteken nyugszik.

8. A kommunista párt a maga szervei, sejtjei, tagjai és kiküldöttjei révén állandó propagandát fejt ki nemcsak a magyarországi ipari proletáriátus között, hanem a dolgozók legszélesebb rétegeiben, így elsősorban a földmívesszegények közt. Legsúlyosabb áldozataink e téren kifejtett tevékenységünk területén voltak. A földmunkásság szervezetlensége és a falu különleges viszonyai figyelembevételével itt a sejt szervezése, építése nem történhetik ugyanazon a módon, mint a szakszervezetekben. A fehér terror e téren kifejtett rettenetességei mellett gyakran meg kell elégednünk, ha azoknak nagyobb területén néhány munkára becsületesen vállalkozó és azt teljesítő proletárt vagy félproletárt nyerhetünk meg. Ezek feladata [a] szóbeli meggyőzés és röpiratterjesztés. A KMP és annak sejtjei a földmívesszegénység nagy nyomorúságára, mai helyzetére és meglévő erősen kifejlett osztálygyűlöletére támaszkodva a földbirtokviszonyok különbözőségének megfelelően a földmívesszegénység mindennapi szükségleteibe, bajaiba kapcsolódik be, hogy ilyen propagandával fokozatosan minél szélesebb földműves rétegeket nyerjünk meg a kommunista eszmék számára. A magyarországi nincstelen földművesség és félproletár elemek előtt úgy teszi tudatossá a párt, hogy a demokrácia minden ígérete, földbirtokreform, földosztás más és más munkarendszere rajtuk nem segíthet, hanem az egyedüli kivezető út részére a föld forradalmi elfoglalása útján az ő felszabadulásukhoz vezető proletárdiktatúra. A párt ebben a tevékenységében ezek elé a dolgozók elé mindig mint a KMP lép, így végzi a felvilágosító, szervező munkáját, és mutat utat, és így hív fel cselekvésre.

9. A KMP el nem hanyagolható, fontos feladatának tekinti ezenkívül azt is, hogy állandó és tervszerű dezorganizációs munkát folytasson Magyarországon a maga sejtjei útján. A különböző birtokos osztályok, különösen a burzsoázia és kisburzsoázia között fennálló ellentétek figyelembevételével a pártnak arra is kell törekednie, hogy a fehér terror egységében mutatkozó repedéseket tágítsa. Utóbbi célból igyekszik az egyes birtokos osztályok ideológiai különbségeit fokozni, az osztályellentéteket minél jobban elmérgesíteni. Ezt a taktikát a KMP már a diktatúra előtt is eredményesen folytatta. Ez a munka ma is igen fontos, mert a magyar munkásság teljes leigázottsága mellett a harcképességének fokozása szempontjából döntő jelentőségű, ha az ellenforradalom egységét minél jobban megbontani sikerül. Ezt a munkát a pártszervezetben a legkülönbözőbb formában és nevek alatt csinálja, és tekintve, hogy ez a folyamat fent vázolt gazdasági okoknál fogva erősen megindult, semmi ok sincs arra, hogy a párt ezt a munkát a maga részéről elő ne mozdítsa.

Nagy súlyt helyez a párt erre a dezorganizációs munkára különösen a hadsereg körében. Itt a kommunista propaganda mellett egyéb dezorganizációs munka is tervszerűen folyik a különítmények és a rendes hadsereg közti, tisztek és legénység közti ellentét kihasználásával, demokratikus jelszavak bevonásával, katonatanács propagálásával és megalakításával stb.

10. Ezt a pártszervező munkát Wienből irányítva részben közvetlen Magyarországba való bedolgozás útján, részben a Magyarországot körülvevő Randstaatokból és Baranyából csinálja a KMP illegális utak és lehetőségek megteremtésével. Az utódállamokban a KMP egyik fontos feladatának tekinti azt is, hogy az ottani magyar nyelvű proletariátust kommunista szellemben befolyásolja. E munkának nagy része van a szlovenszkói, erdélyi munkások öntudatra ébredésében. A KMP mindég arra törekedett, hogy ezekben az országokban a nemzetiségi ellentétet a hódító és meghódított nemzet proletáriátusa szemében kiküszöbölje, és egységes kommunista pártot segítsen megteremteni. Ez legnagyobbrészt sikerülvén, a KMP ez irányú működését befejezettnek tekinti, és továbbra csak elméleti befolyást tart a maga feladatának.

11. A KMP feladatának tekintette azt is, hogy az ifjúmunkás mozgalom zűrzavarában úgy Magyarországon, mint az utódállamokban korszellemben rendet és elméleti tisztázottságot teremtsen. Miután az utódállamokban a párt támogatása segítségével egységes és tisztázott ifjúmunkás-mozgalmak jöttek létre, a pártnak e tekintetben ugyanazok a szempontjai, mint a felnőtt mozgalomban. A magyarországi illegális ifjúmunkás-szervezetek továbbra is a párt irányítása alatt állnak.

III.
A KMP pártszervezési munkájában, feladatai megszabásában, a forradalom előkészítő tevékenységében abból indul ki, hogy minden forradalmi párt kötelessége minden más tekintet figyelembevételével, de viszont minden más tekinteteket megelőző súllyal a saját proletariátusát akcióra képesen megszervezni. Az, hogy más országok kommunistái hogyan értékelik a nemzetközi helyzetet, hogyan bíznak a világforradalom gyorsabb ütemében, és azért elhanyagolnak pártszervező, reális forradalmi munkát, nem befolyásolhatja a KMP-t. Magyarország kommunistáinak forradalmi tapasztalatai vannak, ezeket a jövő feladatait megvalósítani akaró munkában értékesítenie kell. Magyarországon a burzsoázia és kisburzsoázia ellentétei élesednek, Magyarországon a proletáriátus egy forradalom és egy ellenforradalom után osztálygyűlölettel telten áll szemben a többi osztályokkal. Magyarország még mindig nem vesztette el szerepét az európai reakció középpontjában. Ilyen labilis helyzetben próféciákba bocsátkozás nélkül a pártnak olyan alapon kell munkáját végeznie, hogy állandóan forradalmi tervszerű, aprólékos előkészítő munkát folytatva kellő pillanatban nagyobb actiókat iniciálni és vezetni tudó organizációk álljanak központosított vezetés mellett rendelkezésre.

1.) Ezért a KMP a magyarországi proletáriátus jelenlegi erőviszonyai figyelembevételével és forradalmi tapasztalatai értékesítése mellett a pártszervezés munkája fontosságának elsőségét hangoztatva, a Kommunisták Magyarországi Pártját

a) zárt pártként akarja továbbra is fenntartani, és mint ilyet, komoly, centralizált organizációjúnak akarja kiépíteni. Az illegalitás és centralizáció tekintetében a lényeget tekinti. A párt ténylegesen végzett forradalmi munkáját és a párt szerveinek valóságos karbantartását, a kommunista szervek által nagyobb tömegek valóságos befolyásolását tartja úgy a pártszervezés, mint a jövő feladatai megszabásánál elsősorban szem előtt;

b) ezért ennek a szervezeti alappilléréhez, a sejtrendszerhez ragaszkodik. Ezeket intenzív módon építi tovább, a lényegileg amúgy is összefogott sejteknek megfelelő viszonyok mellett formai összefoglalására törekszik fokozatosan, azonban úgy, hogy adott pillanatban összefoghatók legyenek. E tekintetben is a lényeget kell tekintenie, azaz hogy minél több, minél jobb, minél inkább központilag irányított szerve legyen a KM pártnak, mert csak így lehet elérni, hogy a magyar fehér terror erősebb decompositiója, esetleges magyarországi …[2] összeütközés vagy alkalmas nemzetközi helyzet esetében egy előbbi időben való formai összefogás nélkül is actióra képes kommunista párt álljon rendelkezésre.

2.) Közvetlen feladatának tekinti a KMP ez irányú munkájával és sejtjeivel a szakszervezetek meghódítását. A magyarországi munkásmozgalom és proletárforradalom tapasztalatai alapján ezt az eredményt csak így tartja elérhetőnek.

3) A kommunista eszmék minél szélesebb rétegben való propagálását, különösen a szervezetlen földmunkásságnál és földmíves szegénységnél.

4) Dezorganizációs munka állandó és rendszeres folytatását.

5) Olyan actiók előkészítését és megindítását, melyek a dolgozók mindennapi szükségleteiből indulnak ki, a magyarországi viszonyok, esetleg a nemzetközi helyzet figyelembevétele, és a sejtek befolyása alatt álló szervezett dolgozók segítségével fokozhatók, szélesíthetők, a nem szervezett, de kommunista szellemben befolyásolt tömegek megmozdulása esetén a hatalom meghódítására vezethetnek.

 

[1] A „Tézisek” című magyar nyelvű gépirat fotokópiáját a Politikatörténeti Intézet Archívuma őrzi (550. f. 2/6. őe. 2–12.); voltaképpen a Kun-frakció ellentéziseiből – az ott hozott idézetekből – tűnik ki, hogy az itt közölt, „Tézisek” feliratot viselő szöveg a „Landler–Lukács–Hirossik frakció” „júliusi téziseivel” azonos, és vélhetőleg a KMP ügyében tartott moszkvai tárgyalásokra készült. – Mesterházi Miklós fordítása. – A szerk.

[2] A lap sarka leszakadt, egy szó hiányzik a szövegből; vélhetően: osztály-. – A szerk.